A Külkapcsolatok Európai Tanácsa (ECFR) az ukrajnai orosz invázió második évfordulója előtt tette közzé legújabb tanulmányát, amely a YouGov és a Datapraxis 12 EU-tagállamban, köztük Magyarországon végzett január eleji közvélemény-kutatása alapján készült. A társszerzők, Ivan Krastev és Mark Leonard szerint a véleményváltozás hátterében az ukrán hadsereg megrekedt támadása és az amerikai politika fordulatával kapcsolatos növekvő aggodalmak állnak. Emellett több olyan trendre is rámutatnak, amely még az európai parlamenti választások előtt hangnemváltásra késztetheti az unió vezetőinek kommunikációját.
Először is, írják, Európa-szerte egyre nagyobb a pesszimizmus a háború kimenetelét illetően. A vizsgált országok átlagát tekintve megkérdezettek csupán 10 százaléka hisz abban, hogy Ukrajna győzni fog Oroszország ellen, míg kétszer annyian (20 százalék) jósolnak orosz győzelmet. Még a legoptimistább országokban is (Lengyelország, Svédország és Portugália) csak a válaszadók 17 százaléka hisz abban, hogy Kijev felülkerekedhet. Valamennyi országban az a legmarkánsabb vélemény (átlagosan 37 százalék), hogy egy „kompromisszumos megállapodás” fogja lezárni a háborút.
Másodszor, Európában széles körű a kiállás Ukrajna mellett, bár vannak országok, ahol legtöbben inkább a megállapodás elfogadására kényszerítenék Kijevet. Három helyen – Svédországban, Portugáliában és Lengyelországban – támogatnák Ukrajnát abban, hogy visszaszerezze területeit (50, 48 és 47 százalék). Öt másik országban – Magyarországon, Görögországban, Olaszországban, Romániában és Ausztriában – viszont egyértelműen azt preferálják (64, 59, 52, 50 és 49 százalék), hogy Kijevet a megállapodás elfogadására kényszerítsék. Máshol a közvélemény megosztott ebben a kérdésben, ez a helyzet Franciaország (35 százalék 30 ellenében), Németország (32-41), Hollandia (34-37) és Spanyolország (35-33 százalék) esetében.
Harmadszor, arra a kérdésre, hogy melyik konfliktus – Izraelnek a Hamásszal vívott gázai háborúja és az ukrajnai háború – volt a legnagyobb hatással „országukra” és „Európára,” 33 és 29 százalék választotta az utóbbit. Ezzel szemben a gázai konfliktust csak 5-5 százalék jelölte be. Ez arra utal, hogy az európaiak egyre inkább úgy értelmezik az ukrajnai háborút, mint amelynek kimenetele regionális jelentőségű, s amelyért ők is felelősek.
Negyedszer, az európaiak „kiábrándítónak” tartanák Donald Trump visszatérését a Fehér Házba. A válaszadók 56 százaléka „meglehetősen” vagy „nagyon csalódott” lenne, ha Trumpot újra megválasztanák az Egyesült Államok elnökévé. Magyarország volt az egyetlen kivétel. Itt 27 százalék jelezte, hogy „elégedett” lenne ezzel az eredménnyel, és csak 31 százalék mondta, hogy „csalódott” lenne. A Trump győzelmében reménykedők a vizsgált országokban egyetlen nagy politikai párt, a Fidesz támogatói között alkotnak többséget. A többi, korábban a volt elnökkel szimpatizáló jobboldali csoportosulás közül az Alternatíva Németországért (AfD), az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) vagy az Olasz Testvérek (FdI) támogatóinak csak mintegy harmada „örülne” Trump visszatérésének – és még kisebb ez az arány a franciaországi Nemzeti Tömörülés (RN) és a lengyelországi Jog és Igazságosság (PiS) szavazói körében. Mindeközben az európaiak 43 százaléka gondolja úgy, hogy egy második Trump-elnökség „kevésbé valószínűvé” tenné az ukrán győzelmet, és csak 9 százalékuk volt ellenkező véleményen.
Az európaiak átlag 41 százaléka úgy véli, hogy az EU-nak „növelnie” kell vagy „szinten tartania” Ukrajnának nyújtott támogatását, ha az USA Trump alatt leállítja támogatásait. Bár csak az európaiak 20 százaléka növelné a támogatást az amerikai kihátrálás ellensúlyozására, másik 21 százalék változatlan szinten tartaná. A válaszadók egyharmada (33 százaléka) szeretné, hogy az EU kövesse az USA-t a támogatás korlátozásában.
A Háborúk és választások: Hogyan tarthatják fenn az európai vezetők a közvélemény támogatását Ukrajna iránt? című tanulmány szerzői megjegyzik, hogy az európaiak két év elteltével sincsenek „hősies hangulatban”, sőt, még csak nem is optimisták az ukrajnai helyzetet illetően. De még ennek fényében is azt állítják, hogy az európaiak elkötelezettsége az orosz győzelem megakadályozása iránt nem változott. Ilyen körülmények között a nyugati döntéshozók számára az lesz a kihívás, hogy meghatározzák, milyen az „igazságos béke”, és olyan, „a valóságban gyökerező” narratívát alakítsanak ki, amely megakadályozza, hogy Trump és Putyin a béke szószólójaként lépjen fel egy olyan konfliktusban, amely még messze nem dőlt el.
„Ahhoz, hogy az Ukrajnának nyújtott további európai támogatás mellett érvelhessenek, az uniós vezetőknek meg kell változtatniuk a háborúról való kommunikációjukat” – szűri le mindebből Mark Leonard, az ECFR alapító igazgatója. Közvélemény-kutatásuk szerinte azt mutatja, hogy „a legtöbb európai kétségbeesetten szeretné megakadályozni az orosz győzelmet, de nem hiszi, hogy Ukrajna képes lesz visszaszerezni az összes területét. A szkeptikus közvélemény számára a legmeggyőzőbb érv az, hogy az Ukrajnának nyújtott katonai támogatás tartós, tárgyalásos úton elért, Kijevnek kedvező békéhez vezethet, nem pedig Putyin győzelméhez.”
„Az orosz győzelem nem béke. Ha a háború befejezésének ára az, hogy Ukrajna a senki földjévé válik, az (...) Európa és biztonsága számára is vereséget jelent – teszi hozzá a társszerző Ivan Krastev, a Liberális Stratégiák Központjának elnöke. – Most, amikor Moszkva tárgyalásokat szorgalmaz, fontos, hogy mind az ukrán, mind a nyugati közvélemény tudja, mi az, ami nem képezi alku tárgyát, ha Ukrajna jövőjéről van szó. Nyugati szemszögből nézve, ami nem alkuképes, az Ukrajna demokratikus és Nyugat-barát választása.”
(A január első felében elvégzett felmérés óta fontos változások történtek mind az ukrán hadsereg vezetésében és a harctéri helyzetben, mind az európai szövetségesek Ukrajna támogatása melletti elköteleződésében – a szerk.)
