Bialkó László Gergő: Heidegger a szaunában

Tartott tőle, el fogja felejteni. Hogy mire lejár az idő, kimegy a fejéből. Számtalanszor megtörtént már: megjelent, azután eltűnt. Pár percig tartotta magát ebben a létezésben, majd mintha itt sem lett volna, úgy távozott, ahogyan jött; a semmiből a semmibe. Momentán azonban nem így áll a helyzet, ez az ötlet most betört ide, a mi világunkba, berúgta az ajtót és részt kér a létezésből, egy darabot a világ húsából, merthogy ilyen fontos dologra azelőtt még soha senki nem gondolt. Márpedig ezt nem szabadna elfelejtenie, itt nem arról van szó, hogy félálomban, mikor a tudatosság fala megreped, és átszivárognak a kozmikus igazságok, egyszerűen belealszunk. Ez egy nagyon is valós felismerés, egy olyan igazság, amely mindenkor az, vitán felül áll, bármit is mondjon róla a politika, a tudomány vagy a vallások, hiszen igazság csak egy van, mindig és mindenkor egy, még ha mindig más is az.
Ezúttal szinte megborzongott a nyugtalanságtól, mert nem lehetett teljesen bizonyos abban, hogy maradéktalanul minden részletre emlékezni fog, minden érvre, premisszára és a logikai levezetésre, hiába érzi, hogy ez most megvan, ezzel így már nem lehet hibázni, minden kis kirakósdarab a helyére került, még mindig van tíz perc, amit ki kell bírnia, pedig rég túl van már azon, hogy kellemes lenne, különösen amióta megérkezett az az elviselhetetlen alak, aki folyamatosan gyűjti a torkában a slájmot. Lassan pereg lefelé a homokóra, Einsteinnek teljesen igaza volt, gondolta, az idő relatív, a 85 fokos finn szauna pedig egy zsebuniverzum, ahol a homokszemek lassabban peregnek, mint a kinti világban. Akárhogy is, bírnia kell még, ez az elvárása a társadalomnak, és ez az elvárása saját magával szemben is. Olyan nincs, hogy nem sikerül, hogy nem bírja, hogy gyenge. Egy férfinak sikeresnek, kitartónak és erősnek kell lennie, muszáj hűnek maradnia az ősiséghez: apákhoz és nagyapákhoz, akik a szőlőben kapáltak, míg meg nem haltak. Ez még akkor is áll, ha történetesen a létezés keletkezésének teóriája forog kockán, hogy amiképpen önnönmaga létrejön és megsemmisül, úgy a róla szóló gondolat is belevész a 85 fokos finn szauna lábszagába.
Ahogyan ebbe jobban belegondolt, rájött, nem is bánná, ha mindez így történne, mert lehet, hogy az emberiség erre még nem készült fel, vagy nem is értené, meg se akarná hallani, hogy a teremtés egy hiba, hogy egyszer nagyon régen, elképzelhetetlenül nagy távolságra innen történt valami, kibillent egyensúlyából a lét és a nemlét tökéletes harmóniája, a semmiből valami lett, és azóta is ez a kibillentség az, ami meghatározza az univerzumot, emiatt vagyunk, és az hajt előre bennünket, hogy visszataláljunk ebbe a tökéletes állapotba, ahol nincs szenvedés, fájdalom, csalódás – ahol nincs semmi.
Az orrát már égette a forró levegő, s mintha a mellkasára is súlyos köveket pakoltak volna, de a homokóra szerint még mindig hátravolt öt perc, öt végtelen hosszúra nyújtott perc, ami alatt még minden kárba veszhet, az egész elmélet létestül, nemlétestül, mindenestül, pedig ez még azt is megmagyarázza, hogy miért gondoljuk szépnek az aszimmetrikust. És bár ezt bele lehetne kiáltani a térbe, hadd rezegjen tőle a zsebuniverzum, halhatatlanná csak az írás tenné. Le kell jegyezni mindent, a premisszákat, az érveket, a logikai metodológiát, mert ha a minket megtalált gondolat nincs leírva, úgy halálra van ítélve. Elmúlik, magába roskad. A buddhistáknak és a gnosztikusoknak persze igazuk volt, azzal viszont ők sem számoltak, hogy ez a gondolat a maga teljességében egy finn szaunában bukkan fel, távol Helsinkitől valahol Közép-Európában, ahol túrót tesznek a csokiba, és még más aljasságra is képesek.
Amikor már majdnem teljesen lepergett a homokóra, és már csak egy percnyi kupac maradt a felső edényben, a férfiban tudatosult, lehet, hogy ezt az elméletet csak Heidelbergben értenék, ott is csak a rektor, aki Heidegger székében ül, esélyes viszont, hogy még ő sem. A férfi ekkor ismerte fel, hogy még csak maga a gondolat született meg, és várni kell arra, hogy meg is testesüljön, hogy valaki képviselje úgy, hogy azt mások is értsék. Mert forradalmi gondolat ez, ami szó szerint ki lett izzadva.
Mire letelt az idő, és a homokórában az összes szem lepergett, nem maradt más hátra, mint hogy hideg zuhanyt vegyen a férfi, aki megfejtette a teremtés titkát, rálelt a végső igazságra, melyet oly sokan, tudósok, papok és misztikusok kerestek már, s ami egészen eddig csak titokként tárult a szemlélődő elme elé, nem fedve fel valódiságát, hogy ez az egész körülöttünk, a mindenség csak egy hibának köszönhető, s mi csak tévelygők vagyunk, akik újra és újra megpróbálnak hazatalálni valami nagy egészbe, a teremtés előtti tökéletességbe.