A szövetségesek kedden megígérték, ha Kijev békét tud kötni Moszkvával, francia–brit vezetéssel és Washington támogatásával csapatokat telepítenek Ukrajnába, hogy Oroszország ne támadhassa meg újra az országot. Amit azonban Párizsban elfogadtak, csak egy szándéknyilatkozat, amerikai részről alá sem írták (tartani lehet tőle, hogy támogatásuk ára Grönland kezének elengedése lehet), s a megvalósítás végül a „tettre készek” parlamentjein fog múlni. De mégiscsak letették a garast amellett, hogy az Ukrajna ellen aljas agressziót folytató Putyinnak netovábbot kell mondani.
Nagy eredmény ez azután, hogy a háború gyors lezárását ígérő Donald Trumpot tavalyi beiktatása óta orránál fogva vezette a tűzszünetet elutasító orosz elnök, s ő nem bánta, mert úgy számolt, ha megbékíti a Kremlt, globális üzleteket köthet vele. Jelentős diplomáciai tett is, ha azt vesszük, hogy a két hónapja Trump kalapjából előhúzott új béketervről kiderült, azt az orosz főtárgyaló ejtette be a Fehér Ház postaládájába, s ezt sikerült mára amerikai–ukrán–európai keretben elfogadhatóvá tenni. Most már csak a legnehezebb, területi alkuk elfogadásához kéne Kijevnek egy biztos háttér.
Mégis kevés. Zelenszkij ukrán elnök másnap kimondta: még mindig „nem elég egyértelműek” az európai szövetségesektől kapott ígéretek.
Elemzők pedig rámutattak, mindez hiábavaló Putyin fokozott nyomás alá helyezése nélkül. Az orosz külügyminisztérium tegnapra leszögezte, az Ukrajnába telepített nyugati egységeket „legitim harci célpontoknak” fogja tekinteni. A mi külügyminiszterünk eközben tovább hajtogatja a mantrát, hogy Brüsszelben „a közvetlen háború veszélyét építik fel”. Veszélyről papol – négy év gyilkos háború után, miközben egyszerre két, Európa szétverésén ügyködő urat szolgálva saját országa elrablását fedezi.