interjú;

- „Magyar Péter úgy működik, mint Donald Trump, a hitelességét erősíti, hogy belülről jött”

A gazdasági közérzet javulása nélkül nem látok okot a Fidesz visszaerősödésére – mondta Lakner Zoltán politológus egy évvel Novák Katalin és Varga Judit bukása, Magyar Péter színre lépése után.

Február 10-én lesz egy éve, hogy belebukott a kegyelmi botrányba Novák Katalin államfő és Varga Judit korábbi igazságügyi miniszter, a Fidesz EP-listavezető jelöltje. Mi volt az első gondolata, amikor meghallotta, gyors egymásutánban lemondtak?

Hogy ennél rosszabbul nem időzíthették volna, ugyanis éppen lakásavatót tartottunk.

Megadom… Akkor a második?

Néhány nappal korábban még nem sejtettem, hogy ide fut ki a történet, hiszen korábban is voltak botrányok, melyeket a kormány és a propaganda hasonló stratégia mentén kezelt, s szépen el is haltak idővel. Az egyetlen intő jel Novák Katalin egy mondta volt, amely szerint minden kegyelmi ügy megosztó. Ezt akkor is nagyon szerencsétlen kijelentésnek véltem, s lám, valóban olaj volt a tűzre. Emellett jelzésértékűnek vettem, hogy a gyermekbántalmazások kapcsán Orbán Viktor ígért egy alaptörvény-módosítást.

Azért ilyen következményekre senki sem számított.

Legkevésbé a Fidesz és a kormány. Úgy gondolták, ha megteszik a legnagyobb áldozatot, azaz leléptetik a színről a legfőbb közjogi méltóságot, az államfőt, főként párban a majdani EP-listavezetővel, akkor szokás szerint elveszik a folyamatok dinamikáját.

Ehelyett másnap megjelent a Partizánon Magyar Péter…

Már az is meghökkenthetett sokakat, hogy egy olyan csatornán bukkant fel, ahol az előélete alapján a legkevésbé volt várható, ahogyan ezt ő maga is szóvá tette. Majd következett a több mint százezres influenszer-tüntetés a Hősök terén, aztán a kegyelmi ügy kapcsán előkerült Balog Zoltán püspök és exminiszter felelőssége. Ezek az ügyek pedig folyamatosan felszínen tartottak a kormány számára kínos, s láthatóan nehezen kezelhető témákat, s ebből kialakult egy kép, hogy ezek nem önálló hibák, hanem rendszerszintű problémák leképeződései.

Korábban is akadtak kényes esetek, de a hatalom rendre elsikálta őket. Ahogyan Magyar Péter előtt is akadtak ellenzéki vezérjelöltek, akiket hosszabb-rövidebb alatt bedarált a rendszer.

Bármilyen furcsa is vagy igazságtalan ez sokak szerint, a fejlemények felől nézve arra kell következtetnünk, Magyar Péter pozícióját, hitelességét erősítette, hogy belülről jött.

Ahogyan Márki-Zay Péter is. Ráadásul mindketten a kormány és az ellenzék együttes kritikusaként léptek fel. Márki-Zay kihullott az országos politikából, Magyar Péter formációja viszont a közvélemény-kutatások többsége szerint viszont jelenleg vezet.

A rövid válasz annyi: Magyar jobb politikus. Az ennék kicsit hosszabb verzió, hogy Márki-Zay ugyan valóban ellenzékkritikusként indult, s ennek is köszönhette az előválasztási sikerét, ám utána éppen azokkal kellett összefognia, akikkel szemben meg akarta határozni magát. Ez feloldhatatlan ellentétet jelentett. Ráadásul hiába nyert már 2018-ban polgármester-választást Hódmezővásárhelyen, a saját mozgalmát csak közvetlenül a parlamenti voksolás előtt alapította meg, egyezkedési kényszerbe sodorta magát. Magyar viszont kihasználta az aktuális helyzetet, meglovagolta a tőle független, spontán kegyelmi felháborodást. Azt is átlátta, hogy az embereknek elegük van a régi ellenzékből is, amihez neki valóban nincs kötődése, ezért látványosan határolta-határolja el magát tőlük, s cseppet sem mellékesen profitál a rossz gazdasági helyzet okozta borús hangulatból is. Mindezt úgy, hogy ő korábban jóval közelebb állt a hatalom legfelső köreihez, mint Márky-Zay bármikor. Így Magyar „kiugrása” egyszerűen sokkal érdekesebb médiajelenség, és egyúttal a rendszerrel kapcsolatos válságjel is. Mindkettő olyasmi, ami vonzza a figyelmet.

