Szokatlanul nehéz helyzetben érkeznek New Yorkba a világ vezetői az ENSZ-közgyűlés magas szintű hetére. A világszervezet pénzügyi gondokkal küzd, miközben a Biztonsági Tanács több nagy konfliktusban is tartósan megosztott. Ukrajna, a Közel-Kelet, Szudán és számos elhúzódó válság egyszerre terheli a diplomáciai rendszert, miközben az ENSZ humanitárius szervezeteinek és békefenntartó műveleteinek is kevesebb forrásból kell gazdálkodniuk. Az idei ülésszak ezért nemcsak a konfliktusokról, hanem magának a multilaterális rendszernek a működőképességéről is szól.
Az ENSZ problémája nem az, hogy nincs napirendje, hanem az, hogy egyre több ügyben nincs mögötte elegendő politikai erő.
A helyzetet a fegyveres konfliktusok magas száma teszi különösen súlyossá. A békekutató intézetek adatai szerint 2025-ben több mint hatvan olyan konfliktus zajlott, amelyben legalább egy állam közvetlenül részt vett. A diplomáciai közvetítés lehetősége közben több térségben beszűkült: a Biztonsági Tanács állandó tagjai saját szövetségi és stratégiai érdekeik miatt gyakran egymással ellentétes álláspontot képviselnek.
A világszervezet mozgásterét a finanszírozási válság is szűkíti.
A tagállami befizetések késése és a nagy donorok hozzájárulásainak visszafogása likviditási problémákat okoz, ezért több szervezet programokat és terepi kapacitásokat csökkentett. Ez különösen a humanitárius műveleteket érinti, ahol a politikai konfliktusok mellett az élelmiszerhiány, a menekülés és az egészségügyi ellátás összeomlása is egyszerre jelentkezik.
Az Egyesült Államok szerepe különösen érzékeny. Washington a világszervezet legnagyobb finanszírozói közé tartozik, ezért minden befizetési késedelem vagy politikai döntés azonnal megjelenik az ENSZ pénzügyi mozgásterében. Más nagyhatalmak eközben szívesen bírálják az amerikai visszavonulást, de nem feltétlenül pótolják a kieső forrásokat. A pénzügyi vita így a globális befolyásért folyó verseny egyik kevésbé látványos, de nagyon konkrét frontja lett.
Ukrajna, Gáza és az ENSZ reformja is a magyar küldöttség napirendjén leszUtódot keresnek Guterresnek
Az idei közgyűlés egyik legfontosabb háttérfolyamata António Guterres utódlása. A jelenlegi főtitkár mandátuma december 31-én lejár, az új vezetőt pedig a Biztonsági Tanács ajánlása alapján a Közgyűlés választja meg. A verseny szeptember 20-án új fordulatot vett: Michelle Bachelet volt chilei elnök visszalépett, miután a harmadik informális biztonsági tanácsi szavazáson gyengült a támogatottsága.
A visszalépés után Rebeca Grynspan Costa Rica-i közgazdász és diplomata került a figyelem középpontjába. Grynspan jelenleg az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának főtitkára, korábban Costa Rica alelnöke és az ENSZ Fejlesztési Programjának vezetőhelyettese volt. A főtitkár kiválasztásánál azonban nem elég széles körű támogatást szerezni: az öt állandó biztonsági tanácsi tag közül bármelyik megakadályozhatja egy jelölt ajánlását.
A főtitkárválasztás arról is szól, található-e olyan jelölt, akit az egymással szemben álló nagyhatalmak egyike sem vétóz meg.
A személyi verseny azért különösen fontos, mert az új főtitkár egy megváltozott intézményt vesz át. Az ENSZ-nek ma egyszerre kellene kezelnie a hagyományos háborúkat, az élelmiszer- és menekültválságokat, a klímaváltozást és az olyan új biztonsági kérdéseket, mint a mesterséges intelligencia katonai alkalmazása. A tagállamok közben éppen azokban a kérdésekben a legmegosztottabbak, amelyekhez globális szabályokra volna szükség.
A diplomácia szűkülő tere
A reformigény régi, az áttörés viszont nehéz. A Biztonsági Tanács összetétele még mindig a második világháború utáni erőviszonyokat tükrözi, miközben Afrika, Latin-Amerika és Ázsia több állama nagyobb képviseletet követel. A vétójog korlátozására irányuló kezdeményezések rendszeresen elakadnak, mert éppen azoknak az államoknak kellene elfogadniuk őket, amelyek a jelenlegi rendszer legnagyobb kedvezményezettjei.
A közgyűlés magas szintű hete ettől még gyakorlati eredményeket is hozhat kisebb ügyekben: humanitárius felajánlásokat, regionális egyezségeket, kétoldalú tárgyalások újraindítását vagy közös nyilatkozatokat. Az ENSZ ereje sokszor nem a látványos áttörésekben, hanem abban rejlik, hogy ugyanazon a helyen és ugyanabban az időben olyan szereplőket is összehoz, akik egyébként hónapokig nem találkoznának.
A magas szintű hét ezért várhatóan sok kétoldalú és kisebb csoportos találkozót hoz.
A vezetők egy része továbbra is az ENSZ-et használja arra, hogy olyan partnerekkel tárgyaljon, akikkel más fórumokon ritkán kerül egy asztalhoz. Ezzel párhuzamosan azonban egyre több fontos megállapodás születik az ENSZ keretein kívül, regionális szövetségekben vagy nagyhatalmi alku révén.
A New York-i ülésszak ennek ellenére továbbra is az egyetlen olyan globális fórum, ahol szinte minden állam ugyanazon a héten jelen van. A kérdés az, hogy ez a diplomáciai sűrűség képes-e még valódi döntéseket előkészíteni, vagy a Közgyűlés egyre inkább a világpolitikai erőviszonyok bemutatóterévé válik.
Megsértődött az Egyesült Államok: háborús bűnökkel vádolja az ENSZ tényfeltáró bizottsága