Épül a rakétavédelmi bázis Romániában

Komoly diplomáciai sikerként éli meg Bukarest, hogy tegnap a dél-romániai Deveselu településen megkezdődött az európai rakétavédelmi rendszer romániai bázisának kiépítése. Az ünnepségen Traian Basescu államelnök azt emelte ki, hogy e bázis egyben a szövetségesek bizalmának kifejezése Románia iránt. Jelen volt Jim Miller amerikai védelmi minisztériumi államtitkár és Alexander Vershbow NATO-főtitkárhelyettes is.

Komoly diplomáciai sikerként éli meg Bukarest, hogy tegnap a dél-romániai Deveselu településen megkezdődött az európai rakétavédelmi rendszer romániai bázisának kiépítése.

Az ünnepségen Traian Basescu államelnök azt emelte ki, hogy e bázis egyben a szövetségesek bizalmának kifejezése Románia iránt. Jelen volt Jim Miller amerikai védelmi minisztériumi államtitkár és Alexander Vershbow NATO-főtitkárhelyettes is.  

"A támaszpont építése Deveseluban, ahogy arra Chuck Hagel amerikai védelmi miniszter is utalt, megkezdődik, annak ellenére, hogy nincs egyetértés Oroszországgal ebben a kérdésben" - jelentette ki Mircea Dusa román védelmi miniszter. Oroszország kezdettől ellenzi az amerikai rakétavédelmi-rendszer európai pillérének telepítését.

Moszkva szerint az amerikai-NATO rakétapajzs az orosz nukleáris elrettentő erő gyengítésére irányul, s jogi garanciákat kér az Egyesült Államoktól.

Washington érvei, miszerint az Oroszország szomszédságába telepített bázis elsősorban Irán esetleges rakétacsapásainak a kivédésére lenne hivatott, egyelőre nem elegendőek Putyinék számára.

Ez a kérdés az egyik legkomolyabb vitapont az amúgy is egyre fagyosabb amerikai-orosz viszonyban.

Az orosz média nagy figyelmet szentelt a romániai eseménynek, hangsúlyozva az orosz ellenvetéseket, valamint azt, hogy az Egyesült Államok kénytelen volt felszámolni katonai jelenlétét a kirgíziai Manasz bázison, amely az afganisztáni műveletekhez nyújtott segítséget, s ezentúl a romániai Constanta kikötőváros lesz a tranzitállomás.

Washington és Bukarest 2011 szeptemberében, a terrortámadás 10. évfordulóján kötött megállapodást a rakétavédelmi pajzs Romániába telepítéséről.

A deveselui légitámaszpontra SM-3 elfogó rakétákat telepítenek, amelyeknek nincs robbanófejük, hanem az ütközés erejével semmisítik meg az ellenséges ballisztikus rakétákat. A rakétákhoz radarállomás és parancsnoki irányítópont tartozik.

Szerző

Útkeresés Csehországban

Publikálás dátuma
2013.10.29. 06:33
Michal Hasek szociáldemokrata alelnök várja, hogy eljöjjön az ő ideje FORRÁS: A CSSD HONLAPJA
Nem is a pártok programbeli különbségei, hanem az egyes politikai erőknél felmerült belső feszültségek jelentik a következő cseh kormány felállításának legfőbb akadályait. A voksolás első helyén végzett szociáldemokraták vezetésében kibékíthetetlenné váltak az ellentétek, a második helyezett ANO számára pedig épp a túl jó szereplés jelent gondot.

Viszonylagos nyugalomban telt el a tegnapi nap Csehországban, két nappal a választás után. Prágában ugyanis október 28-án Csehszlovákia 1918-as megalakulására emlékeznek. Ma azonban ismét a tárgyalásoké lesz a főszerep.

Először is azt kell tisztázni, mi legyen Bohuslav Sobotka, a szociáldemokraták elnökének sorsa. Pozíciója eddig sem volt szilárd, a várakozások alatti, 20 százalékos választási eredmény után azonban minden korábbinál instabilabbá vált helyzete.