Simicska Lajos még közelebb állt a tűzhöz, sőt, mondhatjuk, ő táplálta. Amikor tíz éve O1G-zett egy öblöset, sokan azt hitték, a Fidesz percei meg vannak számlálva, jön az atombomba. Helyette a harmadik kétharmad következett…

Valóban hirtelen szólt ki, majd invesztált is az ellenzékbe, de azok más idők voltak. Egyfelől akkor még elképzelhetetlennek tűnt az ellenzéki összefogás, sokan a baloldali, liberális meggyőződésű ellenzéki választók közül nem álltak készen a Jobbikra szavazni, emellett komoly gazdasági konjunktúrában a közhangulat sem volt váltáspárti. Másrészt azóta már tudjuk, Simicska 2018 elején már tárgyalt a háttérben Orbánékkal a visszavonulásáról, miközben sokan politikai atombombát vártak tőle.

Magyar Péterről mindez nem mondható el, ráadásul a gazdaság is szenved.

És egyelőre a kormány sem tudott újítani a kommunikációján.

A korábbi lejárató propaganda viszont láthatóan egyelőre nem fog Magyar Péteren, s ami talán fontosabb: a követőit sem érdekli.

Éppen az hitelesíti sokak számára, amit mások felrónak neki: belülről jött ember, aki ismeri a hatalom korrupciós ügyeit, a mutyikat, a mechanizmusokat. A partizános interjúja sem szólt volna akkorát, ha ő nem a korábbi igazságügyi miniszter férje. Lehet, hogy furcsa, hogy ő kell az ellenzéki szavazóknak, hiszen az előélete ellentétes mindennel, amit a kormánykritikusok képviselnek, de messze nem egyedi esetről beszélünk, sok olyan vezető akad világszerte, akinek az életrajzából nem lehetne következtetni a későbbi énjére, tetteire. Mást ne mondjak, Donald Trump az amerikai rozsdaövezetek munkásainak a reménye. Ráadásul Magyar a fideszes kommunikációs tréningek „terméke”, s ezt is képviseli: nem meghunyászkodni kell, hanem visszatámadni, elővágásokat tenni. Működési módszereiben is hasonlít Trumphoz, akinek az egész pályafutása meghökkentő dolgokról és megnyilatkozásokról szól, s nem foglalkozik a válaszokkal, a támadásokkal, s ebben követik a hívei is. Egy polarizált társadalomban ez még erősít is egy politikust.

Eddig erre csak Orbán Viktor volt képes idehaza.

Szerintem Gyurcsány Ferenc híveit is hasonlóképpen megerősítik meggyőződésükben az őt érő támadások. Egy ilyen érzelmi kötődés előállítása komoly politikai teljesítmény, amit persze nem mindegy, hogy ki mire használ.

Kitarthat Magyar golyóállósága a jövő évi választásokig? Mert egyelőre egyedül néz szembe a kartáccsal, nincsenek mögötte látható arcok.

Az egy személyre épülő vagy így induló politikai mozgalom idehaza szokatlan, de a hajdani szocialista blokk országaiban akadt ra példa jócskán, például Andrej Babiš a cseheknél, de akár a 2019-ben győztes Volodimir Zelenszkij is az ukránoknál. Elvileg jövő tavasszal lesz parlamenti választás, addig a vezető mögött felépülhet a választási gépezet.

Kell 106, helyben látható ember.

Igen, ám egy országgyűlési választáson a láthatóság és a hitelesség az országos politikai üzenetek helyi beazonosíthatóságát jelentik. Számít a lokális ismertség, a helyben elvégzett munka, de az általános hangulat az, ami dönt.

Védernyő lesz a személye? Mert eddig jellemzően azért nem akadtak új, ellenzéki jelöltek, mert senki sem akarta „kivégeztetni” magát a hatalom lejárató propagandájával.

