Már elmélkedtem ezen a helyen arról, hogy mit kívánnék magunknak az újévre, de most ki kell egészítenem: még több Németh Hannát a közösségi oldalakra. A fiatal matematikus videói már jó ideje veszik célba a politikusaink nagyotmondásait, és a számok nyelvén bizonyítja be néhány gyors és áttekinthető levezetéssel, hogy miért nem annyi az annyi. Néha még bonyolult matematika sem kell hozzá, csak némi számtan és józan ész. Volt, hogy abban segített, hogy mennyien lehettek a tavalyi, fővárosi önkormányzati eseményként szervezett Pride-on. De kiszámolta, hogy miért nem állja meg a helyét Trump valóságtól elszakadt kijelentése, amikor 1500 százalékos csökkentésről beszélt a gyógyszerárak tekintetében. Miért torzít Lázár János, amikor némi statisztikai csúsztatással azzal dicsekszik, hogy 60 százalékkal nőtt a MÁV utasainak létszáma, vagy miért színtiszta populizmus, amikor Orbán azt sulykolja, hogy 15 százalékkal nőtt a háromgyermekes anyák bére a kormány által bevezetett szja-mentesség miatt.
Azért kimondottan örvendetes Németh Hanna eltökéltsége, mert ebben az indulatoktól és rögeszméktől fűtött közegben, amit nagyvonalúan nyilvánosságnak hívunk, képes a leghatásosabban és cáfolhatatlanul „érvelni” a valóság mellett, ami nálunk ma már nagyobb teljesítmény, mint anno a sixtusi kápolna kifestése. Ahogy a 24.hu-nak adott interjújából kiderül, mindez azért egyszerű, mert „nincs fideszes vagy ellenzéki matematika”, hanem csak matematika. A nagyotmondásban pedig olykor mindkét tábor osztozik, hiszen szinten kell tartani az elvakult rajongást. És azért nem egyszerű, mert az elborult kommentelők, más „érvük” nem lévén, a női mivoltát vagy a fiatalságát kezdik ki és támadják, és a háztartást javasolják neki fő tevékenységként.
Nem tudom, mikor jutunk el addig, hogy lassan a normalitást kell majd elismernünk mindenféle díjakkal, mert igazából ez lesz a kiugró és különleges a hisztéria tengerében. Hanna minden videója arról tanúskodik, hogy igenis lehetne higgadtan, okosan és némi távolságtartással beszélni a közös ügyeinkről. Hogy már az is nagy szó, hogy valaki megmutatja, miért érdemes egyáltalán gondolkodni a verbális agresszió előtt. Arról, hogy az önálló szemlélet szinte magától vezet el odáig, hogy ne a vallásháborúkat mímelve acsarkodjunk egymásra a barikád két oldalán. Hiszen már régen nem arról van szó, hogy másként értelmezzük a valóságot, másként vélekedünk kardinális kérdésekről, hanem arról, hogy a téves igazságainkba temetkezve egész hitrendszert alapoztunk ezekre, és ez tovább torzítja a reáliákat és tovább fűti az ellenségeskedést.
Jó lenne, ha visszanyerné becsületét a matematika, ha nem oda lyukadnánk ki, hogy ma már az is hülye, aki számolni próbál. Nem könnyű, illetve bizonyos értelemben nagyon is könnyű megjósolni, hogy milyen világ vár ránk, ha a tudományokat és az általuk megkívánt szemléletet kidobjuk a kukába. Ha úgy véljük, a tudás csak akkor jó, ha a saját őrületünket szolgálja. Ha az a mi emberünk, aki a legnagyobb hazugságra is képes.