Olyannyira, hogy a szociáldemokraták elnöksége nemcsak lemondását követelte, hanem azt is, ne vegyen részt a koalíciós megbeszéléseken. A húsz elnökségi tagból 13-an támogatták a leváltására vonatkozó kezdeményezést.

A zendülőkhöz csatlakozott Milos Zeman elnök is. Az államfő célja nyilvánvaló: azt akarja elérni, hogy pártfogoltja, Michal Hasek ülhessen a CSSD elnöki székébe, ezzel Zeman komoly befolyást gyakorolhat a következő kormányra is.

Sobotka azonban közölte, nem hajlandó távozni. Zemannak azt üzente, nincs joga beleszólni a szociáldemokraták belső ügyeibe. Sobotka közvetetten Zdenek Fierlingerhez hasonlította az államfőt.

A volt miniszterelnök 1948-ban átjátszotta a CSSD-t a Klement Gottwald-fémjelezte kommunisták kezére. Sobotka úgy véli, a szociáldemokratáknak inkább a koalíciós tárgyalásokkal kellene foglalkozniuk, s nem egymás marcangolásával.

Óva intett attól, hogy a közvélemény "élőben láthassa politikai öngyilkosságukat". Sobotka nekiment helyettesének, Michal Haseknek is, akit "puccskísérlettel" és a párt "szétverésének szándékával" vádolt.

A CSSD vezetésének kettészakadását mutatja az is, hogy az elnökség több tagja Sobotka nélkül találkozott vasárnap este Milos Zeman elnökkel a prágai Várban.

Bármennyire is a kormányalakítással kíván foglalkozni Sobotka, s akármennyire is ragaszkodik a pártelnöki székhez, addig nincs értelme megkezdeni a koalíciós tárgyalásokat, amíg saját pártján belül a bizalmatlanság légköre veszi körül.

Kormányt is nehéz lesz alakítania, hiszen az első népszerűtlenebb döntésnél nem esetleges koalíciós partnerei, hanem saját pártja hátrálhat ki mögüle.

Sobotka helyzete tarthatatlanná vált saját pártján belül, távoznia kellene a szociáldemokraták éléről.

Az új cseh koalíció másik akadálya az ANO lehet. A párt túlnyerte magát majdnem 19 százalékos eredményével.

A milliárdos Andrej Babis nem sajnálta a pénzt a kampányra, ő költötte messze a legtöbbet erre a célra.

Lapszemle
Tyden
Babis mellett a másik kulcsszereplővé a kereszténydemokrata KDU-CSL lépett elő. Programja centrista, s a kommunisták kivételével minden párttal kiegyensúlyozott a viszonya. A lap úgy véli, ha a két párt a CSSD-vel együtt koalíciót köt, a cseh belpolitika "kalandos vállalkozás" előtt áll, amelynek a vége újabb előrehozott választás lehet.

Hospodarke Noviny
Nem zárja ki az újabb idő előtti voksolás lehetőségét a prágai gazdasági lap sem, amely megállapítja, patthelyzet alakult ki, hiszen nagyrészt hasonló erőkből álló tömörülések kerültek be a parlamentbe. Programjai különbözőek, nem lesz könnyű közös nevezőre hozni őket.

Kiválóan ért a marketinghez, az imázsépítéshez. Ám a tömörülésnek nincsenek szakképzett politikusai. Babis eddig újfajta kormányzást követelt, most azonban, amikor bekerülhetne a koalícióba, azt is el kellene árulnia a választóknak, hogyan képzeli el az újfajta kormányzati-, illetve gazdaságpolitikát.

Babis alighanem épp amiatt adott egymásnak ellentmondó nyilatkozatot pártja esetleges kormányzati szerepvállalásáról, mert maga is látja: ha az ANO-nak felelősséget kell vállalnia az ország sorsáért, úgy hamar kipukkadhat a párt üres ígéretekkel felfújt léggömbje.

