Érződik a Trump-hatás az Európai Unió országain, de finoman szólva nem úgy, ahogy az amerikai elnök szeretné

NÉMETORSZÁG Donald Trump amerikai elnök tanácsadója, Elon Musk, valamint JD Vance alelnök nyíltan beavatkozott a német választási kampányba a szélsőjobboldali Alternatíva Németországért (AfD) párt mellett. A német választási eredmény ugyanakkor nem tükrözte azt, hogy a példátlan amerikai befolyásolási kísérletnek lett volna különösebb foganatja. Az AfD 20,8 százalékot szerzett, nagyjából úgy szerepelt, ahogy azt a közvélemény-kutatók jövendölték. A voksoláson abból a szempontból mégis érzékelhető volt a Trump-hatás, hogy a Balpárt majdnem kilenc százalékos eredményével messze várakozások felett szerepelt, s a politikai erőt sokan a Trump elleni politika legmarkánsabb képviselőjének tartják.

Trumpnak a szövetségesek elleni fellépése alapjaiban határozza majd meg a német belpolitikát. Friedrich Merz keményebb lehet kancellárként az Egyesült Államokkal szemben, mint a még hivatalban lévő Olaf Scholz.

Merz úgy vélte, mindaz, ami az Ovális Irodában múlt héten az amerikai vezetés és Volodimir Zelenszkij elnök között történt, Washington részéről előre megrendezett volt. A legjelentősebb Trump-hatás Németországban, hogy felgyorsítják az előzetes koalíciós egyeztetéseket a kereszténydemokraták és a szociáldemokraták között, hogy mielőbb biztosítsák Ukrajna további támogatását. S az is az amerikai elnöknek „köszönhető”, hogy a feltételezett koalíciós partnerek megállapodtak az adósságfék szabályainak enyhítéséről, lehetővé téve a nagyobb mértékű fegyverkezést.

FRANCIAORSZÁG A franciák mintegy kétharmada kedvezően ítélte meg Emmanuel Macron diplomáciai aktivitását, beleértve az ukrajnai válság kapcsán Donald Trumpnál tett vizitjét. A megkérdezettek relatív többsége, 49 százalék pedig annak a véleményének adott hangot, hogy a francia elnök jól képviseli az országot külföldön. A mostani válságkezelés új esélyt is kínál a francia elnök számára, hiszen előzőleg rendkívül népszerűtlen volt hazájában, a benne bízók aránya a 30 százalékot sem érte el. Macron számára bizonyos tekintetben elégtétel is mindaz, ami történik, hiszen már első elnöki mandátumának kezdetén figyelmeztetett arra: Európának ki kell lépnie a saját árnyékából és önállóbbá kell válnia, a védelem terén is.

Amikor az Ovális Irodában történtekről kérdezték, kitérő választ adott. „Nehéz a békéhez vezető út” – mondta. Napokkal később viszont már határozottan elítélte az Egyesült Államokat amiatt, mert felfüggesztette Ukrajna katonai támogatását. Figyelemreméltó volt ez a kijelentése, hiszen ne feledjük: pártja, a Nemzeti Tömörülés a Fideszhez hasonlóan a Patrióták Európáért képviselőcsoportjának tagja. Ez pedig újabb bizonyítéka annak, hogy a „hazafiak” között egyre nagyobb törésvonalak lesznek Trump politikája miatt. A Nemzeti Tömörülés szavazótáborát általában erős Amerika-ellenesség hatja át. Le Pen nem is tartozik azon szélsőjobb politikusok közé, akit Trump adminisztrációja annyira kedvelne.

OLASZORSZÁG Hírek szerint Giorgia Meloni kormányfő döbbenten szemlélte mindazt, ami az Ovális Irodában múlt pénteken történt. A Trump-hatás ugyanis saját kormánykoalícióját is megosztja. Matteo Salvini infrastrukturális miniszter, a szélsőjobboldali Liga elnöke lelkesen ünnepelte Trumpot az ukrán elnökkel szembeni fellépéséért. Ezzel szemben a másik koalíciós partner, a néhai Silvio Berlusconi által alapított Forza Italia vezetője, Antonio Tajani visszafogottságra intette Salvinit. Trump elnökségével egyre inkább kiütköznek a koalíción belüli külpolitikai ellentétek. Míg Salvini Putyin nagy híve és kritikusan szemléli az Ukrajnának nyújtott támogatásokat, Tajani egyértelműen Oroszországot tartja agresszornak. Meloni a kettőjük közötti álláspontot képvisel. Kiáll Kijev támogatása mellett, de Donald Trumppal és a barátjának nevezett Elon Muskkal sem akar összetűzésbe kerülni. A múlt heti washingtoni történések után ezért mielőbbi tisztázó megbeszéléseket követelt az Európai Unió és az Egyesült Államok vezetői között. Meloninak egyre nehezebb lesz egyensúlyoznia az EU és Washington között.

