– Azt gondolom, akkora nyomás volt az agrártárcán, hogy valamit muszáj volt lépni. A vízpótlási projekteket évek óta odázzák, folyamatosan azt mondják az Agrárminisztériumban, hogy nincs rá pénz, közben pont a napokban láthattuk a Magyar Közlönyben, hogy 15 millió dollár segélyhitelt adunk Laosznak vízgazdálkodási projektre. Szóval érdekes kérdés, hogy van-e pénz. Mivel költeni vagy nem tudnak vagy nem akarnak a valódi, átfogó, hosszú távú beruházásokra, ezért most próbálják így megoldani, hogy valamit elindítanak. Szeretném azt hinni, hogy ez egy szemléletváltás jele, de az elmúlt időkben annyi negatív tapasztalat volt, hogy nem merek bízni – vetít előre egy igazán fontos ügyet némi kétkedéssel Halász Noémi mesterdiplomás földtudományi kutató, a Momentum Mozgalom szegedi politikusa.
Elfolyik három Balaton
A vízről beszél, amiről évtizedeken át azt hangoztatták, hogy hazánk ezen a téren nagyhatalom. Aztán ugyanabban az ütemben, ahogy az Alföld jó része elsivatagosodott – és ez nem költői, hanem valós kép: az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete a Homokhátságot 2020-ban a félsivatagos övezetbe sorolta – csitult az optimizmus. Egyre bátrabban mondják ki ma már az agráriumért aggódók, hogy annak idején a folyószabályozás, a belvizek elvezetése ugyan az akkori tudás szerint előnyösnek tűnt, valójában kárt okozott. A Visszhangban többször foglalkoztunk a témával.
Magyarországról több víz folyik ki, mint amennyi érkezik, az egész rendszert újra kellene tervezni, 6-7 köbkilométer az éves deficit, nagyjából annyi, mintha a Balatont évente háromszor lecsapolnánk,
írtuk 2022 szeptemberében, a rekordaszály évében. Már sem az agrárkamara, sem a minisztérium nem arról fogalmaz meg győzelmi jelentéseket, hogy hol hány ezer köbméter vizet vezettek el, mutattuk be szinte pontosan egy évvel ezelőtt a helyzet fordulását.
„Lyukas vödörbe öntjük a vizet” – Magyarországról több víz folyik ki, mint amennyi érkezik, az egész rendszert újra kellene tervezniTavaly augusztusban szakértőket idézve rámutattunk, hogy a természet és a táj olyan, mint egy élőlény, amely jól működött évezredekig, de az ember gazdasági profitot akart, illetve ott is gazdálkodni szeretett volna, ahol addig nem tehette.
Hosszú évtizedek alatt tönkretettük a vizes élőhelyeket, Magyarország lassan félsivataggá válikSzeptemberben arról tudtunk beszámolni, hogy a gazdák mintha hajlanának az újfajta vízgazdálkodás ötletére, ennek ellenére rejtély, hol akad el az ügy. A közvélekedéssel ellentétben hazánk nem víznagyhatalom, írtuk decemberben egy az Egyensúly Intézet által szervezett háttérbeszélgetésről szóló anyagunkban.
A cél a vízmegtartás – Hazánk a közvélekedéssel szemben nem víznagyhatalom, hanem vízhiányos országEltűnt a belvíz
Addig is, amíg hathatós központi döntések nem születnek, a gazdák kénytelenek a maguk kezébe venni a dolgokat. Eldeszkázzák a szántók között húzódó csatornák kivezetését, hogy a földjeik közelében tartsák a vizet. Máshol maguk kezdik tisztogatni a nádassal benőtt árkokat.
Közben idén megmozdult valami. Egyrészt megalakult a Vízgazdálkodási Tárcaközi Bizottság, annak koordinálása lenne a dolguk, hogy vízből mindenhol, mindenkinek pont elég legyen. Másrészt az Országos Vízügyi Főigazgatóság, amelyre eddig a mindenkori kormány mintha kifejezetten azt rótta volna feladatul, hogy a lehető leggyorsabban eltüntessék a mezőgazdasági területekről a lehullott csapadékot, most elindította a Vizet a tájba! programot. Egy online felületen várja azon gazdák jelentkezését, akik a területükön vizet szeretnének megtartani. Nehéz kérdés, hogy mindezek ellenére lesz-e víz a tájban, és attól is függ, hogy hol, int óvatosságra Halász Noémi.
Ez a vonal, hogy a gazdákat próbálják meggyőzni és segíteni abban, hogy ahol van belvíz, ott árasszák el valamennyire a területeiket, jó irány, van benne ráció. A baj az, hogy a talajvíz olyan szinten ki van merülve az ország nagy részén, hogy belvíz sincs.
