– Már elnézést, de maga mi a bánatot csinál itt? – kérdezte a férfi, kezében alapos szerszámos táskával.
– És maga? Valójában nagyon is maga mit csinál itt?! – rivallt vissza a másik férfi, kezében egy másik alapos szerszámos táskával.
– Alapos okom van itt lenni, de ezt az alapos okot alapos okból kifolyólag nem közölhetem magával. Ugyanakkor a maga jelenléte veti fel ismételten a kérdést, hogy: helló, elmentek otthonról?!
– Alapos okom nekem van itt lenni, de ezt valójában nagyon is alapos okból én sem köthetem az orrára. És igen, elmentek.
A Szuverenitásvédelmi Ügynökség nyomozója ritkán futott össze a Nemzetbiztonsági Hatóság nyomozójával a Gazdagréti lakótelepen Kovács István Zénó és b. felesége nappalijában. A szerszámos táskákról végül megismerték egymást.
– A szívbajt hozod rám! – dobta le a táskáját az egyik férfi. – A „napibeó” alapján neked már a „Tiszai Hajós” egykori szomszédjának a feleségének a lányának a takarítónőjénél kellene lenned.
– Lerohadtam a zónázóval Ferencvárosban. Oh, Lázár… ennyit is érsz – motyogta. – És valójában nagyon is te hozod rám a szívbajt! – nyitotta ki a másik táskát a másik férfi.
– Mennyi időnk van? – kezdett szakszerű nemzetbiztonsági, egyszersmind szuverenitásvédelmi pücskörészésbe az egyik.
– 2026 júniusa.
– Nem úgy értettem...
– Kis nyugdíj, Penny Market, makacs visszér, óránkénti 2,23 km/órás sebesség, negyed kiló csirke far-háttal súlyosbítva, legfeljebb 3,5 percünk maradt.
– Időtlen idő. Feldobom ezt a „fülest”, és már itt sem vagyok.
– A „sasszemnek” sem kell több, együtt végzünk.
– Jó napot, uraim! – érkezett a nagyszobába Kovács István Zénó hangtalan. – Elfogyott a far-hát, így sokkal gyorsabban, 3,5 km/órával jöttem, 4,5 perccel hamarabb érkeztem. Pössentenem is kellett nagyon.
– Hát, izé, ööö – vágott egymás szavába a két furcsa férfi két alapos szerszámos táskával.
– Air-Tupoljev XBC 1400? A legjobb. Bár nekünk lett volna annak idején! – nyugtázta a megfigyeléstudományi ténykérdést István Zénó bácsi, és bemutatkozott. – Kopár ügynök, nyugalmazott. III/2-es fedett. Mondják, fiaim, mi a pálya!
István Zénó bácsi két és fél órában kivonatolta élettörténetét, majd a két férfi következett alapos két szerszámos táskával.
– Tudja, Kopár bá’, magának elég furcsa internetezési szokásai vannak. Nem tudtuk nem észrevenni.
– Hát, fiúk, valóban szorgalmasan figyelem az orosz háborús Telegram-fiókokat.
– Nem erre gondoltunk – felelte a szuverenitási ügynök. – Hanem a külföldi finanszírozásra. A Lánczi-algoritmus kidobta.
– Ja, hogy arra! Steve unokaöcsém minden hónapban hazaküld Denverből egy kisebb összeget a hétvégi telek szaletlijére. Repkénnyel fogom befuttatni. Szeretik a repkényt, fiúk?
– Vadszőlőpártiak vagyunk. De mi a helyzet a Temu-oldalon nyert árengedménnyel?
– A napvitorlára kapott 30 százalékkal? Mi a helyzet vele?
– Tiltott kampányfinanszírozás. Nemzetbiztonsági kockázat. Közveszélyes ellenzékiség magyarellenes felhanggal.
– Ne csináljunk már a jóistenből bohócot, srácok! Hogy lesz a 30 százalékos temus napvitorla-árelőnyből tiltott kampányfinanszírozás?
– Kopárbá, ön pár hete kiejtett a zsebéből egy százast, és a Tisza Párt könyvelőjének az unokahúga megtalálta, és azt tette a tescós bevásárlókocsiba.
– Ne mondja!
– Nem mondom, olvasom. A Lánczi-algoritmus mesterséges intelligenciája írja a vádiratot is. És akkor most megkímélem az MNB, a NAV, a NAIH és az NMHH adatgyűjtésének első negyedéves jelentésétől, Kovács István Zénó és b. felesége, Gazdagrét, 2/3/6/10.
– Képben vagyok, srácok. Ha ilyen szisztematikus ellenzékcsesztető rendszerünk lett volna az átkosban, még mindig a Varsói Szerződésben lennénk. Bár ahogy a kormányotok politizál, még lehetünk.
– Hogy érti ezt, Kopárbá?
– Szovjet minta. Havonta 109, fél év alatt 658 titkos megfigyelési kérelem érkezett idén az igazságügyi miniszterhez. Napi három-négy. Nem tudni, mennyit hagyott jóvá Tuzson miniszter, de ez még gombócból is sok, nemde?
– Résen kell lennünk, Kopárbá’. A nemzetközi helyzet…
– …fokozódik, tudom.
– És az élet…
– …nem habos torta, ezt is tudom. De hogy nemzetbiztonsági célból megfigyelhetitek bárkinek a lakását, átkutathatjátok az autóját, lehallgathatjátok a telefonját, a találkozóit, elolvashatjátok a leveleit, rögzíthetitek az otthoni beszélgetéseit… nem semmi! Bár a gulyáskommunizmusban lettek volna ilyen nyílt eszközeink! Úgy kellett sunnyognunk mindenfelé.
– Demokráciában élünk, Kopárbá! És a demokráciát meg kell védenünk a demokrácia ellenségeitől! Ébernek kell lennünk, amíg a demokrácia utolsó ellensége lélegzik. A külföldi zsoldban álló külföldi zsoldban állók veszélyeztetik az életterünket – kezdett belemelegedni a Nemzetbiztonsági Hatóság ügynöke.
– Jól felmondtad a leckét.
– Köszönöm.
– Nem úgy értettem.
– Akkor is köszönöm.
– És most hogyan tovább?
– Mi végeztünk. Nem is találkoztunk – mondták az alapos férfiak az alapos szerszámos táskákkal.
– Nekem még lesz egy köröm ma – sétált a beépített szekrényhez Kopárbá.
– Szaletli?
– Nem, egy kis mellékes – mondta, és elővett egy alapos szerszámos táskát.
A két férfi alaposan elképedt.
– Csak nem?!
– De bizony. Visszatértem. Kis nyugdíj, nagy infláció. Kövér házelnök szomszédjának a bejárónőjének a kutyakozmetikusának az ángyához megyek. Elutazott Tenerifére. Totális megfigyelés, egész pályás lehallgatás NAV-, NAIH-, MNB-, NMHH- adatbázis.
– Kövér… őt mégis hogy?
– A Lánczi-algoritmus nem alszik, uraim. A forradalom lehallgatja saját gyermekeit. Na menjünk, uraim, a diskurálásból nem élünk meg – mondta Kopárbá, és kikísérte alapos kollégáit.