TÖBBIEK Akadnak olyan vezetők, akik nagyon reménykednek a Trump-hatásban, Közéjük tartozik Petr Fiala cseh kormányfő, aki számára egy utolsó esélyt jelent mindaz, ami a világpolitikában történik. Azt remélheti, hogy a csehek belátják: semmi jóra sem vezet, ha ismét a cseh Donald Trumpnak nevezett Andrej Babiš ül a kormányfői székbe. Lengyelországban máris érződik a Trump-hatás, Donald Tusk pártja, a Polgári Koalíció két közvélemény-kutatónál, az OGB-nél és az United Surveysnél is négy-négy százalékkal vezet a Jaroslaw Kaczynski által fémjelzett Egyesült Jobboldal előtt. A Donald Trump beiktatása körüli időszakban az OGB-nél még Kaczyński-féle  álltak az élen másfél százalékos előnnyel. A skandináv országokban a szociáldemokraták erősödése figyelhető meg, bár nem állíthatjuk, hogy ez kizárólag a Trump-hatás eredménye.

A britek nem kérnek az ilyen politikából

Szerencsés időzítéssel jelent meg, így nagyobb figyelmet is kaphat egy éppen a londoni Ukrajna-konferencia napján nyilvánosságra került felmérés. A University College London részét képező Policy Lab kutatóközpont és a More in Common közös kutatása alapján készült „Change Still Pending”, A változás még függőben van címet viselő jelentés szerint a társadalom "mély szkepticizmus uralkodik a Trump-stílusú politikával kapcsolatban. A lakosság 59 százaléka választja az óvatos előrehaladást, még ha az lassabb is. A szavazópolgárok, különösen azok, akik múlt év júliusában visszahozták a hatalomba a Munkáspártot, erősen szkeptikusak a brit politikának a populista jobboldal felé fordulásával kapcsolatban.

A bevándorlás az egyik olyan terület, amelyre az új Trump-adminisztráció hatást gyakorolhat. Míg a közvélemény-kutatás szerint is "radikális változásra" van szükség (61 százalék), kisebbségben van (41 százalék) az a nézet, hogy le kellene zárni a biztonságos beérkezési útvonalakat az indokoltan menekülők előtt. Míg egy az új konzervatív frontember, Kemi Badenoch (vagy még inkább egy Nigel Farage) által vezetett kormány hajlandóbb lenne Trump radikális eszközeit követni, Sir Keir Starmer egyensúlyt igyekszik fenntartani bizonyos mozgásszabadság és az erős határok között.

Az ideológiai különbségek és az elmúlt napok radikális döntései ellenére a brit kormányfő nem tágít Donald Trumptól, s minden alkalmat megragad a különleges viszony fontosságának és folytatásának hangsúlyozására, még ha ebben az Egyesült Királyság a gyengébb partner is. Már csak azért sem hajlandó választani az Atlanti-óceán két partja között, mert rá kellett jönnie, hogy az Egyesült Államok szerepe nélkülözhetetlen egy tartós ukrajnai béke elérésében. Világos, hogy az erős személyes kapcsolat Trumppal brit nemzeti érdek. A Reform UK szélsőjobboldali populista párt vezetője, Nigel Farage, mint az EU-ból való kilépés egyik kovácsa nem mulaszthatja el megemlíteni, hogy a bennmaradás bajnoka, Starmer, a Brexitnek köszönheti jelenlegi vezető diplomáciai pozícióját. Trump mindig is EU-ellenes, egyben Brexit-rajongó volt, így a brit vezető valóban a hídverő szerepét játszhatja Európa és az új világ között.