Előfizetés

Orbán már tudja, mikor akar kilovagolni, mert nagy ütközetre készül

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2020.09.21. 07:53

Fotó: FRANCOIS LENOIR / AFP
Lehet ezt cizellálni, de az uszítás lett a kormányzati kommunikáció alapvetése.
Tusnádfürdő nincs. Kötcse sincs. Tranzit sincs. Járvány van, állapítja meg Orbán Viktor, aki így megszokott fórumai helyett a Magyar nemzet hasábjain hirdet víziót. Bemelegítésképpen jelzi, hogy a libernyák kifejezés immár a kormányzati közbeszéd hívószava (lásd erről Kálmán László véleményét a szélsőjobbos uszítás témakörben), a politikai korrektség szinonímája. Amiről a miniszterelnök elégedetten állapítja meg, hogy  a libernyák doktrína-, beszédmód- és stílusdiktátumok elleni lázadás medre egyre szélesedik. Egyre többen és egyre bátrabban lépnek ki a már fojtogatóan szűk egyetlen helyes beszédmód, egyetlen helyes demokráciafölfogás, egyetlen helyes Európa- és Nyugat-értelmezés kalodájából, írja Orbán Viktor. (Az egyetlen helyes beszédmódról annyit, hogy a kormány a vonatkozó hatóság segítségével épp most csavarja le a Klubrádiót, illetve különböző strómanokkal orgánumok sorát irtotta ki - például a Népszabadságot -, illetve forgatta át, legutóbb az Indexet vagy a 168ora.hu-t.) És a magyar kormányfő ezt a küzdelmet a hősiesség mezébe kívánja öltöztetni, mondván: a szabadulási kísérlet önmagában sem egyszerű, a büntetés kockázata jelentős. Kiutasítás az akadémiai életből, állásvesztés, megbélyegzés, egyetemi vesszőfutás, a példák lassan mindennaposak. (És tényleg, a kormány maga alá gyűrte a Magyar Tudományos Akadémia kutatóhálózatát, és épp a Színház és Filmművészeti Akadémiára próbál rátenyerelni. Azaz már az írás elején úgy tűnik, hogy amit Orbán libernyák tempóként határoz meg, azt ő maga csinálja.)  
Ám a liberális szellemi elnyomás elleni lázadás medre nemcsak szélesedik, de mélyül is, írja Orbán, aki szerint ha a brüsszeli buborékban még nem vallják is be, mi már látjuk, hogy a király meztelen. A miniszterelnök szerint a „demokrácia csak liberális lehet” doktrínájának már annyi, a konzervatív és kereszténydemokrata pártok, politikai mozgalmak kiszabadulhatnak a liberálisok életveszélyes öleléséből. Mert Orbán úgy látja, mára kiderült, téved, aki szerint a jogállamot csak a liberalizmus szellemi keretei között lehet csak elgondolni és csak a liberális demokrácia eszközével lehet megvalósítani. Így a kormányfő szerint egyértelmű, hogy a konzervatívok és kereszténydemokraták számára a legnagyobb kihívást és ellenfelet ma és újra a liberalizmus jelenti. Hiszen a liberálisok épp a nemzetet, a családot, a vallási hagyományt bántják. De ezt - Európában elsőként - Magyarország és Lengyelország vette észre, és a két állam a miniszterelnök értelmezésében elkezdte félreverni a harangokat, és visszarántotta az Európai Néppártot a szakadék széléről. A konzervatívmentésben pedig Orbán nem ismer pardont, még Berlinnel sem alkuszik, azaz nem követi a német példát ahol a kereszténydemokraták a baloldallal lépnek koalícióra. (Hogy milyen a szavak mögötti német-magyar viszony, azt leginkább a biznisz érzékelteti: Magyarország sok százmilliárd forintért vesz Leopárdokat, illetve Hiúzokat, és száll be egy német repülési programba.) Orbán úgy látja, hogy nemcsak a koalíciók kérdésében feszül egymásnak a liberális és az orbáni politika, hanem a szubszidiaritás ügyében is. Szerinte a liberálisok szerint az a jó, ha minél