Babis ezért azt közölte, kormányon kívülről támogatná a szociáldemokraták és a kereszténydemokrata KDU-CSL esetleges kisebbségi kabinetjét.

Szerző
Frissítve: 2013.10.28. 21:08

Úttalan utakon a demokrácia felé

Publikálás dátuma
2013.10.29. 06:30
Lakhdar Brahimi próbálja meggyőzni a lázadó csoportokat a Genf-2 konferencián való részvétel előnyeiről FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IM
Nemcsak Szíriában, az Arab Tavasz többi országában sem vált stabilabbá a belpolitikai helyzet. Több állam esetében még csak demokratikus átmenetről sem beszélhetünk, hiszen senki sem mondhatja meg, hogy Egyiptom, vagy Tunézia nem tér-e vissza a diktatúrához. Damaszkusz esete ugyanakkor azért is reménytelen, mert az ellenzék teljesen szétforgácsolódott.

Szíria vált az Arab Tavasz gerjesztette forradalmak legvéresebbikévé. Két és fél év alatt több mint százezren vesztették életüket, s legalább kétmillióan kényszerültek otthonuk elhagyására.

A polgárháború vallási, etnikai összecsapásokhoz vezetett: síiták harcolnak szunnitákkal, a mérsékelt ellenzék iszlamistákkal, kurdokkal s más nemzetek fiaival. A megosztottság drámai mértékűvé vált.

Lahdar Brahimi, az ENSZ és az Arab Liga szíriai különmegbízottja kapta azt a feladatot, hogy minél több felet nyerjen meg a november végére tervezett, Genf-2 nevű békekonferencián való részvételre.

Tegnap ezért Damaszkuszban tárgyalt. Ám egyre nagyobb az esélye annak, hogy kudarcba fulladt az Egyesült Államok és Oroszország által rendezendő konferencia.

Tizenkilenc felkelő szervezet utasította vissza, hogy részt vegyen a megbeszélés-sorozaton, amíg annak nem célja Bassár el-Aszad elnök eltávolítása. Ráadásul ellenzéki társaikat is azzal fenyegetik, ha jelen lesznek az eseményen, hazaárulás miatt lépnek fel velük szemben.

A szíriai vezetés eközben múlt héten határidőre átadta programtervét a vegyi arzenál megsemmisítésére. A Vegyifegyver-tilalmi Szervezet (OPCW) a damaszkuszi terv, valamint a helyi látogatások alapján dolgozza ki november 15-ig a leszerelési menetrendet.

Úgy tűnik, míg a párbeszédre tett kísérletek akadoznak, addig a vegyi fegyverek megsemmisítése olajozottan zajlik.

Szíriában azonban nagyon rögösnek ígérkezik a békéhez, a demokráciához vezető út. Az Arab Tavasz országainak példája pedig azt mutatja, egy diktátor bukása még nem jelent garanciát a demokratikus átmenetre. 

Tunézia volt a tavaszi forradalmak első állomása, ahol Zine el-Abidine ben Ali elnök időben megérezte vesztét, s Szaúd-Arábiába menekült. Távollétében ítélték 35 év börtönbüntetésre kábítószer- és fegyverkereskedelem vádjával, míg pénzmosás miatt 66 millió dollárt kellene fizetnie. Arra azonban vajmi kis esély van, hogy a döntést valaha is végrehajtják.

Az első demokratikus választásokon az iszlamisták győzedelmeskedtek, a mérsékelt en-Nahda párt két világi tömörüléssel lépett koalícióra, s alakított kormányt.

Azonban népszerűségük hamar megindult lefelé a lejtőn, miután az életszínvonal emelésére tett ígéretük üres szólam maradt. Az egyébként magas munkanélküliségi rátát is alig sikerült csökkenteniük.

Az utolsó cseppet a pohárban végül egy ellenzéki képviselő meggyilkolása jelentette idén júliusban. Tömegtüntetések törtek ki, amelyek az eddig példaértékű demokratikus átmenetet kudarccal fenyegették.

