- Hunyaditól Bemig, avagy öt hadvezér a magyar történelemből, akit Szalay-Bobrovniczky Kristóf simán kirúgott volna a legnagyobb győzelmei előtt

2023. január 17-ének emlékezetes lépése volt, hogy az Orbán-kormány egy kormányrendelettel átírta a honvédelmi törvényt. A módosítással lehetővé tette, hogy Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter saját hatáskörében felmenthesse a Magyar Honvédségnek azokat a 45 évesnél idősebb tisztjeit, akik tényleges szolgálati viszonyban töltöttek legalább 25 évet. Bár a tárcavezető a hadsereg fiatalításának a szándékával magyarázta a döntést, lehetett tartani attól, hogy az átszervezés nem feltétlenül alkalmassági alapon fog történni.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf soha nem adott magyarázatot, hogy 25 év katonai-harctéri tapasztalat miért kizáró ok ahelyett, hogy a folytatás melletti érv lenne, de a következő fél évben több száz tisztet és főtisztet rúgtak ki a Magyar Honvédségtől. Április 26-án mások mellett menesztették hivatalából a Magyar Honvédség történetének legfiatalabb vezérkari főnökét, Ruszin-Szendi Romulusz altábornagyot is, majd kinevezték helyére a nála két évvel idősebb Böröndi Gábort. Ruszin-Szendi Romuluszt két hónappal később, június 26-án a Magyar Honvédségtől is eltávolították.

Egy hete megkérdeztük a Honvédelmi Minisztériumot, egészen pontosan hány katonatisztnek kellett távoznia, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.

Sokan úgy vélték, hogy a Magyar Honvédségen belüli leépítés valójában csak ürügy egy kis politikai tisztogatásra. Arról, hogy valójában mi zajlott a hadseregnél, Varga Csaba István, a Magyar Honvédség ugyancsak menesztett őrnagya mesélt is a Partizánnak, elég lesújtóan azt állítva, az Orbán-kormány honvédelmi miniszterének gyakorlatilag fogalma sincs a hadviselés mikéntjéről, katonai tudása körülbelül a népszerű videójáték, a Call of Duty szintjén áll. 

És a ez nem lenne elég, a magyar történelemben azért előfordultak már olyan katonai vezetők, akiket legjelentősebb hadi sikereikben nem akadályozott meg, hogy elmúltak már 45 évesek. Nem mellesleg nagy valószínűséggel mindegyiküknek lehetett 25 év tapasztalata is, legalábbis kevéssé valószínű, hogy királyi eleink zöldfülű negyvenesekre vagy ötvenesekre bízták volna hadseregek vezetését. A teljesség igénye nélkül itt van öt közülük.

Lackfi István

Kerekegyházi Lackfi István az 1342 és 1382 között uralkodó Anjou-házi magyar lovagkirály, I. (Nagy) Lajos hadseregének emblematikus alakja volt.  A többi között a király öccsének, András hercegnek a meggyilkolása miatt indított nápolyi hadjáratok alkalmával írta be magát a történelemkönyvekbe, 1348-ban és 1349-ben a hadjárat fővezéreként Ascolinál és Aversánál is fényes győzelmet aratott. Pontos születési dátuma nem ismert, a források viszont már 1319-ben említést tesznek róla az Uros szerb fejedelem ellen vezetett hadjárat szereplőjeként, az pedig erősen kétséges, hogy ekkor fiatalabb lett volna 15 évesnél. Márpedig ha Nagy Lajos hadseregét Szalay-Bobrovniczky Kristóf „kritériumai” alapján szervezték volna meg, akkor Lackfi István nem vezethette volna a nápolyi hadjáratot, amennyiben előbb született, mint 1304.

Hunyadi János

A törökverőt alighanem még csak ennyire sem kell bemutatnunk. Róla talán Szalay-Bobrovniczky Kristóf is hallott, legkésőbb akkor, amikor 2023. júliusában ellátogatott a készülő Hunyadi-sorozat forgatására. Itt egy elég nagy logikai bukfenccel megpróbált összefüggést találni az 1456. évi nándorfehérvári diadal és az Orbán-kormány úgynevezett békeharca között, mondván, „mi, magyarok fél évezrede is Európa békéjéért küzdöttünk, ezt ünneplik világszerte a déli harangszóval”. Az viszont mindenesetre kétséges, hogy a tárcavezető tudatában volt-e, hogy Hunyadi János születése 1407 környékére tehető, vagyis a II. Mehmed török szultán nagy túlerőben levő serege felett aratott kulcsfontosságú nándorfehérvári győzelem idején 49 éves lehetett. Mindezek után már csak mellékes jelleggel érdemes megemlítenünk a diadal másik két fontos szereplőjének, Szilágyi Mihálynak és Kapisztrán Szent Jánosnak a korát. Ők az ostrom idején 55-56, illetve 70 év körül járhattak.

Kinizsi Pál

Mátyás király egyik, ha nem a legjelentősebb hadvezére a többi között azért vált legendává, mert több évtizedes katonai pályafutása során egyetlen egy csatát sem veszített el. Ez világszinten is egyedülálló teljesítmény. Pedig karrierje nem ért véget 45 éves korában: az 1431-32 körül született Kinizsi egészen 1494-ben bekövetkezett haláláig szolgált hadvezérként.

Amikor 1479-ben Kenyérmezőnél hatalmas győzelmet aratott a török sereg felett, Kinizsi Pál már 48 lehetett, de ő volt az is, akinek Mátyás király halála után, 1492-ben szét kellett vernie az akkorra szétzüllött Fekete Sereget. Halála is csata közben, Szendrő ostromakor érte 1494 novemberében. 62 éves lehetett akkor.

Dobó István

Eger diadalmas várkapitányát alighanem szintén mindenki ismeri, ha másnem, Gárdonyi Géza ikonikus művéből, az Egri csillagokból, amely a város 1552. évi ostromának eseményeit és előzményeit dolgozza fel. Nos, ha Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszteren múlt volna, lehet, az egri ostrom is másképp alakul, ugyanis amikor a magyar várvédők legyőzték I. Szulejmán oszmán szultán hatalmas túlerőben lévő seregét, Dobó István már 50 éves lehetett. A várkapitány mellesleg ezt követően sem vonult nyugdíjba, néhány évvel később például több mint tíz hónapig tudta tartani Szamosújvárt a betörő török, moldvai és havasalföldi seregek ellen, mielőtt I. Ferdinánd király segítsége híján kénytelen volt feladni a várat.

Bem József

Végül, de nem utolsó sorban mindenképp meg kell említeni Józef Bemet - magyarosított nevén Bem Józsefet -, azaz Bem apót, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc lengyel, de a magyar hadseregben szolgáló honvéd altábornagyát. Ahogy a Bem apó megnevezéséből is sejthetjük, ő sem felelt meg kimondottan Szalay-Bobrovniczky Kristóf kritériumainak, magyarországi ténykedése idején már 54-55 éves volt. Bem József elsődlegesen erdélyi hadjáratával szerzett érdemeket a szabadságharcban, amikor is előbb ujjászervezte az erdélyi hadsereget, majd visszaverte Puchner Antal tábornok császári erőit és elfoglalta Kolozsvárt. Később pedig, 1849 februárjában Piskinél tudott győzelmet aratni az egyesült osztrák–orosz haderő felett.