több nemzeti kormányzati hatáskört ruházunk át a nemzetközi szervezetekre. A kereszténydemokraták viszont a nemzeti szervezetekben hisznek. (A miniszterelnök arról elegánsan hallgat, hogy a szubszidiaritás elvének lényege, hogy a döntéseket az emberekhez minél közelebb hozzák - például az önkormányzatok - és ott határozzanak a "központi támogatások" felhasználásáról is, lehetőleg ne kormányzati szinten. Hogy ez Orbánnak fáj, az nem kérdés, hisz a kabinet eőrsen megkérdőjelezhető módon kezeli a brüsszeli pénzeket, nem véletlen, hogy az EU-ban Magyarország az első az OLAF-listáján.) És aztán jön a szokásos klisé arról, hogy minden nemzetközi szervezet Soros György zsoldjában áll. Az első számú bűnbak felmutatása után nem sokat kell várni a második számú mumus felmutatására: Orbán szerint a liberális és a konzervatív politika összecsap, sőt élet-halál harcot vív a migráció kérdésében is. (A tétel ismert.) A következő tétel az oktatás, ahol a szivárványos propagandát (némi miniszterelnöki kvázibuzizás -  a szerk.) klerikálfasizmusnak nevezik, hogy az iskolák védik és ápolják a nemzeti hagyományokat, és a családi értékeket, hogy a "Teremtő által eldöntött nemi identitás alapján , segítsék a lányokat, hogy derék és tiszteletre méltó asszonyok, a fiúkat pedig hogy a családjuknak biztonságot és támaszt nyújtani képes férfiak lehessenek". (Erről csak annyit, hogy a kabinet kikukázta a saját oktatáspolitikusai által menedzselt új nemzeti alaptantervet, mert az nem volt elég nemzeti, és próbálta ráállítani az oktatást egy XXI. századi pályára. Illetve a kormány egyik ideológusa világossá tette, miként tartja számon az iskolát a hatalom.) Aztán jön egy miniszterelnöki csavar.  Először a liberálisokat vádolja azzal, hogy a politika világát két részre osztják, és mindenkire rá akarják kényszeríteni eszméiket, majd kijelenti, hogy a kereszténydemokraták világlátása az egyedül üdvözítő. Sőt: "kellő szerénység mellett is állítható, hogy intelligensebb, mint a ma erőfölényben lévő, nemzetközi szervezeteket uraló, bornírt liberális világábrázolás".  És a gonosz liberálisok a miniszterelnök szerint csatára készülnek. Itthon Orbán interpretációjában "az ellenzéki oldalon ugyan még léteznek különböző pártlogók, néha civódás is hallatszik a soraikból, de valójában már nincsenek saját akarattal bíró pártok. A munka elvégezve: a Jobbiktól az LMP-ig mindenki bedarálva és betöltve, mint a kolbász. Az egykor önálló identitással bíró közösségeket felváltotta a Soros-hálózatot kiszolgáló baloldali népfront".  A miniszterelnök úgyy számol: 2022-ben lesz a döntő ütközet. Az időzítés logikus, akkor érnek ide az országgyűlési választások, azaz addig kampányüzemmódban kell tartani az országot - és a kormányfő ebből nem is csinál titkot: "a kormányzás nehéz évei után vissza kell térnünk a választási csatatérre. Itt az ideje szedelőzködni, hogy a megfelelő pillanatban kilovagolhassunk. Nagy ütközet vár ránk 2022-ben. Készüljetek". A "készüljetek" mozgósító ige jövő ideje pedig eufemizmus, hisz Orbán már megnyitotta a kampányt, és írásában a lehető legszebb világot ígérte be: 
Reményeim szerint így, egy sikeres járvány elleni védekezéssel, felizmosított egészségüggyel, soha nem látott magasságba lendített gazdasági növekedéssel, teljes foglalkoztatással, még a korábbiakat is túlszárnyaló otthonteremtési boommal és a visszaépítés alatt álló 13. havi nyugdíjjal érkezünk meg a huszonkettes választáshoz.

