Ötvennyolc éves korában meghalt Szabó Eszter Ágnes. A képzőművészt a nagyközönség leginkább a hímzett falvédőiről ismerhette, amelyek közül a 1998-ban készült Nagymamám, Zalai Imréné találkozása David Bowie-val mémmé vált, több változata ismert.
Szabó Eszter Ágnes a 2024-es Budapest Blue 3. _ ARAKHNÉ kiállításán is több falvédővel és festett porcelántányérral szerepelt, amelyek egy részével a magyar valóságra reflektált. A műveken rendőrök harcolnak diákokkal, egyetemisták tüntetnek a Színház- és Filmművészeti Egyetem előtt, Iványi Gábor éhező gyerekek mellett ül, két falvédő pedig meleg párokat ábrázol. Lapunknak adott interjújában a képzőművész akkor elmondta, nem ítélkezik, hogy jó-e vagy sem az, amit ábrázol, csak megjeleníti a témát.
„Most is egy mitológiában élünk”Szabó Eszter Ágnes 1966-ban született Budapesten. Drámatagozatos gimnáziumba járt, majd kitanulta a varró és bőrdíszműves szakmát, aztán a Pécsi Tudományegyetem Rajz-Vizuális nevelés szakán szerzett diplomát, illetve a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia szakán. Alapító tagja volt a képzőművészeket és szociológusokat tömörítő HINTS Institute for Public Art csoportnak, és közreműködött több egyetemi művészeti képzés akkreditációjának kidolgozásában. A magyar eat art, vagyis az étkezéshez kapcsolódó művészet egyik meghatározó alakja: 2013-ban Fajgerné Dudás Andreával kezdte el a Common Jam nevű projektet, melynek keretében közterületeken szüreteltek le és főztek be gyümölcsöket, hogy dzsemet készítsenek azokból. Szabó Eszter Ágnest művészetében foglalkoztatták a társadalmi témák, hogy tegyen a szegénység és a pazarlás ellen, illetve számos alkalommal vonta be a közönséget az alkotásba.
„A paprikás krumpliban csak a hagyma meg a zsír a miénk” – Szabó Eszter Ágnes képzőművész nemzeti ételeink multikulturális eredetéről, közkedvelt migránsnövényeinkről