Legfőbb Ügyészség;Központi Nyomozó Főügyészség;Nagy Gábor Bálint;ukrán pénzszállítók;aranykonvoj;

Belső levélben figyelmeztette a Központi Nyomozó Főügyészség a legfőbb ügyészt, hogy az aranykonvojügyben az ő felelőssége is napirendre kerülhet

A Legfőbb Ügyészség szerint ez egy informális tájékoztatás, egyéni következtetés és vélemény volt, amelyet címzettként a szakmai főosztály is megkapott.

Súlyos szakmai hibákat tulajdonított a Legfőbb Ügyészségnek az aranykonvojügyben egy május 18-án elküldött belső ügyészségi e-mail, amelynek másolata a 444 birtokába került.

A lap információi szerint a levelet a Központi Nyomozó Főügyészség felől küldték Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyésznek, és az ügyészi szervezet több más vezetője is megkapta. A szerző szerint az általa titkosszolgálati műveletnek nevezett ügy nagyon ráéghet a Legfőbb Ügyészségre, ha nem lépnek időben.

Az e-mail tárgya: „szerintem utolsó pillanatokban vagyunk”. A levélíró közölte, hogy a Fővárosi Nyomozó Ügyészség jelentését azonnal továbbítja majd a főosztálynak, majd úgy fogalmazott: „ez a titkosszolgálati művelet nagyon ráéghet a Legfőbb Ügyészségre, ha nem lépünk időben”. A szöveg szerint, ha később valaki jobban belenéz a részletekbe, Nagy Gábor Bálint felelőssége is napirendre kerülhet, az egészet pedig a kijelölést aláíró legfőbb ügyészségi ügyészhez is fogják kötni.

A levélben foglalt álláspont szerint a Legfőbb Ügyészség súlyos szakmai hibákat vétett, amikor az Alkotmányvédelmi Hivatal feljelentése alapján a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt (NAV) jelölte ki az ukrán pénzszállítókkal szembeni, pénzmosás gyanúja miatt indult nyomozás lefolytatására. A szerző azt írta, hogy az egészet a Legfőbb Ügyészséghez fogják kötni, az Alkotmányvédelmi Hivatal pedig azt fogja mondani, hogy konzultáltak a Legfőbb Ügyészséggel. Az e-mailben a szerző a Tisza elleni „tipikus titkosszolgálati műveletként” írt a történtekről, de a 444 hangsúlyozza: ez a Központi Nyomozó Főügyészség május 18-i álláspontját tükrözte, a levélíró következtetései hibásak is lehetnek, és más értelmezések is lehetségesek.

A levél végül négy pontban azt a kérdést járta körbe, „hogyan fog majd az ügyészség védekezni, ha rövid időn belül nem lépünk?”. A szerző arra számított, hogy az ügyvédek elmondják majd: ritka, hogy a Legfőbb Ügyészség ilyen gyorsan elbírálja azt, amire három napja van, és azt is, hogy ilyen tényhiányos feljelentésre ritkán rendelnek el nyomozást. Azt is írta: „Senki nem fogja elhinni, hogy az ügyészség nem tudja, hogy a schengeni határon átlépő ukrán állampolgárok nem ismeretlen személyek.” A levél a „Szerintem, lépnünk kell!” mondattal zárult, de abból nem derült ki, milyen intézkedést sürgetett.

A Legfőbb Ügyészség a lap kérdésére azt közölte, hogy a főügyészségek a vonatkozó belső utasításnak megfelelően a kiemelt tárgyi súlyú ügyekben szükség szerint jelentést tesznek a szakmai főosztály, illetve a legfőbb ügyész felé. Azt írta, hogy a szóban forgó levél a Központi Nyomozó Főügyészség részéről informális tájékoztatás, egyéni következtetés és vélemény volt, amelyet címzettként a szakmai főosztály is megkapott. A főügyészség a hivatalos jelentését ezt követően tette meg.

Kerületi ultimátum az új Hős utca ügyében.