Kósa zsidózása láthatóan nem érdekli a kormányt

Úgy tűnik, az antiszemitizmus ellen hirdetett zéró toleranciájuk az ellenzék számonkérésében merül ki.

"A zsidók kénytelenek voltak - vagy lehet, hogy jól is esett nekik - a nyilas vitézt megszavazni a Hajdú-Bihar megyei közgyűlésbe" - így értékelte az ellenzéki együttműködést szombaton a fideszes Kósa Lajos, mikor a Fidelitas tisztújító kongresszusán mondott beszédet pártja ifjúságának. A zsidóságot ostorozva azt is megállapította: "ezek szerint bennünket jobban utálnak, mint a globalisták az antiglobalistákat vagy a nácikat a zsidók". Ezután nem csak Heisler András, a Mazsihisz elnöke kérte számon Kósát, de finomabb hangvételben még a kormánypártokkal jó viszonyt ápoló Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija is helyretette a fideszes politikust. Egyikük sem mulasztotta el megemlíteni: zsidók a Hajdú-Bihar megyében nem szavazhattak, mert a megyéből Auschwitzba deportálták és megölték őket 75 éve.

- reagált tömören a Népszava megkeresésére az esettel kapcsolatban a kormány. Kósa pedig így mentegetőzött közösségi oldalán: "talán félreérthető módon, arra utaltam, hogy az ellenzéki együttműködés a holokausztban elveszített zsidó honfitársainkon korábban gúnyolódó jobbikosokra is kiterjed, őket legitimálja. Ha szavaimmal, megfogalmazásommal akár egyetlen magyar zsidó polgártársamat is megsértettem, úgy azért tőlük bocsánatot kérek".

Válasz nélkül hagyta azonban mind a kormány, mind Kósa Lajos erőtlen bocsánatkérése lapunk összes kérdését. Így nem tudtuk meg, hogyan fér össze ez a kijelentés a kormány és a kormánypárt antiszemitizmus felé mutatott állítólagos zéró toleranciájával, amit szeptemberben Semjén Zsolt jelentett be. Az sem derült ki, honnan tudhatja Kósa, hogy valóban zsidók szavaztak a kérdéses esetben - netán számon tartják-e a szavazók származását, akár a Kubatov-listához hasonló módszerekkel. Arról sem nyilatkozott a kormány, hogy elítéli-e, hogy egy tárca nélküli miniszter kocsmai stílusban lezsidózza az ellenzéki szavazókat. Sem az, indul-e etikai vizsgálat a Miniszterelnökségen belül.

Tény azonban, hogy míg a kormány és a kormánypártok az EMIH felkarolásával, vagy például Benjamin Netanjahu volt izraeli kormányfő politikájának eddigi támogatásával igyekeznek lemosni magukról az antiszemitizmus árnyát, a gyakorlatban nagyban épít a zsidógyűlölő, továbbá az iszlamofób, rasszista, homofób és egyéb kirekesztő érzületekre kommunikációjuk. Sorosozva köszön vissza óriásplakátokon az 1930-as évek antiszemita propagandája, és amikor Orbán Viktor a magyarság ellen összeesküvő háttérhatalmakról beszél a közmédiában, az az utcán már kemény zsidózássá alakul.