Távolugró irodisták a rendőrségen

Gulyás Erika
Publikálás dátuma
2020.09.21. 07:20

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
Az ötven év feletti rendvédelmi dolgozókat ne egységes csoportként kezeljék az alkalmassági vizsgálatokon – sokadszora is ezt kérik az ágazatban működő szakszervezetek. Efölött a kor fölött gyorsan romlik az erős fizikai és pszichikai terhelésnek kitett egyenruhások egészségi állapota és terhelhetősége.
A kérdés most azért került ismét napirendre, mert a Belügyminisztérium (BM) újra írja a rendőrség, a Katasztrófavédelem, a Nemzeti Védelmi Szolgálat, a Terrorelhárítási Központ, az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság és a büntetés-végrehajtás hivatásos állománya és a rendvédelmi igazgatási alkalmazottak munkaköri alkalmassági vizsgálatainak rendjét.  A rendelet tervezetét a múlt héten küldték meg a területen működő szakszervezeteknek, azoknak egy napjuk volt értékelni a javaslatot. A Független Rendőr Szakszervezet (FRSZ) azzal a megjegyzéssel tette közzé a szöveget, hogy a módosítást ők is kérték, de nem így képzelték el az új szabályozást. A tervezetben a 30 év alattiakat, a 30-40 és a 40-50 év közöttieket sorolják egy-egy kategóriába, de 50 év fölött már egységesen kezelnek mindenkit. A Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezetével (BRDSZ) azt kérik, hogy még legalább egy életkori kategóriát hozzanak létre az ötven év fölöttiek számára. A javaslatban minimumfeltételeket határoznak meg, amihez társul egy beosztáshoz kötött elvárásrendszer is, amit viszont mindenhol a rendvédelmi szerv vezetője, parancsnoka határoz meg. Ezt az érdekvédők kifogásolják, mert kiszámíthatatlan helyzetet, a FRSZ szerint jogbizonytalanságot eredményez, ha egyik parancsnok az 55 év felettieknek nem írja elő a fizikai állapot ellenőrzését, míg a szomszéd megyében az kötelező marad.  A friss rendelettervezet alapján 30 éves kor alatt három, e fölött kétévente kell megszerezni az „egészségileg alkalmas” minősítést, a fizikai vizsgálatot csak ennek birtokában lehet elkezdeni. A BM javaslatának mellékleteiben fizikai alapkövetelményként csak az iskolából jól ismert Cooper-teszt teljesítménye szerepel. (Az amerikai katonák kiképzésekor használt Cooper teszt-azt méri, hogy 12 perc futással – úszással, evezéssel – mekkora távolságot képes megtenni a vizsgázó.) Egy 29 éves férfinak legalább 2200 métert, egy nőnek 1800 métert kell lefutni ennyi idő alatt, 50 év felett a férfiaktól egy kilométert, a nőktől 800 métert várnak. Mivel azonban a parancsnokok ezen felül már most is további követelmények támaszthatnak a beosztottjaikkal szemben, Bárdos Judit, a BRDSZ elnöke úgy fogalmazott lapunknak: a „fizikai felmérők keretében végrehajtott gyakorlatok szintén megújításra várnak, hiszen mi értelme van a helyből távol ugrásnak, a hajlított karú függésnek, vagy éppen a 4x10 méteres ingafutásnak egy igazgatási dolgozó esetében”.  Az érdekvédők hiányolják, hogy nem készült a rendelettervezethez semmilyen háttértanulmány az állomány mostani állapotáról, pedig a folyamatos létszámhiány miatt többnyire azt a két órát sem tudják edzésre fordítani a rendőrök, ami hetente hivatalosan járna nekik.  

Nőtt a létszám a rendőrségnél

Több dolgozó igazolt a rendőrséghez a koronavírus-járvány kezdete, vagyis március óta, mint ahányan távoztak a szervezettől - felete kérdéseinkre az ORFK. Azt írták: március 1-től szeptember 1-ig a hivatásos állományból 571 fő szerelt le és 604 új egyenruhás kezdte meg a munkát, a rendvédelmi igazgatási alkalmazottak közé 453 fő érkezett, és csak 325 fő távozott. A létszámnövekedést a rendvédelmi szakszervezetek kétkedve fogadják, szerintük a járvány miatt sokan esnek ki a munkából, kerülnek karanténba vagy maguk is megbetegszenek. 

