- Orbán Viktor: Még nem lőnek ránk, de közel vagyunk, hogy tényleges hadviselő féllé váljunk

Ha a szomszédodban háború van, nem érezheted biztonságban magadat – kezdte Orbán Viktor a Kossuth Rádiónak adott hagyományos péntek reggeli interjúját.

A miniszterelnök szerint a sérülékenységet jól mutatja, ami Lengyelországban történt, két olyan ember halt meg, akinek semmi köze volt az orosz-ukrán háborúhoz. Béketárgyalás és a tűzszünet a megoldás, de – fűzte hozzá – az események távolabb kerülnek ettől. 

A lengyelországi rakétabecsapódással kapcsolatban utalt arra, hogy – mint arról a Népszava is beszámolt – a héten találat érte a Barátság kőolajvezeték egyik szivattyújának energiaellátását végző transzformátorállomás elleni támadásra, ezzel kapcsolatban pedig leszögezte, hogy „nem csak a fizikai épségünk van veszélyben, hanem a gazdaságunk biztonsága is”. Ezután megismételte a semmitmondó kormányzati mantrát, miszerint „tűzszünet, béketárgyalás”, de ezzel kapcsolatban ezúttal sem állt elő ötletekkel.

A szankciós politika egy lépés a háború felé. Még nem lőnek ránk, de közel vagyunk ahhoz, hogy tényleges hadviselő féllé váljunk – hangoztatta Orbán Viktor, amikor az Európai Unió magatartásáról kérdezték. Azt fejtegette, hogy lépésről lépésre belesodródunk a konfliktusba, és szerinte ha Európa továbbra is úgy tekint magára, mint a háborúban részt vevő félre, akkor a minket fenyegető veszély egyre nagyobb lesz. Az orosz fél felelősségét nem firtatta.

A műsorvezető „kérdésére”, miszerint állítólag korábban azt mondták, hogy az uniós szankciók közelebb visznek minket a békéhez, a miniszterelnök kijelentette, hogy a „szankciós politika egy lépés a háború felé”, egy „beavatkozás a katonai konfliktusba”, a büntetőintézkedésekkel pedig Európa „részévé vált a konfliktusnak”. Hogy mégis mi lett volna a helyes válaszlépés ártatlan ukrán civilek legyilkolására, adott esetben megerőszakolására, elűzésére, deportálására, arról nem beszélt. – Lassan nekünk kell finanszírozni Ukrajna működését – fogalmazott.

A kormányát egyfajta megmentőként beállítva Orbán Viktor ezután arról beszélt, hogy mi próbáljuk meg

Mi tűzszünetet akarunk, mi békét akarunk, de rajtunk kívül szinte senki sem követi ezt az irányvonalat – mondta. Megismételte azt a kormányzati mantrát is, miszerint a szankciókkal az európai országok tönkreteszik a gazdaságukat.

Olyan kifejezéseket használt, mint „szankciós energiafelár”, elsütötte az ismert „szankciós inflációt” is. Arról nem beszélt, hogy mind Csehországban, mind Romániában csökkent az infláció a harmadik negyedévben, szóval kérdés, hogy a „szankciós infláció” pontosan kikre vonatkozik és kikre nem.

Orbán Viktor azt állította, Magyarország sosem támogatta a szankciókat, nem is szavazta meg őket – utóbbi nem igaz, az EU-s szankciók mindegyike a 27 EU-tagország mindegyikének a jóváhagyásával ment át –, mi minden egyes esetben kivételekért harcoltunk.

Szó szerint azt mondta:

Mint arról a Népszava is beszámol, a Political Capital e héten ismertetett kutatása szerint a Fidesz-szavazók fele - jó eséllyel a kormányzati propagandahadjárat miatt - abban a hiszemben él, hogy az Orbán-kormány nem szavazta meg a szankciókat.

El fogom érni, hogy a számunkra létfontosságú kérdésekben kivételt kapjunk – mondta az EU-s szankciók kilencedik köréről. Szerinte a szankciókkal tönkretesszük magunkat, rájövünk, hogy nagyobb kárt okozunk magunknak, mint Oroszországnak.

A „konzultáció” fontosságát azzal indokolta, hogy „nem kényelmes szituáció”, amikor „egyedül kell »harcolni« időnként 26 miniszterelnökkel szemben”, és „nagyon fontos, hogy a mindenkori magyar kormány maga mögött tudhassa az emberek támogatását”.

Arra „az árstopokkal és a rezsicsökkentéssel lehetséges-e ellensúlyozni a szankciók negatív hatásait”, azt válaszolta, hogy ellensúlyozni nem, de csökkenteni igen. Beszélt arról is, hogy ha Magyarországra nem jönne orosz gáz, akkor másnap reggel megállna a magyar gazdaság.

