Lassan vált a Mol a „nyugati” nyersolajra, mostanában éppen rekordnyereséget ér el az orosz behozatalán

A pozsonyi finomítóban rövid időn belül kezdődik a „nyugati” nyersolajok feldolgozásának tesztje - közölték a cégcsoportnál. A százhalombattai egységük kapcsán beharangozott, hasonló tervekről viszont nincs új hír.

A pozsonyi finomítóban rövidesen megkezdik a „tengeri” olaj tesztelését – közölték megkeresésünkre a Molnál. Ennek oka, hogy felkészüljenek a szankciókra és az új piaci kihívásokra.

Az olajcég kiemelt figyelmet fordít az egységet birtokló, szlovák Slovnaftra. Sikeresen befejezték a tervezett karbantartási munkálatokat, és azonosították azokat a területeket, ahol műszaki kiigazítások szükségesek a nem orosz forrásból származó nyersolaj feldolgozásához.

Arra a kérdésünkre, hogy a Százhalombattán üzemelő Dunai Finomítóban (Dufi) az átállás céljából mikor és milyen átalakításokat terveznek, nem válaszoltak. Ez azért fura, mert Huff Zsolt, a Mol-csoport feldolgozás-kereskedelmi üzletágának termelési ügyvezetője május végén még arról tájékoztatta lapunkat, hogy a százhalombattai és a pozsonyi finomítóban szeptember során egy-egy hétig a "tengerről" vásárolható olajok nagyarányú, ipari méretű feldolgozását tesztelik. Akkori szavai szerint a Mol-vezérkar eme kísérleteket követően dönt az „tengeri” nyersolaj nagyarányú feldolgozásának bevezetési ütemezéséről.

A tesztek esetleges eredményét firtató kérdésünkre ugyanakkor a cégcsoportnál lényegében megismételték májusi, kapcsolódó nyilatkozatukat. E szerint

A munkát folytatják, de 500-700 millió dollár közötti befektetés és 2-4 év szükséges ahhoz, hogy a jelenlegi arányt száz százalékra emeljék. Akkori nyilatkozatok szerint a Dufi 65, a pozsonyi finomító pedig 95 százalékban használ orosz nyersanyagot.

Kétségtelen: Orbán Viktor tavasszal, több fordulós, feszült brüsszeli és budapesti tárgyalások során elérte, hogy az orosz olajbehozatal ez év végétől érvényes, az EU összes tagállamára meghirdetett tilalma a vezetékes szállításra ne terjedjen ki. Bár ezt a kormány rendre az egyéb beszerzési lehetőségek hiányával indokolta, szakértők már akkor figyelmeztettek a 44 éve kiépült, a horvátországi Omisalj kikötőjéből egyenesen Százhalombattáig húzódó Adria-vezetékre.

A Mol annyiban támasztotta alá a kormányérvelést, hogy az átállás „egyik napról a másikra” így sem lehetséges. Ráadásul az Adria-vezetéken – legalábbis a Mol szerint – nem érkezhet elegendő, a térség ellátásához szükséges olaj. Ezt a beállítást Moltól független, a szakmához értő forrásaink ugyanakkor legalábbis erősen árnyalták.

E szerint megfelelő, célirányos intézkedésekkel jóval hamarabb és sokkal olcsóbban is át lehetne állni a világ különböző kitermelőitől származó olajra, amit a tengerről szállítanának fel Százhalombattáig, illetve tovább Pozsonyig, vagy akár a cseh Litvinovig. Igaz, ez – legalábbis rövid távon – kétségkívül többletköltségeket, illetve nyereségesést okozna a Molnak.

A késztermékek változatlanul drágák. Ma már a kormány sem tagadja, hogy az így elért többlethaszonból tartják fenn a hazai üzemanyagok 480 forintos hatósági árát. Sőt a Molra kivetett extraadón keresztül a „rezsicsökkentett” áram- és gáztarifák fenntartására is jut belőle több százmilliárd.

A százhalombattai finomító szeptemberre tervezett átállási tesztjének elmaradását befolyásolhatták a nyáron tapasztalt, jelentős üzemanyag-ellátási bonyodalmak éppúgy, mint az egység áprilisról augusztusra áttolt karbantartása – vélekedett megkeresésünkre egy iparági szakértő. Ugyanakkor a legkézenfekvőbb válasznak mégis csak azt tartotta, hogy mivel az EU végül mindennemű határidő nélkül engedélyezte Magyarországnak (és a többi, vezetéken ellátott államnak) az orosz nyersolaj behozatalát, az átállási tervek is lejjebb kerülhettek a fiókokban.