Extrém ajánlat a Páva utcának

Czene Gábor
Publikálás dátuma
2020.09.21. 07:00

Fotó: Népszava
Több olyan intézet is szeretne együttműködni a Holokauszt Emlékközponttal, amely máskülönben nem tartja távol magát az antiszemitizmust mentegető vagy éppen hirdető nézetektől.
„Felek egymást hosszú távú stratégiai partnernek tekintik” és „törekednek arra, hogy tevékenységük során erősítsék egymás elismertségét, megítélését, jó hírnevét, pozitív arculatát” – egyebek mellett ez olvasható annak az együttműködési megállapodásnak a tervezetében, amely a Magyarságkutató Intézet, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum (Retörki), a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár, valamint a Páva utcai Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény (Holokauszt Emlékközpont) között jönne létre. A Kásler Miklós miniszter szívügyének számító Magyarságkutató Intézet olyan alternatív őstörténet felé kacsintgat, amely a tudományosan elfogadott elméletekkel szemben a „szittya–hun–magyar rokonság” vonalat preferálja. Az együttműködés szempontjából lényegesebb, hogy ennek az intézetnek a tudományos tanácsadója Raffay Ernő, aki előszeretettel nyilvánul meg a „Trianon és szabadkőművesség” témájában. A Népszava is foglalkozott a Salacz László fideszes parlamenti képviselő közreműködésével nemrég rendezett kecskeméti konferenciával, amely a „bátrak és hősök” között dicsőítette Héjjas Ivánt, a fehérterror antiszemita tömeggyilkosát. (Lásd: „Nemzeti ellenállás” lett a terrorból, 2020. szeptember 15.) A Baon.hu megyei hírportál tudósítása szerint az eseményen Raffay Ernő arról beszélt, hogy a szabadkőműveseknek „történelmi szerepük volt a Magyar Királyság szétdarabolásában”, más külső és belső okok mellett őket is felelősség terheli Trianonért. Az időnként már a fősodorban is megjelenő szélsőjobboldali szubkultúrában a „szabadkőművest” a „zsidó” szinonimájaként használják. Nem kell üldözési mániában szenvedni ahhoz, hogy Raffay kijelentéseit valaki kódolt antiszemitizmusnak minősítse. A 444.hu hívta fel rá a figyelmet, hogy Raffay Ernő egy 2015-ös monológjában a magyarországi zsidóságról szólva odáig jutott: „bejött egy migráns csapat, fölszaporodott, és kitúrt bennünket a pozíciókból a tudományban, a iskolában, az akadémiában, az egyetemen, a bankvilágban, a földbirtokban, a szakmákban, íme a tanulság emberek”. A kecskeméti konferencián előadást tartott Domonkos László is, aki méltató könyvet írt Héjjas Ivánról: ő a Retörki külsős munkatársaként szerepelt. A négy intézet együttműködéséről szóló, lapunk birtokában lévő megállapodást még nem írták alá. Értesülésünket, hogy az ötletgazda a Magyarságkutató Intézet volt, hivatalosan senki nem erősítette meg. A Magyarságkutató Intézet nem is reagált kérdéseinkre. Szakály Sándor, a VERITAS intézet főigazgatója lapunknak nyilatkozva közölte, hogy a megállapodást „nem mi kezdeményeztük, de természetesen nincs ellenünkre: készséggel állunk az együttműködés elé”. Nyári Gábor, a Retörki főigazgatója – titkársága révén elküldött válaszában – a kezdeményező kilétére vonatkozó kérdésünket figyelmen kívül hagyta. Kitért azonban arra, hogy jelenleg az „intézményi belső egyeztetések fázisában” járnak: tudományos megállapodásról lévén szó ez „hosszas folyamat”. Nyári Gábor teljesen természetesnek és a sikeres kutatások folytatásához kiemelten fontosnak nevezte, hogy a „hasonló témakörrel foglalkozó kutatóhelyek szakmai alapon együttműködjenek egymással”. A főigazgató szerint „ebben mind a négy intézmény vezetése egyetértett”. Ezzel szemben a Páva utcából informális csatornákon keresztül úgy értesültünk, hogy az állítás jelentős finomításra szorul. A Holokauszt Emlékközpontban csekély lelkesedést váltott ki a formalizált együttműködés terve. Kovács Tamás, az intézmény igazgatója nem nyilatkozott: igaz, a megállapodást nem neki, hanem Grósz Andornak, az emlékközpontot fenntartó közalapítvány kuratóriumi elnökének kellene megkötnie. Grósz Andor kérdésünkre hangsúlyozta, hogy nem tőlük indult a kezdeményezés. Arról, hogy tudomása szerint honnan, nem szeretett volna beszélni. Kaptak egy megkeresést, amiről még nem is tárgyaltak. A kuratórium hivatott eldönteni, hogy aláírják-e a megállapodást. Nem kívánt „elébe menni a dolgoknak”, ezért nem árulta el, hogy személyesen mi a véleménye a tervezetről. Még azt sem tudni – tette hozzá –, hogy a kuratórium egyáltalán mikor veszi napirendre az ügyet.

Botrányos előzmények

Vihart kavart 2014-ben, hogy Haraszti György, a Páva utcai közalapítvány korábbi elnöke megállapodást kötött a Szakály Sándor vezette VERITAS intézettel. Előzőleg ugyanis Szakály nagy tiltakozást kiváltva „idegenrendészeti eljárásnak” minősítette a Kamenyec-Podolszkijba történt 1941-es deportálást. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) a VERITAS főigazgatójának menesztését követelte, és ez volt az egyik pont, amely miatt bojkottálta a holokauszt hetvenedik évfordulója miatt meghirdetett emlékév kormányzati programjait. Kiderült, hogy a megállapodásról Szita Szabolcs, az emlékközpont akkori igazgatója és a kuratórium csak utólag szerzett tudomást. Haraszti György tanszékvezetői állást is betöltött az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetemen (OR-ZSE), egyetemi tisztségeiről kénytelen volt leköszönni. Szakály Sándor „megkövette azokat, akiket megsértett”, de Oláh Lajos, a Demokratikus Koalíció képviselője nem elégedett meg ennyivel: holokauszttagadás miatt feljelentést tett a főigazgató ellen. A nyomozó hatóság bűncselekmény hiányában lezárta az ügyet. Többen is megerősítették lapunknak, hogy a VERITAS és a Páva utcai központ megállapodása – bár ennek nincs különösebb gyakorlati jelentősége – papíron még mindig érvényben van.