Már sötétedik, mikor megérkezem a Csepel Művek területére, Szőke Gábor Miklós stúdiójához, mely egy egész utcát és több csarnokot foglal magába. A vaskapu emblematikus, egy hatalmas, nyitott szemet, egy gyárkéményt és két dobermanfejet ábrázol, amelyet a művész Dante nevű néhai kutyájáról mintázott.
Az épületekben szobrok sokasága – vérszomjas hópárduc, félbevágott pirospaprika-monstrum, a Zrínyi Miklóst leterítő vaddisznó, a Pénzmúzeum udvarán decemberben „debütáló” csodaszarvas meg egy robusztus bika-medve páros, mely jövőre a Krisztina körúti Magyar Nemzeti Bank Budai Központjában (egykori Telekom-székházban) kap helyet. Utóbbiak igencsak nagyok, a szarvas 4,5 méter magas és 7,2 méter hosszú, míg a másik két állat több mint 5 méteres. Szőke le sem tagadhatná, hogy szeret óriásit alkotni.
Találkozás a fekete lóval
Eleinte persze ő is kicsiben kezdte: képzőművészetis hallgatóként egy művésztelepen rakta össze első lécszobrát, a képzeletbeli Tikitó nevű lényt. Majd sorra következett a többi, orrszarvú, bölény, lovak, majd a már említett Dante, akit Szőke kátrányból mintázott meg több alakban – egyiken az autójával is átgurult, és perzselővel átment rajta. Idővel aztán jöttek a nagyobb szobrok, Csepelen pedig kiépült a „birodalom”. De honnan ez a „nagyravágyás”? Szőke szerint a válasz a gyerekkorában gyökerezik. – Négyéves lehettem, amikor Tyukodon, a vidéki rokonoknál egy este először léptem be a huszárként szolgáló dédnagyapám istállójába. Szerszámok és fogathajtó cuccok mellett megláttam egy nagy méretű, fekete szőrű lovat, ami olyannyira óriásinak és lenyűgözőnek tűnt, hogy még sokáig foglalkoztatott. Félelmetes erő volt abban a lóban – emlékszik a művész, aki hasonló hatást akar elérni alkotásaival.
Óvodásként ámulatba ejtették a szobrok. A Kossuth téren egy foglalkozás során lerajzolta Rákóczit, iskolásként pedig szeretett a Várnegyedben sétálni, ahol rajzszakkörbe járt, és közben nézte a szobrokat, amelyek gyerekszemmel akkor még nagyobbnak tűntek. A kedvencei Strobl Alajos történelmi alakjai voltak, valamint Savoyai Jenő lovasszobra és Szervátiusz Tibor Dózsája – utóbbi tüzes trónon, hiányos csontvázként ábrázolta a parasztfelkelés vezetőjét. Édesanyjával többször is visszament hozzá, hogy láthassa. – Szerettem a teátrális, történelmi témájú szobrokat, és mindig vágytam arra, hogy hasonlókat készítsek.
Érdekből nem szép
Szőke szobrait viszont az utóbbi években számos kritika éri. Az egyik fő érv, hogy azok nem elég elmélyültek. – Szerintem néhány kritikus üzleti vagy politikai érdekből kritizálja a szobraimat. Persze előfordult már, hogy valakinek nem tetszettek a legújabb műveim, a tíz évvel ezelőttiek vagy a külföldi alkotásaim viszont igen – mondta az alkotó, aki azt tanácsolja az ítészeknek, üljenek le vele, és beszélgessenek a témáról. Másrészt úgy látja, egy köztéri szobornak más kritériumoknak kell megfelelnie, mint egy múzeumban kiállított alkotásnak, hisz méreténél és funkciójánál fogva sokkal több és többféle emberhez kell szólnia, miközben folyamatosan interakcióban van a környezetével.
