Heti abszurd: Hülyül a magyar ténysebességgel

Sok a szöveg, tré az értés,
könnyű testi határsértés.

(Pannon Nimbusz)

Siralmas a magyar diákok szövegértése, olvassuk a hírekben, és rögvest elszontyolodunk, feltolul 2027 rémképe, amikor a siralmas magyar diák szövegértők választókorba érnek (a jelenlegi nyolcadikosok – és a tizedikesek is – roppant lehangolón járultak hozzá a 2008 óta nem látott PISA-mélyponthoz), és hiába mondják nekik, hogy tanár nélkül nincs jövő, nem értik, mi fán terem a tanár (csak nem rendőri tonfán?), azt meg végképp nem értik, hogy jövő nélkül nincs tanár.

Jövő nélkül stagnál, visszaesik, maradandó pusztulásnak indul a tanárság, és maradnak lakosságnak a hiszékenyek, meg a gengszterek. Ezen a választáson a pénzfeldobás sem sokat segít, hülyék legyünk vagy ravaszok?

De hova álljanak a bátorak? – jön a kérdés elvékonyodott hangon a nemzet ultragázszerelőjétől, aki a hiszékeny gengszterlétet látszik megvalósítani oly korban, ahol a melléknevek nyitótőtudományának rég leáldozott (összezavarásképpen: főneveknél sátorok, sátorak, sátorka, vagy mibánat). Kérdezte volna meg idejekorán tanárát vagy belügyminiszterét!

Hülyül a magyar ténysebességgel, semmi kétség.

Itt van például a miniszterelnök, aki sokak szerint egyáltalán nem hülye, ami igaz lehet, hiszen a gengszterek élére állt. Élénk fantáziával sem tudjuk elképzelni az ellenkezőjét, miszerint az alcsútdobozi kapusedzőként alkalmazott Orbán II. Viktor Leader of Europe pólóban, sortban és girardikalapban nyilatkozzon a kamerák előtt, Czeglédi Gyula kormányfő arcképével díszítve a lángeszű hajdúszoboszlói politikus Kárpátokat bevilágító éleslátásáról. Miközben Czeglédi eszmevilága tökéletesen alkalmas tárgya volna a tusványosi rajongásnak. A hajdúsági fürdőváros első embere erős bástya a bevándorlás és (Orbánország GDP-termelése) elleni küzdelemben, mivel a minap olyat mondott, hogy a déli határfal adta a másikat. Minden intézkedést megtesznek, mondta, hogy megakadályozzák a munkásszálló létesítését a városukban, és azonmód nyilvánosságra hozzák azoknak az egyéneknek a nevét, akik külföldi vendégmunkásokat tartanak Hajdúszoboszlón. Nem kaukázusi kutyákat, nem mexikói ugróegereket, hanem fülöp-szigeteki vendégmunkásokat.

„Én magam sem azért dolgoztam városunk turizmusának felvirágoztatásáért közel három évtizeden keresztül, hogy most egy debreceni iparfejlesztés mellékszálaként tönkretegyék városunk turizmusát.”

Czeglédi polgármester színes, ismeretlen és erőszakos hordákat vizionál a szoboszlói közterekre, kocsmákba, iskolákba, tisztaszobákba, hitvesi ágyakba, és bizalmatlanul, mintha a helyi aboriginálok már a szomszéd falu lakóira is ferde szemmel néznének az emlékezetes Szoboszló–Kaba 0:2-es rangadó óta, a tetétleniekre pedig már lőnének is talán, ami nem csoda, igazán lakhatnának normális nevű helyen. A szövegértés segíthet abban például, hogy ne így gondoljuk. Hátha csak a polgármester fejét sütötte meg a nap, vagy esetleg a Fidesz ellenségképgyártása lőtt túl a célon. Az ellenségképgyártókkal a diplomáciai csesztetéstudomány mai állása szerint ez gyakran megesik. Hatalmas csoportokat tudnak csak felöklendeztetni a nemzeti-keresztény szardobáló gépből (kivéve Soros és Gyurcsány, mert a feröeri villanyszerelők is többen vannak egynél, sajnos.) Amíg a mesterséges intelligencia az emberiség intelligenciájának és a 15 százalékos kötelező leértékelésnek a hányadosa, addig nem is várható, hogy sikerül nagy számban név szerinti ellenségeket gyártani. Ha sikerülne is, irgalmatlanul nehéz (és aggályosan hatékony) lenne azokat óriásplakátra nyomtatni, Gulyás Gergely és t. társai szájába adni, vagy éppen Kőszegi Ákoséba, aki a NER magyar hangjaként settenkedett be a magyar színészpanteon szinkronbugyrába, sajnálatosan. Pedig milyen szép is volna a NER ellenségei c. hangoskönyv, MMMDCVII, ürgebőr kötésben, a Fidesz XXXVII. kongresszusára, összhaderőnemi és légi bemutatójára időzítve (bár az utóbbi a honvédség leterheltsége miatt előreláthatólag elmarad, megoldja majd a Varsói Szerződés 2.)

