Felséged, tisztelt Nobel-díjasok! Hölgyeim és uraim!
Krasznahorkai László magyar író irodalmi díja egy ritka erőnek felismerését jelenti a kortárs irodalomban. 1985-ös debütáló műve, a Sátántangó szenzációt keltett. Ebben erősen szuggesztív módon ábrázol egy csapat nyomorúságos lelket egy nagyrészt magára hagyott kolhozban, közvetlenül a kommunizmus bukása előtt. Mindent kilátástalanság és tehetetlenség jellemez, mígnem két kopottas alak váratlanul megjelenik, mint a remény vagy az utolsó ítélet hírnökei; lehetetlen tudni, melyik. Csalóka színjátékuk szinte mindenkit teljesen félrevezetnek. Ez az apokaliptikus téma tovább növekszik Krasznahorkai második nagy regényében, Az ellenállás melankóliájában, amely egy, a Kárpátok völgyében fekvő kisvárosban játszódik. Baljóslatú jelek sora követi egymást, főleg amikor egy kísérteties cirkusz érkezik, amelynek fő attrakciója egy óriási, kitömött bálna. A látványosság szélsőséges erőket mozgat meg, erőszakhoz és vandalizmushoz vezetve. Rémálomszerű jelenetekben mesterien ábrázolja a rend és a rendetlenség brutális küzdelmét, ahol senki sem menekülhet a terror következményei elől. Krasznahorkai későbbi műveiben továbbfejleszti egzisztenciális mélységekbe vezető írásait, amelyek abban a sötét abszurdizmusban, a burleszk közép-európai hagyományában gyökereznek, amelyet Franz Kafkától Thomas Bernhardig ismerünk. A kortárs Herscht 07769 című regényben a fiatal és óriási hőst dosztojevszkiji értelemben vett szent bolondként mutatja be, végtelenül együttérző, de intellektuális tehetségtől megfosztott. Hevesen szembeszáll a pánikkal, amely egy kis türingiai német városban kitört erőszak miatt keletkezik. Johann Sebastian Bach helyi örökségének hátterében a rettegés és a szépség kibékíthetetlenül szemben áll egymással. A regény egyetlen, négyszáz oldalas mondatban nemcsak megragadja, milyen összetett a valóság, hanem el is homályosítja azt, olyan nyelvet használva, amely a zene egyfajta formájává válik. Krasznahorkai írói védjegye a gördülékeny szintaxis, amely magában foglalja a súlyt és a könnyedséget, a melankóliát és az örömöt, a meséket és a költői intenzitást.
Belső útkeresése korán Kínába és Japánba vezette, ami kiszélesítette munkásságának közép-európai kontextusát, új, kontemplatív hangvételt kölcsönözve neki. Ez különösen igaz a nagyszerű, Seiobo járt odalent című prózagyűjteményre, amelyet a művészet szerepének szentelt a vakság és a múlandóság világában. Itt az európai kiábrándultság találkozik a keleti miszticizmussal, ahogy a nyitó bekezdésben is látható, ahol a főhős a kiotói reggeli sétáján egy fenséges, hófehér gémmadarat pillant meg mozdulatlanul állva egy folyómederben egy nyüzsgő metropolisz szívében. A káosz közepén a csend középpontja tárul fel. Ugyanilyen váratlan, de kevésbé szemlélődő az az intuíció, amelyhez egy szinkrontolmács jut sanghaji látogatása során, a 2013-as Megy a világ című gyűjtemény egyik elbeszélésében. Egy hosszú nap után a férfi, erősen részegen, elveszik egy látványos forgalmi pokolban, amelyet Nine Dragons Crossingként ismernek. Ami ezután következik, Thészeusz mítoszának modern változatára emlékeztet, aki fogoly lesz ugyanabban a labirintusban, ahova a szörnyeteget is zárták. Krasznahorkai azonban nem csupán elmesél egy történetet, hanem ezt a dezorientációt nyelvvé alakítja, amely különös felüdülést kelt az olvasóban, és magával ragad minket őrült forgatagába. Sosem tudjuk meg, hogyan talál vissza a férfi a hotelszobájába, csak azt, hogy a tévében egy vízesés robaja hallatán hirtelen rádöbben, hogy az életben minden mindennel összefügg. Mit is él át valójában? Ezért nem tűnik úgy, hogy elveszne minden remény ebben a sötét világban. Csak éppen nem tudjuk, hogyan vagy mikor fog előbukkanni. Talán van egy rejtett, hérakleitoszi rend a zűrzavarban, a szegény világunkat szétszaggató háborúk közepette. Krasznahorkai László írói nagysága abban rejlik, hogy sikerült ötvöznie az ember által teremtett törékeny renden mindenféle illúzió nélkül átlátó művészi tekintetet az irodalom erejébe vetett rendíthetetlen hittel.
Kedves Krasznahorkai László! A Svéd Akadémia nevében megtiszteltetés számomra, hogy tolmácsolhatom önnek őszinte gratulációinkat a 2025-ös irodalmi Nobel-díj odaítéléséhez. Engedje meg, hogy most kérem, lépjen előre, és vegye át díját őfelségétől, a királytól.
Elhangzott 2025. december 10-én angol nyelven XVI. Károly Gusztáv király a Svéd Akadémián. Tartotta Anders Olsson, a Stockholmi Egyetem professzora, a Svéd Akadémia tagja. Fordította Hantó Fruzsina.
