Öt év alatt erejét vesztette az egyébként igen sikeresen indult várólista-csökkentési program – derült ki a Medicina Fórum és a Magyar Kórházszövetség közös konferenciájának szerdai zárónapján. A kormányzat 2010 óta mintegy 70 milliárd forint többletforrást különített el erre a célra. Ez a „kísérlet” a Covid-járványig eredményes volt, de mára a nagyízületi, így például a csípő- és térdműtétekre jóval többen várnak, mint 2019-ben, sőt, az idén a célra felhasználható ötmilliárdból három megmaradt a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) kasszájában.
A kérdésre, hogy ennek mi lehet az oka, Pálosi Mihály, a NEAK főosztályvezetője a teremben ülő intézményvezetőktől, orvosoktól remélt választ. Ugyanis az egészségbiztosító hivatalából nehezen értelmezhető: ha van finanszírozás, miért duzzadnak mégis ennyire a várólisták? Hozzátette, a NEAK-ban most dolgoznak egy egységes várólista protokollon, amely szabályozza, hogy az egyes ellátásokra mikor, és hogyan lehet bejutni vagy a listán előbbre kerülni.
Évente 800 ezer műtétet végeznek a hazai ellátórendszerben, ebből 240 ezer azok közé tartozik, amelyekről kötelező várólistát is vezetniük is intézményeknek. Az utóbbiak több mint tizede – mintegy 27 ezer műtét – esetében a betegek 60 napnál többet kényszerülnek várakozni.
A NEAK várólistás elemzéseiből kiderült az is, hogy a műtétek 80 százalékát az orvosok 20 százaléka végzi. Pálos Mihály szerint az évente ötvennél kevesebbet operálók, ha fokoznák a teljesítményüket 50-200 közötti műtétre, akkor 18 ezerrel több beteget tudnának ellátni, ami jelentősen csökkenthetné a várakozási időket. Azt pedig Kiss Zsolt, az egészségbiztosító főigazgatója jegyezte meg, hogy ezek a teljesítmények azért sincsenek rendben, mert míg az állami rendszerben várólista-csökkentésére szánt összeg a kasszában maradt, a magánellátók 4000 nagyízületi beavatkozást végeztek. Szerinte ez azt jelenti, hogy négyezer családnak elő kellett valahonnan teremtenie 2-2,5 millió forintot azért, hogy elvégezzék a beteg műtétjét. Hozzátette: újra kell gondolni, hogy az állami rendszerben teljes munkaidőben gyógyítók milyen feltételek mellett vállalhatnak a további feladatokat magánszektorban. Szerinte ha engednének annak a javaslatnak, hogy az állam finanszírozza a magánszektorban elvégzett beavatkozásokat is, akkor azoknak az orvosnak teremtenek piacot, aki egyébként ugyanezt a műtétet a közfinanszírozott rendszerben is elvégezhetné.
Magánellátókhoz kényszerülnek az állami rendszerből kiszoruló magyar betegek, évente már 600-800 milliárd forintot költenekA közönség soraiból érkezett, a várólistás műtétekkel kapcsolatos intézményi felelősséget firtató kérdésre, Pálos Mihály arról beszélt: az utóbbi időben több szakmában is vizsgálták, hogy a közintézményekben miként különül el a köz- és a magánellátás. Találtak egy olyan vidéki egyetemet, amelynek a magánbetegek ellátására létrehozott kft.-je úgy gyógyítja az odaérkező kül- és belföldi fizetős betegeket, hogy az gyakorlatilag sem térben, sem időben nem különül el a közfinanszírozott ellátástól. Az intézménynek az igazgatója egyébként három éve a sajtóban azt nyilatkozta, hogy nálunk minden szép és jó, mert csak este 6-kor indulnak a magánfinanszírozott műtétek, addig csak közellátás zajlik. A helyszínen viszont azt tapasztalták az ellenőrzéskor gyakorlatilag ugyanazon az osztályon, ugyanazt az infrastruktúrát használva fekszenek a betegek, s a műtői kapacitás sincs elkülönítve.