Ezzel ugyanakkor, ha jól értünk szöveget, amely a visegrádi országokból érkezett vissza nagyköveti berendelések és helyenként udvarias kokik és sallerok közepette Orbánunk és parancsolónk fejére, lesznek gondok. A Bálványosi Nagy Világ-helyzetértékelés (a szekértábor gurgulázó megnevettetésének eszközével) ugyanis olyan pompásra sikeredett, hogy még nyár derekán is összefutottak a szomszéd országok külügyminisztériumai, kikérve maguknak azt a stílust, ami hetvenhárom borókapálinka után a fesztiválbüfében pont elmegy, de egy barátságos és előrelátó vezetőhöz háborús időkben főleg méltatlan, békéseket követelve pedig határozottan hülyeségnek tűnik. Szövegértés esetén. És mindezen az sem segít sokat, hogy pár nappal később az Orosz Kapcsolat (Helló, Medve!) rosszarcú védelmi minisztere, bizonyos Szergej Sojgu az észak-koreai diktátorral, Kim Dzsongunnal egyeztette a világbéke harcálláspontjait.

Azért vannak, akik értenek a szóból, és a jóból, vagyis azokból a javakból, amit akut nemzetmentés közben kénytelenek hazavinni a Fidesz előretolt (és oldalra, jobbra, balra, hátra, fel, le) helyőrségei. Akik a kirakatban lopnak, csalnak, zsarolnak. Így fogalmazott Pesty László dokumentumfilmes, és a Lölő-jelenségként határozta meg az ármányt, ami árt a magyar konzervativizmusnak (egy fideszes filozófus, Lánczi Tamás szerint a Fidesz politikájának lényege szerintünk éppen ugyanez.)

Amúgy meg a lónak a túróját!

Ha csak a magyar konzervativizmusnak ártana, fejünk se fájna, a magyar konzervativizmus az utolsó, amiért aggódunk jelenleg (Pesty érte, nem ellene, pedig a lopással, csalással, zsarolással csak ellene lehet sikeresen aggódni, mellette nem), az infláció és az elszegényedés sokkal inkább fáj az embereknek. De a miniszterelnökünk nem zavartatja magát, elégedetten értékeli a háza végébe borzasztott focipálya lelátóján a felcsúti fiúk idei szezonját, „Szoszó itt van a jobb oldalon, a válogatott Nagy Joe ott a balfutóba’… itt van a Gyuszika, és itt van a Sallai, aki meg a Bundesligában játszik.” Ilyen lelkesedéssel a 2002-es Nagy Akarás óta nem beszélt semmiről.

Jutott eszünkbe ekkor számtalan szebbnél szebb gondolat, a kutya ugatott, a karaván haladt, de a maradék szövegértésben bízva nem tudunk mást mondani, mint hogy nézzük vissza a Telex videóját, melyben Pankotai Lili, Nagy Blanka és Sas Bíborka szülei szólalnak meg. És értsünk a szövegből, mert a szövegnek semmi esélye, hogy akár csak egy szót is értsen belőlünk. Minthogy nehéz volna megértenünk a „magyarabokat” is, az egyik legfurcsább Nílus menti törzs tagjait, akik egy visegrádi 4-ek instavideó tanúsága szerint a magyarok leszármazottai, miután a XVI. században a mai Szudán területéig menekültek a török elől, és máig ragaszkodnak néhány magyar szavukhoz, no meg a rokonsághoz, így felmerül a kérdés (avagy provokáció), kaphatnak-e magyar útlevelet.

Gazdasági migrációhoz hasznos ismeret.