- Kifakadt a gyermekfelügyelő, fél éve még 14 kollégája volt, mára hatan maradtak, és még nincs vége

Felmondólevéllel a zsebében, névtelenséget kérve mesélt lapunknak egy Pest megyében dolgozó gyermekfelügyelő arról, milyen körülmények között dolgoznak az állami intézményekben, hogy milyen hatása volt a kifogástalan életvitelt ellenőrző vizsgálatoknak, s ő maga miért jutott el addig a pontig, hogy bármikor kész hátrahagyni hivatását.

– Több mint hat éve dolgozom a gyermekvédelemben, de ilyen rossz még sose volt a helyzetünk.

Ilyen mértékű elvándorlásra nem volt példa. Senki sem azért mondott fel, mert vaj van a füle mögött, volt aki évtizedek óta a gyermekvédelemben dolgozott, de úgy gondolták, ennek a megalázásnak már nem teszik ki magukat és a családtagjaikat. Egytől egyik jó kollégák, jó szakemberek voltak, akiket imádtak a gyerekek. És még ez sem a vége. A megmaradt hat kolléganőm közül háromról biztosan tudom, hogy ki akar lépni – mesélte a gyermekfelügyelő, majd úgy folytatta. – A kritikus létszámhiány miatt összevonták a gyerekcsoportomat egy másikkal. Itt 16 gyerek került össze. A legkisebbek óvodások, a legnagyobbak középiskolások.

Szerinte – mivel egy műszakban általában egyedül vannak a gyerekekkel – nemcsak a felelősség miatt nehéz a dolguk. Van, hogy a kis óvodás játszana, vagy mesét hallgatna, a kamasznak viszont meghitt beszélgetésre lenne szüksége. Közben főzniük is kell, takarítani, rendet tenni, ha valaki beteg, őt ápolni, segíteni a leckében. Emellett a rengeteg az adminisztráció is. Esélyük sincs arra, hogy a gyerekekkel „minőségi időt töltsenek.” Vannak ebből sértődések, elfordulnak tőlük a kamaszok, és saját maguk keresnek megoldást a gondjaikra.

– utalt arra, hogy nemrégiben maga a miniszterelnök tette világossá, valódi bérrendezés idén sem várható, vagyis a szakemberhiány enyhülésére, a nagyobb megbecsülésre még várni kell.

Mint mondta, a létszámhiány miatt több telephelyet bezártak, egy olyat is, ahol ő dolgozott. Az a lakóotthon, ahol korábban voltak, üresen áll.

– A vezetők szerint praktikus, ha egy épületben vagyunk, mert így könnyebb megoldani a helyettesítéseket. A gyerekek persze nem így gondolják, őket minden változás, így a költözés is megviseli. Volt, akit traumatizált, hogy kilépett az a gyermekfelügyelő, akit nagyon szeretett, nem is fogad szót azóta senkinek.

Kitért arra is, hogy abban a másik otthonban sem jobb a helyzet, ahol másodállását vállal. Ahhoz ugyanis, hogy megéljen, egy állás nem elég.

Ha nem két helyen vállalnánk munkát, nem tudnánk megélni. De a rendszernek is szüksége van a kizsákmányolásunkra. Ha nem dolgozna sok szakember két helyen, akkor még ennél is nagyobb lenne a létszámhiány, még több telephelyet kellene bezárni, még több csoportot kellene összevonni. Ha tőlünk még két ember kilép, akkor megint költözniük kell a gyerekeknek, de, hogy hova, azt már nem tudom.

Szerinte ennek a túlterheltségnek is szerepe van abban, hogy a felügyelők között sok a beteg. Azt vette észre, hogy valaki mindig beteg közülük. Mire meggyógyul, akkora azok dőlnek ki, akik őt helyettesítették a 12 órás műszakjában.

– Ebben a körforgásban élünk. Elfáradtunk, legyengültünk. Nehéz ugyanúgy koncentrálni az első 10 órában, mint a másodikban.

A Belügyminisztérium egy hónapja lapunkkal azt közölte, hogy tavaly felmondott 1804 dolgozó helyére sikerült 1487 új munkatársat felvenni. Erről a gyermekfelügyelő úgy beszélt:

Ez mindkét munkahelyemre igaz. Azt mondták az újak, nem erre számítottak. A nevelők, pszichológusok, fejlesztőpedagógusok is jönnek mennek, nincs egy állandó szakembergárda.

A szakemberhiány miatt a családjukban veszélyben élő gyerekek bekerülése is akadozik.

Ha lenne segítség a családoknak, sok esetben el lehetne kerülni a gyerekek kiemelését. Komplett gyermekvédelmi épületek vannak zárva, akár ezekbe is költözhetnének az ilyen szülők, együtt a gyerekeikkel.

A gyerekfelügyelő a szakemberhiány egy kevéssé ismert aspektusára, veszélyére is felhívta a figyelmet. A gyermekvédelemmel összefüggő törvénymódosítások jelentős része a gyerekek szexuális kihasználásának megakadályozására irányul a kegyelmi botrány óta. Ami fontos, de ma már veszélyes eszközzé is válhat.

Ilyenkor a felnőtt ellen azonnal vizsgálat indul, akár felfüggesztik az állásából. Ha egy műszakban több felnőtt dolgozna, könnyebben igazolható történt-e bántalmazás, vagy alaptalan vádaskodás. De a szakemberhiány miatt sokszor egyedül van a nevelő a gyerekekkel.

A felügyelő mesélt arról is, miért csak név nélkül beszélnek sokan arról, milyen körülmények között dolgoznak:

Úgy kell tennünk, mintha minden rendben lenne. Üvegbúrába tettek minket, és lezárták a palack tetejét.