Igaz hazugságok (Adam LeBor: Kossuth tér)

„A Kossuth tér ugyanebben a fülledt-zilált fertőben hömpölyög tovább a maga igényes, Budapest-bédekkerre emlékeztető részletgazdagságú megfigyeléseivel, a magyar néplelket árnyaló történelmi kitérőivel.”

„A Magyar Világ általában stabil kormánypárti lapnak számított. Dezsőffy Pál miniszterelnöksége idején az addig nagy hagyományú, tiszteletre méltó újság gyakorlatilag a kormány és a Szociáldemokrata Párt propagandaorgánumává züllött, amelyet alaposan teletömtek állami hirdetésekkel.” Végül is megértem, miért keserítette el a Magyar Nemzet kritikusát Adam LeBor krimitrilógiájának tavaly megjelent első, Nyolcadik kerület című kötete. Kap a propagandájára „az elmúlt tíz év” rendesen, sőt a teljes politikai elit és a magyar társadalom is tükörbe nézhet a bűnügyi történetekben. Mégsem gondolom, hogy ferde szemmel kellene néznünk a Kovács Baltazár gyilkossági nyomozó által felfejtett szövevényes világra és az abban fellelhető szellemes parafrázisokra.

Adam LeBor ugyanis, bár londoni, és általában a hétvégéket tölti (töltötte békeidőkben) a családjával Budapesten, szereti Magyarországot. És bizonyos értelemben jobban érti még nálunk is. Jó volna egyszer úgy szeretni és ismerni, mint ő, és engedtessen meg az „úgy”-ot nem az odaadás méterrúdjára feszegetnem. A brit író-külpolitikai újságíró szeretése ugyanis szerzői emelkedettségből, jótékony távolságból kap értelmet, ami kizárja a mi hazai elfogultságunkat, és élessé teszi nemzeti karakterológiánk olykor túlságosan elnéző gesztusait maga-magunkkal szemben. „Ezeréves keresztény nemzet volnánk, vérzivataros évszázadokon át védtük Európát, rabigából rabigába hajtottan is kivívtuk a szabadságot, ne tessék nekünk belepofázni, kivel éljünk együtt, kivel meg kurvára ne” – valami ilyesmit harsognak marketing címén a határra állított hangszóróink.

LeBorban nincs kincstári hazabeszéd, és ezt a mennyei levegőt belélegezni: élet.

Persze ez csak egy krimi, kitalált bűnügyi történet, amit valódi élménnyel forgathat pártállástól függetlenül mindenki. Mert LeBor okos: krimit írt, nem politikai pamfletet, interjúiban sem állít mást („Ugyanaz pepitában”, Nyitott mondat, 2019. május 10.), botor is lenne a könyvének a menedzselését műfajidegen tempóval összezavarni.

A trilógia helyszíne Magyarország, a 2015-ös migránsválság idején. Ami ezelőtt történt, hiteles történelem, s ami ezután, fikció. Az ország élén a múltból ideszakadt korrupt rendszer áll, élén Dezsőffyvel, aki az országba özönlött/eresztett menekültáradat káoszát kihasználva – akárha egy latin-amerikai banánköztársaságban volnánk, pedig hol van az ő Makójuk a mi Jeruzsálemünkhöz képest – közel-keleti korrupciós botrányba keveredik. Külügyminisztere nemes egyszerűséggel útlevélbizniszbe. Ilyen a piaci kereslet: iszlám szélsőségesektől veszik le a sápot a kincset érő dokumentumokért, és mindehhez a Csendőrség falaz. Egy agilis újságírónő borítja a bilit, Dezsőffy bukik, Bárdossy Réka érkezik. A közéleti fluktuáció persze hová is lökhetné az országot, ha nem további bűntényekbe: de persze ez is kitaláció, hogy fake newst ne mondjunk.

A Kossuth tér ugyanebben a fülledt-zilált fertőben hömpölyög tovább a maga igényes, Budapest-bédekkerre emlékeztető részletgazdagságú megfigyeléseivel, a magyar néplelket árnyaló történelmi kitérőivel. A Fillér utcánál járunk, a Rózsadomb lábánál, ahol egy kuplerájban holtan találják Abdulláh an-Núri arab diplomatát. Kovács nyomozó borongós tekintettel fedezi föl a személyazonosságot, mert leesik neki, a halálesetet nem lehet exportálni a kupiból. Az arab férfi ugyanis a testvérének, az éjszakai élet nagyágyújának a bordélyházában lehelte ki a lelkét. A CEU (Közép-európai Egyetem) akkoriban még ki nem ebrudalt képzésén diplomázó rendőr nagy politikai katyvaszban indul el a forró nyomon, de sikerét többen nem akarják, mint amennyien igen: magas körökbeliek vannak ellenlábasai között. A fordulatos krimit a szerző bennfentessége teszi még izgalmasabbá: a politika boszorkánykonyháját ugyanúgy ismeri, mint a média kusza viszonyait, és hasonló beavatottsággal ír a városi cigányságról is.

A trilógia befejező részét Margit híd címen kereshetik majd a LeBor-rajongók. Mivel a filmes jogokat már értékesítették, előbb-utóbb mozgóképen is megismerhetjük Kovács nyomozót és a valódi politikai fertő fikcióit. Ahogy a szerző által mottóul választott cigány mondás tartja: „nemcsak hazug igazságok vannak, hanem igaz hazugságok is” – és ezt ki ne tudná minálunk.

(Ford. Kisantal Tamás. Kossuth Kiadó, 2020. 422 o.)