Az árstoppal kapcsolatban elmondta, hogy nem lehetséges minden termékre bevezetni, mert „akkor visszamegyünk ahhoz a rendszerhez, amit kommunizmusnak vagy szocializmusnak hívtunk, és akkor összeomlik a gazdaságunk”. Beszélt arról, hogy jelenleg nyolc ilyen, árstopos termék van Magyarországon. Szerencsére még nem tartunk a szocializmusnál.

Azt állította, hogy

és „több millió olyan család van, amelyik ezt nem engedheti meg magának, őket meg kell védeni”.

A műsorvezető ezután felidézte, hogy a harmadik negyedévben 4,1 százalékos növekedés volt, ami „duplája az uniós átlagnak”, igaz, megemlítette, hogy már egy „kis visszaesésnek” számít az előző negyedévhez képest.

Orbán Viktor arról beszélt, hogy „nagyon gyorsan nőtt a gazdaság a Covid-19 utáni időszakban, ami nagy siker, a magyar gazdaság és a magyar emberek remekül teljesítettek a pandémiát követő hónapokban, aztán beesett a háború meg a szankciós időszak, és ez negatív hatást gyakorol a gazdaságra, ennek látjuk a jeleit, de a cél az, hogy ne forduljon elő az, hogy a gazdaság növekedés helyett csökkenésnek indul”. Mint mondta, a legtöbb európai országot ez a veszély fenyegeti, majd „elmagyarázta”, hogy „a közgazdászok ezt recessziónak nevezik, amikor »nem előre megy egy ország, hanem visszafelé«. A cél a teljes foglalkoztatottság megőrzése, az EU átlagát meghaladó növekedés (!), nemzetegyesítés (?), családok támogatása. Ezek érdekében szeretnének „pozitív intézkedéseket” hozni, szerinte erről decemberben lesz értelme beszélni. Kijelentette, hogy nem adjál fel a nemzetstratégiai célokat, és említette, hogy gyármentő programot hirdetnek, megtámogatják a kis- és középvállalkozásokat, ár- és kamatstopot rendelnek el, a turizmust, a vendéglátást és szálláshelyeket támogató intézkedéseket hoztak.

A műsorvezető ezután kitért a Barátság kőolajvezeték transzformátorállomása elleni támadásra és arra, hogy egy napra le is állt a szállítás.

Az „elhibázott brüsszeli szankciókkal” szemben a kormányfő meg sem említette, hogy – mint arról magyar kormányzati politikusok is beszámoltak – éppen az orosz erők találata miatt szenvedett károkat a transzformátorház, nem firtatta felelősségüket. Azt állította, hogy amikor megalakította a kormányt, akkor még nem voltak szankciók, ami szintén nem igaz, tekintve, hogy az ötödik Orbán-kormány májusban alakult meg, az EU pedig áprilisban már az ötödik szankciós csomagot vezette be Oroszországgal szemben.

A „szankciók miatt kialakuló energiaválsággal, a magas energiaárakkal” indokolta az új, energiaügyi minisztérium létrehozását. Mint mondta, alapvetően nem volt ilyen, nem látta szükségesnek, hogy külön tárcája legyen ennek a területnek, de erre kényszerültek a kialakult helyzet miatt. Másrészt a hadsereg megerősítésére is szükség van, aminek „kulcskérdése” a hadiipar, ezért kérte a megszűnő Technológiai és Ipari Minisztérium éléről távozó Palkovics Lászlót, hogy álljon ennek az élére.

A műsorvezető emlékeztetett arra, hogy a Nemzetbiztonsági Tanács csütörtöki ülésén meghallgatták az első jelentéseket a „baloldali pártok külföldi finanszírozásának ügyében”, továbbá arra, hogy Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője kezdeményezte a titkosított anyag titkosításának a feloldását. Ezzel kapcsolatban megkérdezte Orbán Viktort, hogy támogatja-e ezt.

A miniszterelnök nagyjából óvatos, kitérő választ adott, de kijelentette, „ a magyarországi választást megelőző időszakban, sőt, úgy tűnik, hogy még a választás után is a magyarok bizalmát kérő politikai pártok egy részét, a baloldali pártokat és azok vezetőit külföldről fizették, talán fizetik is”. Szerinte ez törvénytelen, „de ezt majd a jogászok eldöntik”. A másik, szerinte nem jogi kérdés, hanem az, hogy „mit kértek cserébe a pénzért”. „Mert pénzt nem adnak ingyen, olyan nincs, hogy megesik valakin a szíve egy jelentős külföldi tőketulajdonosnak vagy egy másik államnak, és csak úgy ajándékba pénzt ad, ha adnak pénzt, akkor azért kérnek valamit cserébe”. „Ez egy régi dolog, ezt minden magyar ember tudja, hogy aki a zenészt fizeti, az rendeli a nótát” – fogalmazott. Arról nem beszélt, hogy az Orbán-kormány által első számú közellenségnek kikiáltott amerikai magyar milliárdos, Soros György mit kért azért a jelentős támogatásért, amelyet a Fidesznek adott a párt megalakulása utáni években.