Évtizedeken át szinte megkérdőjelezhetetlen szabálynak számított a múzeumi világban, hogy a kiállító- és raktártereket nagyjából 20–22 Celsius-fokos hőmérsékleten és 50 százalék körüli relatív páratartalom mellett kell tartani, legfeljebb mintegy két Celsius-fokos, illetve öt százalékpontos ingadozással.
Az eredetileg az 1970-es évek londoni múzeumai számára kidolgozott irányelvek idővel nemzetközi normává váltak, és sok esetben a műtárgykölcsönzési szerződésekbe is bekerültek – függetlenül attól, hogy az adott múzeum milyen éghajlati környezetben működött.
Az utóbbi években azonban egyre több konzervátor és múzeumi szakember kérdőjelezi meg, hogy valóban minden gyűjtemény és minden műtárgy esetében ugyanazokat a szűk határértékeket kell-e fenntartani
– derül ki a The Art Newspaper cikkéből. A változtatás egyik oka az energiafogyasztás: a fűtési, hűtési és szellőztetési rendszerek egy múzeum teljes energiafelhasználásának akár 60–70 százalékát is kitehetik. A klímaberendezések folyamatos csúcsteljesítményen működtetése nemcsak költséges, hanem jelentős szén-dioxid-kibocsátással is jár.
A szemléletváltás egyik alapdokumentuma a nagy nemzetközi múzeumok igazgatóit tömörítő Bizot-csoport 2015-ben elfogadott, majd 2023-ban átdolgozott Green Protocolja. Ez nem új, mindenütt kötelező számokat akar a régiek helyére állítani, hanem azt javasolja, hogy a megfelelő környezeti feltételeket a műtárgy anyaga, állapota, korábbi környezete, az épület adottságai és a helyi éghajlat alapján határozzák meg. A protokoll mögött álló kutatások szerint a legtöbb múzeumi gyűjtemény a korábban feltételezettnél szélesebb hőmérséklet- és páratartományt is károsodás nélkül elviselheti.
A változás egyik központja Los Angeles. A Getty, a Los Angeles County Museum of Art, a Museum of Contemporary Art, a Hammer Museum és a Hauser & Wirth idén közösen vállalta, hogy a Bizot Green Protocol elvei szerint alakítja át gyakorlatát. A Getty például bizonyos kölcsönadott műtárgyaknál már 40 és 60 százalék közötti relatív páratartalmat, illetve 15 és 25 Celsius-fok közötti hőmérsékletet is elfogadhat, ha ez az adott mű számára biztonságos. Az érzékeny tárgyaknál ugyanakkor külön mikroklímát írhatnak elő, a különösen sérülékeny műveket pedig továbbra sem adják kölcsön.
Más észak-amerikai intézményeknél már az energiamegtakarítás is mérhető. A Maine állambeli Portland Museum of Art a módosított klímaparaméterek próbaüzeme alatt mintegy 9,5 százalékkal csökkentette energiafelhasználását. A Royal Ontario Museum Torontóban egy bővítés előkészítésekor vizsgálta felül a korábbi gyakorlatát, az Art Bridges Foundation pedig huszonöt múzeum kölcsönzési feltételeinek átalakításában vett részt. Jövőre további harminc intézmény csatlakozik az ehhez kapcsolódó szakmai programhoz.
A szigorú klímaelőírások enyhítése a műtárgykölcsönzéseket is megváltoztathatja.
Azok a kisebb múzeumok, amelyek eddig nem tudták garantálni a minimális hőmérséklet- és páratartalom-ingadozást, gyakran eleve kiestek a nagy nemzetközi kölcsönzésekből. A rugalmasabb, műtárgyanként meghatározott követelmények ezért nemcsak energiát takaríthatnak meg, hanem szélesíthetik azoknak az intézményeknek a körét is, amelyek jelentős műveket mutathatnak be.
A változtatás ugyanakkor csak akkor biztonságos, ha ellenőrzött körülmények között történik. Hogy a megfelelő mikroklíma elvesztése milyen veszélyt jelenthet, arra éppen a közelmúltban szolgált példával Andrej Rubljov 15. századi Szentháromság-ikonja. A művet 2023-ban Vlagyimir Putyin döntése alapján a moszkvai Tretyakov Galériából az orosz ortodox egyháznak adták át, és a Szentháromság–Szent Szergij-kolostorban helyezték el egy különleges klímakamrában.
Klímahiba miatt károsodhatott Rubljov világhírű Szentháromság-ikonjaSzeptemberben olyan hírek jelentek meg, hogy a kamra meghibásodott, és a relatív páratartalom egy időre mintegy 80 százalékra emelkedett, miközben a Tretyakov korábbi vezetése 50–55 százalékos értéket tartott szükségesnek. Névtelen forrásokra hivatkozó beszámolók szerint a három fatáblából álló ikon hordozója deformálódni kezdett. A kolostor egyik forrása ugyanakkor vitatta, hogy a mű állapota aggodalomra adna okot; a Tretyakov szakemberei vizsgálni kezdték az ikont.
A Rubljov-eset azonban nem a most terjedő múzeumi gyakorlat ellenpéldája. Éppen ellenkezőleg: a Bizot Green Protocol ellenőrzött, tudományos mérésekre és az egyes műtárgyak érzékenységére épülő változtatást szorgalmaz. A Getty is fokozatosan, folyamatos adatgyűjtés mellett szélesíti a megengedett tartományokat, és külön kezeli azokat a tárgyakat, amelyeknek továbbra is szűkebb mikroklímára van szükségük.
A kérdés inkább az, hogy szükséges-e egy egész épületet éjjel-nappal ugyanolyan szigorú paraméterek között tartani akkor is, ha a gyűjtemény jelentős része valójában ezt nem igényli.