– Egy jó szobor olyan, mint egy totem, folyamatosan energiát közvetít. Az én csodaszarvasom is több ezer éves szimbólum, melyhez többféle szinten lehet kötődni, de legfőképp azért, mert a megújulást szimbolizálja. Nem is értem, hogy mitől nem mély egyes emberek számára – véli Szőke, aki szerint sokak szemében nem előnyös itthon sikeresnek lenni, mert ami népszerű, az rögtön veszít a komolyságából. Ellenpéldaként hozza fel az Egyesült Államokat, ahol a kortárs művészetben és kivált a pop art irányzatban egyes szobroknak vállaltan nincs mélységük, amivel a művész szerint nincs is semmi baj. Jeff Koons amerikai képzőművész kutya, majom, nyúl és hattyú alakú lufiszobrai vagy az idén elhunyt svéd alkotó, Claes Oldenburg ételeket – hamburgert, sült krumplit, fagylaltot vagy megrágott almát – ábrázoló művei nem is filozófiai gondolatokat akarnak közvetíteni, bár a fogyasztói társadalom kritikájának beillenek.
Barlangrajz 3D-ben
Szőke azt is furcsállja, hogy a műveit egyesek nem tartják átgondoltnak, pedig
a csodaszarvas megalkotása előtt sokat kutatott,
hisz korántsem mindegy, hogy az állatnak milyen a kompozíciója, hogyan ágaskodik, merre néz, miért hegyről ugrik. A szőrét a szkíta palmetták ihlették, és kilencágú az agancsa, mely a teljesség szimbóluma. – Hónapokig tanulmányoztam az ábrázolásokat, komoly kutatómunkát végeztem, mert nem egy mezei szarvast akartam ábrázolni – mesélte.
A bika-medve párosra már úgy tekint, mint egy modern kori, háromdimenziós barlangrajzra, mely szerencsét hoz, akárcsak egy őskori bölényábrázolás. Szőke szobra a tőzsde két szimbólumára is utal: a bika jelképezi a derűlátó, míg a medve az esésre számító befektetőket. – A két állat ráadásul a tőzsdei diagram oszlopaiból épül fel, melyek a székház előtti piros és kék fénnyel megvilágítva absztrakt sziluettként küzdenek majd egymással az éjszakában.
Szőkét másfelől az a kritika éri, hogy munkássága a politikai élettel összefonódik. Az Átlátszó szerint a csodaszarvasa 200 millió forintba kerül, míg a bika-medve páros közel ugyanennyibe.
– Értem én a fanyalgókat, de egy köztéri szobor azért ilyen drága, mert több tíz tonnányi anyag kell hozzá meg logisztika.
Gondoljunk csak arra, hogy ezeket el is kell készíteni, és a szállítás és építés is költséges – magyarázta a művész, hozzátéve, ilyen projekteket állami vagy önkormányzati megbízás nélkül nehéz is lenne összehozni.
– Emellett azt is látni kell, hogy bár születtek szobraim a Magyar Nemzeti Banknak köszönhetően, de ha széttekintünk a világban, kevés az olyan köztéri szobrász, akinek csak egy alkotása van. Párizsban például Rodinnek többhektáros kastélyparkja van tele az alkotásaival, a Hősök terén Zala György alakjai sorakoznak, míg Kiss Istvánnak a szocializmus idején, Strobl Alajosnak pedig a Millenniumi Ünnepségek alatt készült több műve – mondta Szőke.
Nagyban gondolkodva
– A megrendelőim között vannak politikai szereplők is, és
nem tagadom, hogy jóban vagyok velük. Miért ne lehetne így? Tíz éve is így gondolkodtam, amikor elindult a karrierem
– mondta a szobrász, akinek már akkor voltak állami megrendelései, mint a 2008-ban debütált huszonöt méter hosszú cet szobra, mely a Fővám téri Bálna Budapest helyére készült. – Ezeken a kritikákon túl kell lépni, se időm, se energiám nincs ilyennel foglalkozni, főleg, hogy földrészeken átívelve, nemzetközi szinten is gondolkodom, hisz vannak szobraim külföldön is, amelyek értelemszerűen nem magyar megrendelések.
Ilyen szobra az atlantai Mercedes-Benz stadion előtt 2018-ban felállított sólyom, az Atlanta Falcon, az idén nyáron a müncheni Olimpia Parkba készített kardszárnyú delfin, vagy nemrég az AEK Athén új otthona előtt álló kétfejű sas.
– Szeretek nagyban gondolkodni, és a szobrászatban élem ki magam. Ebben a műfajban minden benne van, ami érdekel. Az anyagi és a szellemi világ, az építés és a rombolás. A műveim pedig folyamatosan növekednek, bár most sokan meg fognak lepődni, mert jövőre kicsi szobrokkal készülök.
