25 kórház egyáltalán nem kapott pénzt adósságai rendezésére, de van, ahol az állami támogatás mellett is milliárdos tartozás maradt

A 30 milliárdból elsősorban azok az intézmények kaphattak, amelyeknek az október végi lejárt tartozásuk meghaladta a havi állami finanszírozásuk egy hatodát.

A napokban utalhatják a beszállítóknak a kórházak azt a mintegy 30 milliárd forintot, amit konszolidációként kaptak a kormánytól. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) honlapján közzétett listán szereplő, adósságrendezésre kiutalt összegek a tényleges október végi tartozás (55,1 milliárd) alig a felét (54,5 százalékát) fedezi.

A 30 milliárdból elsősorban azok az intézmények kaphattak, amelyeknek az október végi lejárt tartozásuk meghaladta a havi állami finanszírozásuk egy hatodát. Az adósságrendezésről szóló jogszabály azt is előírja, hogy milyen sorrendben fizethetnek a hitelezőknek. Így például először a Büntetés-végrehajtás (BV) által nyújtott szolgáltatások számláit kell törleszteniük a kórházaknak. (BV-intézetek szállítanak be például kórházi textíliát.) Ezután jönnek azok, akik több mint hatvan napja várnak a pénzükre. Ha ezután még marad valami az adott ellátóhoz eljuttatott konszolidációs összegből, úgy utalhatnak a kevesebb mint két hónapja lejárt számlákra.

Továbbá olyan nagy ellátók sem kaptak semmit, mint az Országos Kardiológiai Intézet, a Heves-, a Szabolcs-Szatmár Bereg-, a Békés-, a Borsod-Abaúj-Zemplén- a Somogy-, a Zala- és a Győr-Sopron megyei kórház. De erre a listára sorolódott az Országos Mentőszolgálat, az Országos Vérellátó Szolgálat, a Nemzeti Népegészségügyi Központ és a Országos Kórházi Főigazgatóság is.

Alig valamennyit, illetve az átlagos 50 százaléknál jóval kisebb adósságrendező összeg jutott 26 intézménynek. Ezek zömében kisebb városi kórházak, amelyek szakmai integrációja a megyei intézményhez formailag vagy megtörtént, vagy éppen most zajlik. Ezek egyben azok is,

Az átlagos összegnél jóval több jutott mintegy 30 kórháznak. Számukra a tartozásaik több mint 60 százalékát utalta a biztosító. A legnagyobb összeg, mintegy 2,6 milliárd forint az Észak-Közép Budai Centrum Új Szent János kórháznak jutott. Még így is marad 1,2 milliárdos adóssága az intézménynek. Ezen a listán a második a Pécsi Tudomány Egyetem, amelynek október végén már 3,9 milliárd forint volt az adóssága, ebből most 2,3 milliárdot törleszthet. A Dél-Pesti Centrum Kórház (egykori Szent László-Szent István) a 2,8 milliárdos tartozására 1,7 milliárdot kapott az államtól. Dobogós helyen van még a Szegedi Tudomány Egyetem amely 2,7 milliárdos adósságából konszolidációra 1,2 milliárdot kapott. A Debreceni Egyetemnek is jutott valamivel több mint egymilliárd forint.

Érdekessége a listának az is, hogy

S ugyan nem szerepelnek az állami fenntartású intézmények között az egyházi kórházak, a négy érintettnek összességében csaknem félmilliárd forint jutott a 30 milliárdból. Közülük a Bethesda Gyermekkórház 208 millió forintot, a Betegápoló Irgalmas Rend 108 milliót, a budapesti Szent Ferenc kórház 44 milliót, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetség Szeretetkórháza 86 milliót kapott.

Lapunknak Rásky László, az Orvostechnikai Szövetség (OSZ) főtitkára úgy vélte: a mostani 30 milliárdos konszolidáció nem elégséges, és mihamarabb szükség van a számlák teljes körű rendezésre. „Szövetségünk hosszú évek óta sürgeti, hogy a finanszírozást igazítsák a felhasználáshoz. Sajnálatosnak tartjuk, hogy ez nem történt meg az elmúlt évek pénzbőséges időszakában. A kormányzati kommunikációval szemben, az egészségügyi közbeszerzések sajátosságai miatt, a cégek nem vagy csak korlátozott mértékben tudják áraikban érvényesíteni a költségeik drasztikus növekedését és a forint vezető devizákkal szembeni árfolyamromlását. Ez a helyzet minden beszállító cégnek rendkívüli nehézséget okoz, de különösen a forráshiányos magyar tulajdonú kkv-k számára lehet végzetes. Az OSZ ezért azt kéri, hogy a kormány évente többször rendezze a kórházi számlákat annak érdekében, hogy az egészségügyi intézményeknek ne legyen 30 napon túl lejárt tartozásuk. Az adósságrendezés ilyen gyakorlata nemcsak a cégek számára jelentene kiszámíthatóbb gazdálkodási környezetet, de ez a módszer az államháztartás év végi, sokkszerű terhelését is csökkenthetné.”