Fürcht Pál: Egy ügyészségi vezető megmondta, ki ellen lehet nyomozni és kiket nem lehet kihallgatni

Egy ügyészségi vezető azt mondta a Központi Nyomozó Főügyészség korábbi vezetőjének, hogy „ki ellen lehet nyomozni, illetve hogy kiket nem lehet kihallgatni, mi a nyomozás iránya”.

Minderről Fürcht Pál, a szervezet korábbi első embere beszélt az ATV Egyenes Beszéd című műsorában hétfő este. Mint mondta, egy közérdeklődésre számot tartó ügyben május 8-án egy kollégája olyan körülményeket észlelt, amelyek alapján az ügy szerinte kreáltnak tűnt. A problémát a legfőbb ügyésznek és a Legfőbb Ügyészség vezetésének is jelezte, de állítása szerint nem indult olyan integritási vizsgálat, amely tisztázhatta volna a történteket. Azt mondta, az egyik vezető ügyész eközben egy kollégája előtt „idiótának és Isten barmának” nevezte.

Fürcht Pál június 8-án nyújtotta be lemondását. Elmondása szerint a legfőbb ügyész elsőre nem fogadta el azt, hanem három nap gondolkodási időt kért tőle. Ő ekkor azt kérte, hogy a nyomozó ügyészek minden érintett személyre tekintet nélkül, a szakmai szabályok szerint vizsgálhassák az ügyet. Állítása szerint a legfőbb ügyész ezt megígérte, és írásban is rögzítette, hogy a tényállást teljeskörűen fel kell deríteni. Ennek ellenére már másnap írásbeli utasítást kapott a Fővárosi Nyomozó Ügyészség, amely meghatározott bizonyos nyomozási cselekményeket.

Fürcht ezt ahhoz hasonlította, mint ha a Kúria megmondaná, hogy mi lesz az ítélete mondjuk az alsófokú bíróságnak. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy nem azt állítja: az ilyen utasítás formálisan törvénytelen lenne, mivel a felettes ügyész akár szóban is adhat utasítást. A problémát abban látja, amikor utasítás helyett olyan instrukció hangzik el, amelyben elmondják, ki mit gondoljon, és azt kérik, hogy azzal azonosuljon, mert az ilyen instrukció ellen szerinte nem lehet tiltakozni. Fürcht Pál visszautasította azt az értelmezést is, hogy ő politikai nyomásgyakorlásról beszélt volna. Azt mondta, a lemondólevelében azt állította: „vannak bizonyos tények, hogy a politikának volt egy elvárása, ezt egy bizonyos szervezet közvetítette, akár megtévesztve, akár nem az ügyészséget, és az ügyészség eszerint járt el”. Hozzátette: ő nem állította, hogy politikai nyomás történt.

A Legfőbb Ügyészség korábban azt közölte, hogy Fürcht Pál a lemondásában az ügyek politikai befolyásolásáról tényszerűen valótlanságokat állított, és az általa megjelölt ügyekben saját, a tényektől független meggyőződését próbálta érvényesíteni. Fürcht erre azt mondta, ezt elfogadná, ha az általa jelzett körülményeket előtte kivizsgálták volna. Beszámolója szerint később a főügyésztársaihoz fordult segítségért, majd három hónappal a történtek után fegyelmi eljárás indult ellene. Azt is állította, hogy az alapügyben tanúként akarták kihallgatni, mert bizonyos információk birtokában volt, ezt azonban nem engedélyezték a Fővárosi Nyomozó Ügyészségnek, és ezt követően indult meg vele szemben a fegyelmi eljárás. „Aki akarja, akkor az a tényekből tényekre következtessen” - fogalmazott.

A Központi Nyomozó Főügyészség korábbi vezetője szólt arról is, hogy a nyilatkozattétel számára engedélyhez kötött, ilyet pedig nem kapott a legfőbb ügyész jogkörében járó legfőbb ügyész helyettesétől. Fürcht Pál nyilatkozattételét részben azzal magyarázta, hogy a becsületéről és a lemondásáról van szó, valamint arról, hogy saját szervezete hazugnak nevezte őt.