- Az Orbán-kormány megoldás helyett látványszigort kínál, a gyermekotthoni dolgozók már félelemben élnek

– Ki jogosult majd az alkalmassági vizsgálatok elvégzésére, és mivel indokolható, hogy kötelezővé teszik egy munkaterületen, miután a kötelező munkaalkalmassági és munkaegészségügyi vizsgálatokat nemrég törölte el a kormány? – ezekre a kérdésekre Hoyer Mária klinikai szakpszichológus, a Semmelweis Egyetem nyugalmazott tanszékvezető egyetemi docense szerint mindenképpen választ kellene kapni a gyermekvédelmi vezetők kinevezésével kapcsolatos rendeletmódosítás nyomán.

A Magyar Közlönyben megjelent, hogy a jövőben a gyermekvédelmi intézmény-vezetők kinevezését pszichológiai alkalmassági vizsgálathoz kötik. Egy gyermekotthont működtető intézmény-, nevelőszülői hálózatot működtető intézmény-, nevelőszülői hálózat szakmai vezetője, illetve javítóintézet igazgatója az lehet, aki hozzájárul a pszichológiai alkalmassági vizsgálat elvégzéséhez, ott alkalmas minősítést kap, és a területért felelős minisztériumok honlapján közzétett vezetői kompetenciáknak megfelel.

Hoyer Mária szerint a rendelet megfogalmazása általános, több kifejezés pontosítása hiányzik. Nem tudni például, mit ért a rendelet alkotója szexuális deviancia alatt, a pszichiátriai betegségtan ugyanis nem alkalmazza ezt a kifejezést.

– Szemfényvesztés, látszatintézkedés – ezt már Szigeti Ildikó tanácsadó szakpszichológus mondta a Népszavának. Utalt Lázár János építési és közlekedési miniszter szavaira, aki előző nap arról beszélt, hogy meg kell vitatni, vezethetnek-e gyermekvédelmi intézményt homoszexuálisok. Szigeti Ildikó szerint az új rendelkezést valójában ezért született. Mint mondta, a homoszexualitás nem a pedofilia szinonimája, a pedofília pedig nem mutatható ki kérdőívvel, vagy teszttel. A pedofil hajlam egyébként nem feltétlenül vezet pedofil bűncselekményhez, illetve a homoszexualitást sem szerencsés kriminalizálni és kizáró tényezővé tenni – tette hozzá. Megjegyezte: sokkal fontosabb lenne, hogy az intézetekben, lakásotthonokban élő fiataloknak külső kapcsolataik is legyenek, és a „tabusítás” helyett életkoruknak megfelelően beszélgessenek velük a testükről és a szexualitásról.

Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak szakmai vezetője szerint sem a friss rendeletben leírt megoldás hoz áttörést a sok és mély problémákkal küzdő gyermekvédelemben. Megjegyezte: a nevelőszülőknél nagyon régóta végeznek alkalmassági vizsgálatot, ez fontos, van ebben gyakorlat és tapasztalat. Nem ördögtől való, ha hasonló teszteken átesnek a vezetők is, az már már kérdés, hogy ez-e a legfontosabb lépés. Egyetlen szűrés sem jelent száz százalékos biztonságot, legfeljebb klinikai eltéréseket (eseteket), személyiségzavarokat képes jelezni. A bántalmazást így nem lehet kizárni, a jelzőrendszer jó működése és folyamatos fejlesztése az elsődleges feltétel. Megjegyezte azt is: egy intézményvezető ritkán találkozik a gyerekekkel, vannak, akik több tíz (esetenként száz) kilométerre vannak az általuk irányított lakásotthontól. Vásárhelyi Jánosnak, a bicskei gyermekotthon pedofil vezetőjének helyzete sajátos volt, hiszen neki az otthonban volt egy szolgálati lakása, így lehetett napi kapcsolatban a gyerekekkel. Ez azonban egyáltalán nem általános.

Egy korábban gyermekotthont vezető szakember, aki már otthagyta a rendszert, azt mondta, végtelenül elszomorítja, ami történik. Az érdemi lépés az lenne, ha a kormány elkezdene beszélgetni a szakma képviselőivel. Nem csak a neki kedves szervezetekkel – mondta –, hanem minél szélesebb körben. Volt kollégáitól azt hallja, a kegyelmi botrány óta félelemben élnek, rettegnek a dolgozók. Különféle ellenőrzésekre számíthatnak, hogy aztán azok alapján újabb és újabb törvénymódosításokat kreáljon a kormány. De pénz és szakemberek nélkül azokat éppen úgy nem lehet majd betartani, mint a jelenlegi jogszabályokat – tette hozzá.

– Igen ritkán találkozik a főnöke a gyerekekkel, hiszen alapvetően az intézményt vezeti, adminisztratív feladatai vannak az egyébként jogi végzettséggel és gyerekvédelmi tapasztalattal rendelkező szakembernek – erről már egy gyermekvédelmi gyám beszélt lapunknak. Azt mondta, fejetlenség és kapkodás jellemző most a gyermekvédelem területén, például utasításba kapták a főnöküktől, hogy jelezzék, ha a gyerekkel szexuális visszaélés történt. Ám ez eddig is kötelességük volt – mondta, ebben semmi újdonság nincs. Megjegyezte ugyanakkor: sokkal nagyobb baj az, hogy olyan kevés a gyám és olyan sok a gyerek, hogy ő például egy védencéhez havonta legfeljebb egyszer jut el. Úgy fogalmazott: a gyermekvédelemnek ugyanazok voltak az irányítói tíz évvel ezelőtt, mint most, tehát aktuálisan ugyanúgy összezárnak, mint akkor.

A családjukból átmenetileg kiemelt, korábban veszélyes, bántalmazó környezetben élt kiskorúakat gondozó gyermekfelügyelő is arról számolt be: mindenki fél. A napokban érkezett egy kör e-mail a vezetőktől, hogy átvilágítás várható, az ellenőrök átnézik a papírokat. Úgy fogalmazott: megint nem a gyerekekről van szó, hanem az adminisztrációról. Kijelentette: a vezetők alkalmassági vizsgálatáról a Népszavától hallott először, az intézetben náluk ez még nem téma, de ő is azt mondta, hogy ennek semmi értelme. Egy vezető ritkán találkozik a gondozottakkal, elsősorban akkor, amikor felveszi őket az intézetbe.