Mészárosé lesz a kelet-magyarországi energiahálózat

A felcsúti csodamágnáshoz kerülő kelet-magyarországi gáz- és áramhálózat jövőbeni eredményessége jórészt a magyar állam döntéseitől függ.

Tegnap adásvételi szerződést kötött a Tigáz nevű kelet-magyarországi fogyasztói gázhálózat áttételes, közel 50 százaléknyi részesedéséről a kormányközeli MET mint eladó a Mészáros Lőrinc érdekeltségében álló, tőzsdei Opus-szal. Ezzel Orbán Viktor sikert sikerre halmozó felcsúti barátjának érdekeltségei az ilyenkor szükséges hivatali hozzájárulások után lényegében megszerzik a Tigáz-hálózat egészét. A két fél közleménye szerint az ügylettel pontosan a Tigáz Földgázelosztó Zrt. áttételes tulajdonosa, a svájci MS Energy Holding AG 50 százaléka cserél gazdát. A már március 31-re várt versenyhivatali engedély után a cég neve Opus Tigáz Gázhálózati Zrt.-re változik. A vételárat a felek nem közölték, de szakértők azt legalábbis tízmilliárdos nagyságrendűre saccolják.

A hálózati céget 2018-ban vette meg a Tigázt 1996-ban megvásárló olasz ENI-től a magyar hátterű, svájci központú, alapvetően gázkereskedelemmel foglalkozó MET. Már ekkor kialakult a Tigáz Svájcig nyúló tulajdonosi láncolata. A Tigáz-hálózatcég 99,14 százaléka fölé került, zugi MS Energy Holding AG felét két éve már megvette a szintén Mészáros Lőrinc áttételes tulajdonában álló Status Energy Kft. A mostani adásvétel lezárultával tehát a teljes észak-kelet-magyarországi fogyasztói gázhálózat Mészáros Lőrinc érdekkörébe kerül. Az Opus-közlemény megemlíti, hogy a Tigázé Magyarország leghosszabb, 33 ezer kilométeres elosztói vezetékrendszere, ami mintegy 1,2 millió háztartást lát el. Szintén kiemelik, hogy tavalyelőtt a társaság árbevétele 32 milliárd, adózott eredménye pedig 2,3 milliárd forintra rúgott. (Az összeget a cégben hagyták.)

A vezetékcég amúgy az ENI-időszak óta szinte megtáltosodott: a több évtizedes veszteség nyereségbe fordult, az irreális mértékű hullámzásokat mutató eszközérték pedig 2018-ban megháromszorozódva 122 milliárd forintra ugrott. Ez a szám lehetett irányadó a mostani vételár kiszámításánál is, ami egyszersmind azt sejteti, hogy a MET sem veszített az üzleten. Az eredményesség felívelése pedig - a könyvelési trükkökön túl - alapvetően attól függ, hogy a hatóság mekkora hálózati díjat határoz meg. Szakértők fel is hívják a figyelmet arra, hogy amióta a hálózatok állami-államközeli kézbe kerültek, a magyar állam - pontosabban az elvben kormányfüggetlen közműhivatal - jelentősen megnövelte a gázár hálózatoknak juttatott hányadát, jórészt a leeső beszerzési és szinten maradó lakossági eladási árak miatt keletkező extraprofit terhére (vagyis a háztartások kárára). Ennek tükrében talán még világosabban értelmezhetők Dzsubák Attila Zsolt, az Opus Global vezérigazgatója közleményben idézett szavai, miszerint reményei szerint a Tigáz kiszámítható, stabil bevételt biztosít majd, jelentős mértékben hozzájárulva csoportjuk eredménytermelő képességéhez.

Az ügylet kapcsán az Opus maga emlékeztet a Tigáz-terület körülbelül felén - a Tiszántúl északi részén - elterülő fogyasztói villamosenergia-hálózat, a Titász szintén zajló megvásárlási folyamatára is. Itt az eladó a német E.ON. Az ügylet tervét szintén tavalyelőtt jelentették be, tavaly év végén pedig az Opus kötelező érvényű ajánlatot tett a rendszerre. A felek itt sem fillérekkel gurigáznak: a cég eszközértéke mintegy százmilliárd forint. A nyereség itt is a kedvező hatósági döntésektől függ.

Mészárosék egyébként három éve több lépcsőben - alapvetően a német RWE-től - megvették a legnagyobb kelet-magyarországi áramtermelőt, a Mátrai Erőművet is. Ám ennek nyeresége jórészt a piactól, vagyis a jó vezetői döntésektől függ. Így, miután a bezárásra ítélt szénblokkok miatti veszteségek ellenére a cégből kivontak mintegy nyolcmilliárdot, tavaly - sokak szerint irreálisan drágán, több mint 17 milliárdért - eladták az egységet az állami MVM-nek.