Most senkinek nem lesz nyugalma, jön a világpolitika legforróbb tele

Az elmúlt hetek példátlan hevességű rakéta- és drónpárbaja, valamint a front donyecki szakaszán bekövetkezett fordulat azt jelzi, hogy mind az agresszor Oroszország, mind a túlélésért küzdő Ukrajna a végsőkig eltökélt.

Egészen másképp, de nehéz hónapok várnak a nemzetközi politika színpadának minden szereplőjére. Vannak, akiket leginkább az energiahordozók piaci drágulása és az abból következő gazdasági, társadalmi nehézségek tesznek feszültté. Ilyenek Európa meghatározó államai, köztük Németország a szélsőjobb előretörésével, illetve Franciaország a kormányválsággal és a heves diáktüntetésekkel.

A világpolitika sok évtizedes rendjét szétziláló, azt újragondolni vágyó Donald Trumpnak és az Egyesült Államok egészének sem lesz nyugodt időszaka. Szakértői prognózisok azt jelzik, hogy az időközi választások teljesen a demokraták felé billenthetik a mérleg nyelvét. A törvényhozás mindkét házában még többséget élvező republikánusoknak nem lesz egyszerű feldolgozni a ma drámai mértékűnek jósolt vereséget.

Fájdalmasan kényessé válhat tehát Trump elnök helyzete. A demokraták béna kacsává tehetik a belpolitikai döntéshozatalban, egyben korlátozhatják a nemzetközi ámokfutását is. Mindezt úgy, hogy ha jogi eljárás alá vonják, akkor a teljes bukás elkerülése fogja lekötni az amerikai elnök mindennapjait. Ismerve ezeket a kockázatokat, valamint Donald Trump „jogtisztelő” világlátását, az elemzők a sarokba szorított elnök lépéseire várnak. Visszafogott nem lesz, az biztos. Így pedig izzó harc bontakozhat ki a demokrácia frontján. Igaz, ezen a fronton nem szokás meghalni, de a világ egészének jövőjére gyakorolt hatása miatt izgulhatunk, hogy ki vérzik el. A demokrácia, vagy a hatalmát féltő manhattani ingatlanseftes?

Forró hónapoknak leszünk tanúi a Perzsa-öböl térségében és a Közel-Kelet kivétel nélkül minden államában. A magát nagy béketeremtőnek vetítő amerikai elnöknek Irán ellen indított háborúja nyomán sikerült bebizonyítania a térség államainak, hogy szövetségesként nem számíthatnak az Egyesült Államokra.

Sokakban eluralkodhat az az érzés, hogy ebben a nagy nemzetközi zűrzavarban az Ukrajnát nap mint nap pusztító orosz agresszió befejezése már nem is annyira sürgető a világ szemében. Vannak, akik nagy előszeretettel táplálják ezt a gondolatot. Ennek sugallása az esetek többségében összekapcsolódik a háborús bűncselekmények relativizálásával, azzal, hogy ennek a szörnyű pusztításnak a kirobbantásáért nem Moszkvát terheli a felelősség.

Korábban még élhetett az az illúzió, hogy Vlagyimir Putyin talán megelégszik a részleges területfoglalással, esetleg belátja, hogy a másfél millió halott és megnyomorított élet orosz oldalon jövő nélküli országgá teszi a birodalmát. Mostanra kiderült, hogy Putyin világában nincs helye ilyen érzelmi megingásnak. Sajnos a háború az elnök lételemévé vált, annak igazolásává, hogy a mindenhonnan fenyegetett Oroszország csakis az ő vezetésével maradhat egyben és erős.

Ilyen körülmények között igazolódni látszik az a következtetés, hogy Moszkvát csak a valóban nem megkérdőjelezhető katonai erővel és gazdaságának kivéreztetésével lehet a háború befejezésére kényszeríteni. Egyszerűbben fogalmazva, Kijev nyomán a NATO-ban egyre több katonai vezető vallja azt a nézetet, miszerint Putyint meg kell fosztani attól a képességétől, hogy úgy rombolja az ukránok életterét, a városokat, az ipar és az energetika létesítményeit, hogy nem kap elrettentő választ.

Az erővel kényszerítésnek és a gazdasági kivéreztetésnek lehetünk tanúi az utóbbi fél évben. Rendkívül összetett folyamatról van szó. Olyan történésekről, melyek részben a front donyecki szakaszán, részben Oroszország iparilag fejlettebb, európai térségeiben, ott is leginkább a hadiipari és energetikai, olajipari képességeket érintően zajlanak.

A maga módján mindkét harcoló fél sikert tud felmutatni. Az oroszok a dróntechnológia terén kialakult lemaradásukat egy bravúros haditechnikai újítással tudták ledolgozni. A sugárhajtású Geran–4 és Geran–5 drónok óránként 400-500 kilométeres sebességre képesek 5-6 kilométeres magasságban haladva. Ezeket az eszközöket az ukrán légvédelem sokáig nem volt képes semlegesíteni. Az utóbbi hónapokban leginkább Kijevben, Harkovban és Odesszában állandósult a légiveszély; a robbanások, a pusztítás teljesen ellehetetlenítette a korábban legalább részben fenntartott békésebb civil hétköznapokat. Míg évek óta 90 százalék körüli volt az ukrán légvédelem hatékonysága, addig a sugárhajtású Geranok fele eljutott a célpontokig.

Ennek a háborúnak a világot sokkoló, félelmetes jellemzője, hogy a felhasznált eszközök fejlesztési üteme 3-5 hónapos ciklikusságot mutat. Vagyis az egyik fél haditechnikai újítására ennyi idő alatt találják meg az ellenszert, ennyi idő alatt másolják le azt, egyben magasabb szintre fejlesztve. Gyorsabb, pusztítóbb, láthatatlanabb, okosabb, olcsóbb – és ez így megy hónapról hónapra. Jelenleg az ukránok már ismét 85 százalékos hatékonysággal semlegesítik a Geranokat. Már a fenyegetettség új fajtájára kell az ukránoknak választ találni. Az új, acélvágó robbanófejes drónokkal a magasfeszültségű hálózat villanyoszlopait támadják az orosz drónok.

Haditechnikai tervezők már jó ideje azt mutatták ki elemzéseikben, hogy kizárólag a légvédelmi és rakétaelhárító rendszerekkel nem lehet elég hatékonyan felvenni a harcot az agresszorral. Következtetéseikben úgy fogalmaztak, hogy a legnagyobb városokat, a stratégiai fontosságú energetikai és katonai létesítményeket javarészt meg lehet védeni. De még így is maradhat 5-10 százaléknyi lehetősége a támadóeszközöknek.

Ezért döntöttek, mint kiderült, már három évvel ezelőtt az ukrán vezetők arról, hogy a megtorló válaszadás képességének fejlesztése az egyetlen út. Így lehetséges jelenleg az, hogy az ukránok már be is vetették a saját fejlesztésű FP–7-es ballisztikus rakétát. Ennek hatótávolsága 250 kilométer, és 200 kilogramm tömegű robbanótöltetet képes célba juttatni. Állítólag már kész az FP–9-es, ez pedig a 850 kilométeres hatótávolsággal 800 kilogrammos robbanótöltetet lesz képes eljuttatni az orosz fővárosig.