Ugye, a világ a táguló űrben lengve jövőjének nekivág, ahogy zúg a lomb, a tenger, ahogy vonítanak éjjel a kutyák – írja Attila Költőnk és Kora című vidám szösszenetében, a világ akkortájt is (1937) épp’ így sodródott a vége felé, de ne azért borozzunk, mert ma is hasonló spirálmozgással zuhanunk a kulába; szorongás és felejtés okán az idültek isznak. A bor örömforrás, ha az ember megtanulja moderáltan és árnyaltan adagolni, nem mint a kefekötő gödény, és színes kultúra; és ha szeretsz enni, márpedig ki nem szeret, egekbe tud emelni egy-egy fogást vagy ételsort. Ez nem mellékes kérdés, hanem szebb az élet, ha érzékenyek vagyunk az érzéki és kulináris árnyalatokra, mert megtanultuk a kultúrájukat, mint egy nyelvet, nagyobb felületen és mélyebben és többet él, aki a bor- és gasztronómiai műveltséget ugyanolyan fontosnak tartja, mint a klasszikust, nem véletlen, hogy a bor-étel párosítás kultúrája a mély és vidám és prütykölni olyannyira szerető latin lover-civilizációkban fejlődött olyan kifinomult, árnyalatokban gazdag művészetfélévé. És meg kell adni a módját, karácsonyra úgy kell teríteni, mint egy díszvacsorára, mintha úriemberek lennénk, akik tiszteletben tartják a vendég méltóságát és van fingjuk az úri etikettről. Persze, a bor feldobja az embert, hisz’ drog, azért isszuk, másképp kubut és vizet vedelnénk, amire a borbírák azt szokták mondani teszt közben, hogy vizet nem kérek, mert abban a halak
b@sznak.
Fatojás koromban a kupicával (stampó) illett kezdeni, ez ma már nem így van: egy jó friss, könnyű fehéret inkább szokás felhajtani, még inkább egy pohár pezsgőt, nem azért, mert az a divat, hanem mert ezeknek a borféléknek magas a sava, és még éhesebbé teszik az embert. Ha tehát egy pénztárcabarát száraz magyar pezsgőt keresünk, legyen az mondjuk egy kétdekás Hungaria Extra Dry változat, mely csak 850 forint. Előételileg maradjunk a kispolgári posztkádári tradícióknál, mint afféle Népszava-olvasó-író boomerek, és az hors d'oeuvre legyen mondjuk majonézes krumplisaláta, amihez rajnai rizlinget ajánlunk, mert nagy sav
gyűjtő, mondjuk a Tűzkő Birtoktól olyan 2500-ért. Pihegjünk, nem kell mindjárt az előételnél jóllakni, vágjuk el egy jó hideg 6-8 fokos Óvatos Duhajjal, e pompás soproni IPA-val, 400 Ft, és beszélgessünk, ne politikáról, mert az öt perc alatt felszabja az ember agyát és elmegy tőle az étvágyunk; az evés-ivás ugye az életörömről szól, s ha ebéd közben felidézzük mondjuk a szóvivőasszony meleg tekintetét vagy a szóvivő úr Lombroso-arcát, sugárban kiokádjuk az egész salesüdeszt (jiddis, szombat délutáni lakoma).
Jöjjön egy mennyei húsleves, emez istenbizonyíték, amihez adjunk fel (sose adjuk fel!) egy Dobosi Bio Sauvignon Blanc 2023-at, olyan 3 ezer froncsi körül vesztegetik – megéri a pénzét. Ha halászlé, akkor kadarka, ma már van sok jó kadarka, pl. ajánlott olvasmány a Sebestyénék 2023-as Kadarkája 3-4 ezer Ft között. Leves után kortyoljunk 40 csepp Lisicza Zöld Veltelini 2024-et, ha kicsit is szeretjük magunkat. Ha pontypatkó, akkor egy jó kis olaszrizlinget adagoljunk hozzá, például a Zelnától a Füredet 3700 forintért, ez a töltött káposztát is még szebbé teszi, mondjuk mindent még szebbé tesz. De visszanyúlhatunk a rajnaihoz vagy a zöld veltelinihez is, a lényeg a sav, ami szinte fontosabb, mint az alkohol, vagyis együtt adják a bor tengelyét, édesnél lehet még egy dimenzió, a cukortartalom, a bejglihez tehát mellékeljünk édes szamorodnit (Grand Tokaj 2021, 3500 Ft), ha sikeres pénzügyi évet zártunk, akkor egy Sauska 2019-es hatputtonyos aszút 25 ezerért, figyelem, a tokaji aszú íze a világ legjobb íze és máshol nem leled fel, csak a Tokajban.
Well, itt a vége, fuss el véle, most jöhet a kupica, vagy stampó, valami jóféle pálesz szétcsapatni az egészet, mert valamint a társadalomban, azonképpen a borban-sörben-pálinkában is rendszerváltás zajlott le az utóbbi pár évtizedben; sokkal finomabbak, mint valaha, csak annyi a különbség, hogy a borospalackban, a füles söröskorsóban és a pálinkás butykosban lezajlott rendszerváltás sikerült.
