Továbbra sincs válasz az oktatási rendszer legégetőbb problémáira, a PSZ konferenciájára Lannert Judit nem fogadta el a meghívást

Kié lehet/legyen az iskola? címmel tartott konferenciát a Pedagógusok Szakszervezete, amelyre meghívták Lannert Judit minisztert illetve a minisztérium képviselőit, de ezt senki nem fogadta el az oktatási kormányzat részéről. „Mint ördög a tömjéntől, úgy félnek ettől a kérdéstől” – mondta Totyik Tamás, a PSZ elnöke, aki elkeserítőnek nevezte, hogy nem ismerik a kormányzat terveit. Szerinte önmagában az, hogy leváltják a tankerületek vezetőit, nem oldja meg az alapvető problémákat.

A szakszervezeti vezető szerint az oktatás legnagyobb problémája a demográfiai mutatók alakulása: a tanulói átaglétszám évfolyamonként folyamatosan csökken, ami az egy évvel korábbi 72 ezerhez képest idén már éppen csak 68 ezer fölött van, miközben a magyar oktatási rendszer 110 ezer főre van tervezve. Ez azt jelenti, hogy minden negyedik férőhely felesleges. „Ez a rendszer ebben a formában fenntarthatatlan és működésképtelen lesz a következő időszakban” – hívta fel a figyelmet Totyik Tamás. A gyerekszám-csökkenés leginkább a legfejlettebb Dunántúli régiókat érinti, de Budapest belső kerületeiben is nagy problémák lesznek. Totyik emlékeztetett rá, hogy a XII. kerületben Kovács Gergely polgármester és csapata megpróbálta felmérni a helyzetet, hogy óvodákat vonjanak össze, de a terv megbukott a szülők ellenállásán. A PSZ elnök azt mondta, ha a kormány helyében lenne, azt mondaná az önkormányzatoknak, hogy zárják be azokat az intézményeket, amikre már nincs szükség.

Az elnök emellett kitért arra is, a magyar oktatás egyik legnagyobb kihívása az, hogy mit kezd a sajátos nevelési igényű gyerekekkel, akiknek a száma 20 év alatt 58 ezerről 109 ezerre emelkedett, ezen belül az autisták száma megharmincszorozódott.

– jelentette ki Totyik Tamás. Emellett rendezni kellene az Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmények (EGYMI) helyzetét is. Mint azt a Népszava korábban megírta, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala több visszásságot is feltárt ezeknek az intézményeknek a működésében. Az EGYMI-k több mint fele nem akadálymentesített, 70 százalékukban nincs olyan helyiség, ahol az egyéni foglalkozásokat meg tudnák oldani, többségükben a mozgásterápiás fejlesztéseket sem tudják elvégezni, a szakemberhiányról már nem is beszélve – hívta fel a figyelmet a szakszervezeti vezető.

Mindemellett a pedagógus-hiány is égető probléma. Totyik Tamás elismerte, ő is tévedett, amikor azt gondolta, hogy a pályakezdők bérének jelentősebb emelésével kezelni lehet a helyzetet. Ehhez képest a felvételi jelentkezési adatok azt mutatják, nem lett vonzóbb a pedagógus pálya a 18-20 éves fiatalok körében. Így a visszafoglalkoztatott nyugdíjasokkal próbálják orvosolni a hiányt, akik a tanári kar 8 százalékát adják, ami az egyik legmagasabb arány az unióban. A medián átlagéletkor a pedagógustársadalomban átlépte az 53 évet.

A rendezvény legnagyobb kérdése az volt, hogy vajon mire készül az új kormány, milyen szerepet szán az önkormányzatoknak a jövőben az iskolák működtetésében. Gyergyák Ferenc a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) főtitkára azt mondta, nem valósultak meg azok a kormányzati célok, amelyek miatt elvették a településektől az iskolák működtetését a 2013-as államosításkor. Ugyanakkor a régi rendszerhez sem lehet már egy az egyben visszatérni, az önkormányzatok több mint 63 százaléka nem szeretné már magára vállalni az iskolák fenntartásának feladatát. Wittinghoff Tamás, Budaörs polgármestere szerint ez nagyon szomorú, ő egyértelműen azt gondolja, hogy az iskoláknak az önkormányzatoknál van a helye, de differenciált módon. Úgy látja, a kormányzat egyelőre nem tudja mit kezdjen ezzel a kérdéssel, mert először a legkényesebbet, a finanszírozás kérdését kellene rendbe tenni, ami a jelenlegi államháztartási helyzetben nem könnyű feladat.

Előadásában Radó Péter oktatáskutató is arra kereste a választ, hogy milyen lehetséges forgatókönyvek látszanak az oktatásirányítás átalakítására. A Tisza-kormány megalakulása óta a gyermekközpontú oktatás fontosságát hangsúlyozza, ami viszont egyelőre csak egy politikai kommunikációs termék, ami nincs föltöltve tartalommal. A személyre szabott oktatásról szóló vízió csak decentralizált rendszerben valósítható meg. Márpedig egyelőre úgy tűnik, a kormány egyelőre nem nyúl hozzá érdemben a Fidesz által működtetett, felülről irányított hierarchikus modellhez, marad a tankerületi rendszer, csupán kisebb „kozmetikai változtatásokkal” átalakítják. A legrosszabb forgatókönyvnek azt tartaná, ha a kormány végül úgy döntene, csak azoknak az önkormányzatoknak adja vissza az iskoláit, akik ezt szeretnék. A magyar közoktatási rendszer már most is a világ egyik legszelektívebb oktatási rendszere, ami Radó szerint még tovább romlana, ha kialakulna egy törésvonal a gazdag önkormányzati és a lepusztult, szegény, alulfinanszírozott állami iskolák között. Az oktatáskutató tapasztalatai szerint egy átgondolt decentralizáció 4-5 év alatt levezényelhető, de mire ehhez az egész rendszer hozzáigazodik, az nagyjából 15 év, ezért minél előbb el kellene kezdeni az átalakítást.