közpénz;magyar állam;Dunaferr;környezeti kármentesítés;Dunai Vasmű;Lex Dunaferr;Liberty Steel;

Az új Dunaferr-tulajdonos Liberty helyett az állam fizeti a környezeti károk elhárítását

Egy jogalkotási trükk révén a vevőnek olcsó volt, az adófizetőknek viszont drága lesz a közelmúltban gazdát cserélt vasmű.

Az utóbbi évek magyarországi ipari privatizációinak egyik jellemző típusa volt, hogy alacsony eladási árat szab meg az állam, cserébe a vevőnek vállalni kell a megelőző évtizedben keletkezett környezeti károk elhárítását, illetve a kármentesítés költségeit. A Dunaferr eladása viszont egy másik, a 2010 utáni Orbán-kormányok alatt szokássá vált mintát követ: ebben a modellben mindent, így a környezeti és egészségi szempontokat is alárendelnek annak, hogy kimutatható gazdasági növekedést tudjanak produkálni.

A Dunaferr esetében is az állam jelölte ki a vevőt az indiai Liberty Steel személyében, ám olyan módon, hogy a Duna Furnace Dunai Vasmű Kft. névre átkeresztelt ipari centrumot 

előre mentesítik a környezeti kármentesítés valós terheitől.

A trükkre egy olyan, idén szeptemberben elfogadott kormányrendelet tesz lehetőséget, amelyet a gyanú szerint az akkugyártók kedvéért illesztettek a magyar jogba, ám kormányzati magyarázatok alapján inkább a kohászati iparban akarják használni (a kettő egyébként nem zárja ki egymást: a jogszabály szövege nem korlátozza a hatáskört, az akkuhulladék-feldolgozás pedig eleve a kohászati ipar része). A környezetvédelmi hatósági szerződésről szóló rendelet – rejtélyes módon az Ukrajna területén dúló háborúval és az azzal kapcsolatos humanitárius katasztrófával indokolva az alkotmány és a környezetvédelmi törvény rendelkezéseinek ellentmondó szabályt – lehetővé teszi,

hogy a kormány előre mentesítse a szerződőket a felelősségi körükbe tartozó környezeti károk legsúlyosabb jogkövetkezményeitől, ha cserébe szerződésben vállalják, hogy ezután jól fognak viselkedni, 

azaz a tevékenységüket fokozatosan „összhangba hozzák a környezetvédelmi jogszabályokkal, valamint a környezetvédelmi hatóság által kiadott engedély előírásaival”. Mivel a Duna Furnace és a zöldhatósági jogköröket gyakorló a kormányhivatal között megköttetett az első hazai környezetvédelmi hatósági szerződés, amennyiben a cég betartja az abban szereplő, egyelőre nem nyilvános feltételeket,

nem sújtható környezeti bírsággal vagy a tevékenysége felfüggesztésével a jogelőd által okozott környezetkárosítás, illetve annak el nem hárítása miatt. 

Márpedig, ahogyan arról lapunkban is beszámoltunk, a gyárhoz tartozó iparterületeken sok évtizednyi talaj- és talajvízszennyezés vár eltakarításra, aminek a vételárat akár többszörösen meghaladó költsége a szerződés alapján immár a magyar adófizetőket terheli majd.

Mindez annak fényében erősen kifogásolható, hogy egyrészt a Liberty Steel nyomott áron, 55 millió euróért, azaz mintegy 21 milliárd forintért jutott az ország legnagyobb kohászati-gépészeti komplexumához, másrészt pedig lett volna másik vevő is: a Dunaferr korábbi résztulajdonosa, a Metinvest Holding, Ukrajna legnagyobb, és a világ 42. legnagyobb acélipari cége. Utóbbit sajátos körülmények között ütötte el az üzlettől a mindvégig az indiai vevőjelölt győzelmét szorgalmazó kormány: az ukránok panasza szerint már a kiírás is a Libertyre lett szabva, és sem a kizárás okát nem közölték a Metinvesttel, sem pedig azt – többszöri kérésük ellenére –, hogy sikeresen átmentek-e a nemzetbiztonsági átvilágításon.

Csak a versengő ajánlatok ismeretében lehetne eldönteni, hogy lett volna-e a környezet illetve a közpénzek szempontjából jobb opció, mint amit a kormány áterőltetett. Az ukrán pályázó ugyanakkor érzékeltette:

egy átlátható, valós versenyt hozó eladás során 200 millió euró (a ténylegesen megkapott összeg négyszerese) körül alakulhatott volna az eladási ár, amiből akár a környezeti kármentesítésre is jutott volna.

Az említett rendelet elfogadásakor a kormányzat arra célzott, hogy egyfajta Lex Dunaferről van szó, amelynek kizárólagos célja a dunaújvárosi kohászati és kapcsolódó munkahelyek megmentése. Hamarosan kiderül, hogy így van-e: ha igazat mondtak, akkor – az ellenzéki sürgetésnek engedve – most, hogy a szóban forgó állásokat úgymond már megmentették, a rendeletet nyugodtan hatályon kívül lehet helyezni.