Pénteken azonban végre megkezdődtek a három hetesre tervezett tárgyalások az iszlamisták és az ellenzék között, melynek végén a kormány lemond, s szakértői kabinet vezeti Tunéziát az új választásokig. A párbeszéd célja ezen felül a választás időpontjának kitűzése, választási bizottság felállítása, és új alkotmány elfogadása, amely ben Ali elűzése óta várat magára.

Hasonló forgatókönyv alapján zajlottak az események Egyiptomban, ahol viszont a megbuktatott Hoszni Mubarak elnököt rács mögé juttatták, fiaival, belügyminiszterével, s számos magas rangú rendőrparancsnokkal egyetemben. Azzal vádolták őket, hogy szerepük volt a rendszerellenes tüntetők meggyilkolásában. (A jelenlegi állás szerint kétséges, elítélik-e őket.)

A forradalmat követő választásokon győztes iszlamisták, és tavaly megválasztott elnökük, Mohammed Morszi nem aratott osztatlan sikert, az elégedetlenség - ahogy Tunéziában - Kairóban is megmozdulásokhoz vezetett.

Az izraeli békemegállapodás óta amerikai támogatást élvező, befolyásos hadsereg végül július 3-án megelégelte a bizonytalan helyzetet, s lényegében katonai puccsal eltávolította posztjáról Morszit. Mozgalma, a Muzulmán Testvériség vezetőit letartóztatták, majd közel két éves szünet után ismét betiltották a szervezetet.

A tüntetéseknek azonban nem tudtak véget vetni. Pénteken ismét a Testvériség több ezer tagja vonult utcára, a rendőrség könnygázzal oszlatta a tömeget Egyiptom-szerte. Az iszlamisták azt ígérték, ez csak a kezdete az egy hétig tartó megmozdulás-sorozatnak, melyek Morszi november 4-én kezdődő peréig tartanak majd.

Hogy a jövő év elejére tervezett parlamenti- és elnökválasztás végre békét végre hoz-e, erőteljesen kétséges. Az államfői tisztségre a legesélyesebbnek a hadsereg fejét, a vezérkari főnököt, Abdel Fattah al-Sziszit, Egyiptom jelenlegi "erős emberét" tartják.

Amennyiben valóban indul és nyer, visszatérne a régi rend, amikor tiszt irányította az észak-afrikai országot.

Líbiában mindmáig érezteti hatását a két éve lezajlott forradalom, amelynek során Moamer el-Kadhafi forradalmi vezetőt is meggyilkolták 2011. októberében.

Rendkívül ingatag a belpolitikai helyzet, a tavalyi választásokon győztes liberális párt miniszterelnökét, Ali Zeidánt október 10-én szállodai szobájából vitték el fegyveresek, majd szabadította ki pár óra múlva egy másik csoport.

A felkelés óta még mindig több százezer milícia ténykedik az országban a hadseregtől függetlenül. Jól mutatja a közbiztonsági helyzetet, hogy Ali Zeidan kormányfő elrablásához sem a hivatalos rendőrségnek, sem a formálódó katonaságnak nem volt köze.

A fegyveres szervezetek pedig állami pénzből, a helyi politikai vezetőknek engedelmeskedve ténykednek: gyakoriak így az egymás közti harcok, a diplomáciai képviseletek elleni támadások. Vélhetően a miniszterelnök elhurcolását is politikai ellenfelei "rendelték meg".

A helyzet enyhítésére Líbiába szakértői csoportot küldött a NATO. Tagjai segítik majd az országban ténykedő nemzetközi szervezetek munkáját.

Az észak-atlanti szövetség reméli, a biztonsági helyzet javulása során egyre kevesebb bevándorló választja úti célként az Európai Uniót. Sok menekült lelte halálát a Földközi-tengerben.

Szerző
Frissítve: 2013.10.28. 21:14