(Le)hallgatási játszma: kémszoftver mindenütt - a belügy egyetlen kérdéssel hárít

Óráról-órára dagad a magyar lehallgatási botrány, mind több célpont neve kerül nyilvánosságra. A kabinet tagad és blokkolja a tisztánlátást.

Magyar idő szerint vasárnap estétől számítva sorra közölték cikkeiket a Magyarországot súlyosan érintő lehallgatási botrányról azok a külföldi lapok is – így például a Washington Post, a Guardian, a Süddeutsche Zeitung, a Die Zeit és a Le Monde –, amelyek részesei voltak a Forbidden Stories nevű nemzetközi tényfeltáró projektnek. Itthon – mint arról beszámoltunk – a projekt magyar tagja, a Direkt36 a Telexen számolt be arról vasárnap este, hogy több mint 300 magyarországi célpontja lehetett az izraeli NSO biztonsági cég Pegasus nevű kémprogramjának, amely okostelefonokat képes feltörni. A Direkt36 szerint azt nem tudni, hogy pontosan ki vetette be a kémszoftvert a magyar célpontok ellen, de több körülmény is erősen utal arra, hogy a magyar hatóságok használták a programot, amit csak kormányok vehetnek meg. „Magyarországon azután jelent meg a kémszoftver, hogy 2017-ben és 2018-ban magas szintű találkozók voltak az izraeli és a magyar kormány között.” – írták. A programot elvileg csak a bűnüldözéshez, terrorelhárításhoz lehet használni, de a nemzetközi tényfeltáró csoport szerint legalább tíz országban használják újságírók, jogvédők, ellenzéki politikusok, ügyvédek és üzletemberek ellen is. Magyarország mellett ilyen Azerbajdzsán, Bahrein, az Egyesült Arab Emírségek, India, Kazahsztán, Marokkó, Mexikó, Ruanda, Szaúd-Arábia és Togo – olvasható a cikkben.

Először arról írtak, hogy célpont volt 2019-ben mások mellett a Direkt36 két kormánykritikus újságírója, Panyi Szabolcs és Szabó András, akiknek okostelefonján ki is mutatták a Pegasus beavatkozását. De az NSO-féle telefonszám-adatbázisban, amelyből a kémprogram meríthetett ott van Varga Zoltán, a 24.hu-t is kiadó Centrál Média vezetőjének és Simicska Lajos fiának elérhetősége is. Hétfőn aztán az újabb közlésekből kiderült: az NSO-adatbázisban megtalálható Gémesi György, gödöllői ellenzéki polgármester és Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnökének telefonszáma is.

Lapunk megkereste a kormányzatot, többek között arra voltunk kíváncsiak: vásároltak-e a kémszoftverből, bevetették-e azt újságírók, üzletemberek, politikusok ellen? Konkrét válasz helyett a Belügyminisztérium azt írta a Népszavának: „Megtudjuk-e valaha, hogy kinek – esetleg melyik titkosszolgálatnak – áll érdekében Magyarország pellengérre állítása?” Erről írta azt Edward Snowden, a CIA ex-hírszerzője, hogy a magyar kormány válasza a legárulkodóbb a megfigyelési botrányban.

A hírszerzési terület egy másik részéért, az Információs Hivatal (IH) működéséért felelős Szijjártó Péter külügyminiszter a Telexnek azt mondta: az IH megvizsgálja, hogy „milyen titkosszolgálati érdekek vannak amögött, ha ez valóban megtörtént, ha meg nem történt meg, akkor milyen titkosszolgálatok koordinációjával került sor egy ilyen nemzetközi kommunikációs akcióra.”

A tisztánlátást nem csak minisztériumok, miniszterek, hanem a kormánypárti politikusok is akadályozták. A parlament nemzetbiztonsági bizottságának ellenzéki tagjai már vasárnap jelezték, hogy haladéktalanul összehívják a testületet. A bizottság fideszes többsége azonban lesöpörte ezt mondván a nemzetbiztonsági szervek betartják a törvényeket. Válaszul Stummer János a bizottság Jobbikos elnöke közölte: feljelentést tesz.