A 2024-es önkormányzati választáson már jóval több civil indult el a kormánypártok ellenzékeként, s nyertek is sok helyen. Magyar Péter országjárása során is olyan településeken jött össze komoly tömeg, ahol korábban csak néhányan lézengtek ellenzéki megmozdulásokon. Láthatóan most többen merik vállalni a véleményüket. Hogy ez mire elég, azt nehéz megmondani, de korábban ez és ennyi sem volt.

A beépülni akaró fideszes „békaemberektől” nem kell tartania a Tisza Pártnak? Tavaly éppen erre hivatkozva nem állítottak megyei közgyűlési listákat.

Ez a veszély nyilván fennáll, feltételezem, hogy a kampánycsapat egyik fő feladata ennek kiszűrése lesz. Egyébként szerintem a tavalyi visszakozás inkább stratégiai döntés volt, sokkal jobban rá tudtak fókuszálni az EP-választásokra, megyei versengések nélkül. A jövőbeni sikere viszont tényleg azon múlik fel tudja-e tölteni a rendszerét megfelelő emberekkel.

A vártán neki kell maradnia?

Rengeteg ember kell egy egyszemélyes párt sikeres működtetéséhez is, de a politikai üzenet biztosan Magyar Péter marad.

Akkor viszont továbbra is elég lesz rá lőnie a hatalomnak. Csak valami újfajta lövedékkel.

Ne írjuk le a régi módszereket se, lehet, hogy egyszer csak ha mennyiség átcsap minőségbe. Ám a kormány számára sokkal alapvetőbb feladat, hogy vissza tudja venni a kommunikáció irányítását. Ehhez persze megfelelő gazdasági eredmények is kellenek, hiszen az elégedetlenség fő generálója, hogy az emberek rosszabbul élnek, mint négy éve.

Nagy bejelentések gazdasági eredményekről vagy látszateredményekről biztosan lesznek majd.

Bizonyosan próbálkoznak majd hangulatjavító intézkedésekkel, kérdés, mennyire javítható vissza a közhangulat. A gazdasági közérzet javulása nélkül pedig nem látok okot a Fidesz visszaerősödésére.

És nem elég a Tisza, valamint a rossz gazdasági helyzet, a szakmai és civil csoportok is egyre látványosabban mozgolódnak. Tüntetni fognak az orvosok, a bírák, két, a társadalom által elismert, magasan kvalifikált csoport.

Ebből az orvosoké kelthet nagyobb hullámokat, hiszen az egészségüggyel minden ember találkozik, és most egy komoly bérrendezés után derül ki, hogy igazából semmit sem sikerült megoldani. A Tisza ebből is profitálhat, még ha az orvosok távol is tartják magukat a pártoktól, az egészségügy témájában az már eleve rossz a kormánynak, hogy ismét erről szól a közbeszéd.

Vélhetően a Fidesz is mindent és mindenkit bevet majd, akár negligálva a múltját is. A brüsszeli ereszcsatornás mutatványa után félreállított Szájer József már visszatért, még ha egyelőre csak afféle háttér-megmondóembernek. Novák Katalin és Varga Judit is reménykedhet „amnesztiában”?

Magyarországon napi tapasztalat, hogy bármi megtörténhet, de azt azért nem látom, hogy belőlük ismét frontpolitikus válhatna a belátható időben, míg akár csak egy ember emlékszik a kegyelmi botrányra.

Lakner Zoltán

Politológus, szociálpolitikus, politikai elemző, újságíró. 1998-ban végzett politológusként a Miskolci Egyetemen, ezután szociálpolitikát tanult az ELTÉ-n. 2003-tól között a Vision Politics elemzője volt hét évig, egyúttal elkezdett oktatóként dolgozni az ELTE Társadalomtudományi Kar Szociálpolitikai Tanszékén. 2016-tól a 168 Óra újságírója és főszerkesztő-helyettese. 2020-ban több társával megalapította a Jelent, amelynek jelenleg is ő a főszerkesztője, emellett a Magyar Hang munkatársa.

A befagyasztott USAID segélyprogramok hosszú évek óta sokrétű közösségépítő és civil társadalmat erősítő kezdeményezést támogattak hazánkban, a régióban és világszerte.