– Az eddig megjelentek alapján egyértelműnek látszik, hogy napi politikai célokra használták fel a titkosszolgálatokat – mondta lapunknak Gulyás József korábbi nemzetbiztonsági bizottsági tag. Szerinte az önmagában nem baj, ha egy kormány terrorelhárítási, bűnüldözési céllal ilyen programokat, eszközöket szerez be. Mára azonban nyilvánvalóvá vált szerinte, hogy ezeket az eszközöket részben nem nemzetbiztonsági célokra használták fel. Gulyás József szerint kérdés, hogy a szolgálatok milyen szintű szereplői voltak bevonva. Úgy véli, hogy a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat és az Alkotmányvédelmi Hivatal vezetője ebben az ügyben döntési kompetenciákkal bír, tehát érintett lehet. „De ez nem egy-két emberes történet” – fogalmazott. Gulyás, jelezve az ügy súlyosságát, megjegyezte: még feltételezni is abszurd, hogy Gémesi György gödöllői polgármesterként, az Önkormányzati Szövetség elnökeként nemzetbiztonsági kockázat lenne.

– A történtek azt mutatják, hogy a Fidesz vezérkara gyenge és fél egy tisztességes ellenféltől. Egyébként az egész életem nyitott könyv, ahogy eddig sem talált semmi rá nézve terhelőt az ország mostani vezetése, ezután sem fog – kommentálta lapunknak a történteket Gémesi György, aki a kémprogram célszemélye lehetett. Azt nem tudni, behatolt-e a készülékébe a kémprogram mert időközben lecserélte megöregedett készülékét, de szerinte ez nem is kétséges. Szerinte az ügy mögött a közte és a vezető kormánypárt között régóta feszülő ellentét állhat, ami akkor kezdődött, amikor az MDF ledarálása után önállóan indult tovább a polgármesterségért, majd új jobboldali pártot alapított.

Bánáti János, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke – aki a Direkt36 szerint szintén a célkeresztbe kerültek közé került – a Népszava megkeresésére azt kérte: csak a tényekkel foglalkozzon mindenki és szerinte eddig az ő megfigyelésének híre nem több egyszerű szóbeszédnél. A kérdésre, hogy meglepődött-e amiért a lehallgatási botrány őt is érintheti, határozott nemmel felelt, de csak azért, mert szerinte a technika fejlődése megállíthatatlan, el kell fogadni, hogy olyan világban élünk, amelyben az ilyen módszerek elérhetők.

Kemény kémprogramokhoz puha szabályok

A Pegasus és az ahhoz hasonló szoftverek nyitott könyvvé teszik a célpont telefonját. Ha a program behatol az érintett okostelefonjára, akkor a használó gyakorlatilag két lábon járó kamerává és hangfelvevővé válik, mindent láthatnak hallhatnak a készülék kameráján, mikrofonján át. Emellett minden üzenete, e-mailje, helykoordinátája, fotója, videója ismertté válik a megfigyelők előtt.

Noha a fejlett kémprogramok rendkívül veszélyesek, a hazai gumiszabály lehetővé teszi, hogy a nemzetbiztonsági hatóságok szinte bárkit jogszerűen lehallgassanak. Ligeti Miklós a Transparency International jogi igazgatója úgy fogalmazott: a magyar gyakorlat nem jó, mert az 1990 előtti időszakból megörökölt, a hatóságoknak rendkívül széles lavírozási lehetőséget biztosító szemléletet viszik tovább a nemzetbiztonsági szervek. Ligeti azt is kifogásolja, hogy a Pegasus és az ahhoz hasonló programok rendszerben tartásához, a felkészítő tréningekhez nem kell a szakminiszteri engedély. Sőt, ha a szolgálatok, nem személyhez kötött kutató-szűrő munkát végeznek – azaz például a GPS helymeghatározók vagy cellainformációk alapján egy nagyobb csoport mozgását figyelik – bevethetik a kémprogramot akár külső engedély beszerezése nélkül is. Törvény alapján csak akkor kell bírói vagy szakminiszteri engedély, ha a szolgálatok a magánkommunikáció tartalmára kíváncsiak (Büntetőeljárás során ezt bíró engedélyezheti, míg nemzetbiztonsági célú megfigyelést az igazságügyi miniszter.) Ám ilyenkor általában elég, ha a szolgálatok arra hivatkoznak, hogy az adott személy megfigyelése nemzetbiztonsági szempontból szükséges lehet. Mivel a nemzetbiztonsági törvény részletesen nem szabályozza, hogy pontosan mi minősül nemzetbiztonsági kockázatnak, a szolgálatok gyakorlatában ilyenkor a szakminiszter felé elég csak valószínűsíteniük, hogy az érintett célszemély, vagy kapcsolatrendszere valamiféle kockázatot hordozhat.