Késői kijózanodás

Bagossy Júlia érzékeny rezdülésekből álló, felkavaró előadást rendezett Fassbinder Petra von Kant keserű könnyei című művéből a Jurányi Házban.

„Egyáltalán nem szerettem, csak birtokolni akartam” – mondja a menő, negyvenes divattervező nő a Petra von Kant keserű könnyei című előadásban a Jurányiban. Az elhangzott mondat előtt azonban sok minden történt. Megjárta a poklot, aztán úgy érezte, megtalálta a boldogságot. Majd újra önpusztító, illetve másokat sem kímélő válságba jutott.

Csaknem harminc évvel ezelőtt Fehér György rendezte meg Miskolcon Margitai Ágival és Olasz Ágival a főszerepben. Lázár Kati többször is eljátszotta Petra von Kantot, először Kaposváron, majd a Merlinben, ahol a tanítványa, Bozó Andrea volt a partnere, de néhány éve a Katona József Színházban Székely Kriszta is színre vitte a művet. Most a Jurányi Ház kamaratermében bemutatott előadás szövegkönyvét Fábri Péter fordítása alapján a rendező, Bagossy Júlia készítette. Az alkotói stábban a fordító kivételével csupa hölgy található: a díszletet Radetzky Anna, a jelmezt Bárány Judit jegyzi, a dramaturg pedig Törley-Havas Sára.

A történet is nőkről szól, mégsem mondanám női nézőpontúnak az előadást. A rendező azzal a döntéssel, hogy a házvezetőnőként, munkatársként működő Marlene-t Martinkovics Mátéra osztja, sokkal tágasabbá teszi az egészet. Innen kezdve nem a nemek számítanak, nem az számít, hogy mondjuk egy nő egy nőbe lesz szerelmes, miközben épp a mellette lévő nőt veszi sokáig semmibe. Az emberi esendőség, gonoszság és kiszolgáltatottság a perdöntő. Az a folyamat, amikor az alázatot, a szorgalmat, a hitet szép lassan, de megállíthatatlanul felváltja a gyűlölet és az undor. És ez ellen senki sem tesz semmit.

Vidnyánszky Attila szerint teljesíthetetlen Nagy Ervin elvárása, hogy Orbán Viktor is vitázzon Magyar Péterrel

Bagossy Júlia előadása érezhetően elemzett, sok apró rezdülésből, érzékeny momentumból áll össze. Nem ítélkezik, nem oszt igazságot, inkább jellemző magatartásformákat mutat fel: előítéleteket, elmulasztott gesztusokat, és azt, hogy sokszor nem vesszük észre kellő időben, ha bántunk, vagy minket bántanak.

A jelenetek filmszerűek, ám intimitásuk miatt valamennyit nagyon közel érezzük magunkhoz. Az erőszak megjelenése szinte perzselően elviselhetetlen. Az érzelmi tombolás szinte jóvátehetetlen. A károk beláthatatlanok. Az előadás mégsem szomorú, inkább őszintének, kitárulkozónak mondanám, több nyers és ironikus, már-már bölcs felhanggal.

Rangos olasz színházi díjra jelölték Mundruczó Kornélt

A címszerepet, a házasságaiba megcsömörlött, majd szerelembe eső nőt Török-Illyés Orsolya játssza, óriási energiával, rettentő érzelmi kilengésekkel, ám végig hitelesen. A fiatal, elbűvölő, modellbabérokra törő Karin Thimmet – akibe Petra beleszeret – Gellért Dorottya alakítja. Karin belemegy ebbe a kapcsolatba, de elsősorban a szakmai előrejutása miatt. Amikor pedig látja a veszélyeit, de már felfedezték modellként, akkor kegyetlenül lelép. Nem érdekli, mennyi keserű könnyet jelent ez a másiknak.

Az előadás egyik jelentős színészi remeklése Martinkovics Máté nevéhez fűződik. A gyakorlatilag néma szerepben – miközben végig a színpadon van – úgy jeleníti meg Petra házvezetőnőjét, hogy mindent leolvashatunk az arcáról. A gesztusai önmagukért beszélnek. Mindent érez és mindent lát, mert ő tényleg szeret. És ebben minden benne van: az odaadás, a ragaszkodás és a valódi, partneri együttműködés. Még akkor is, ha folyamatosan bántalmazzák. Petra édesanyját Nyakó Júlia, a lányát Bukovszky Orsolya, a barátnőjét pedig Simkó Katalin formálja meg karakteresen.

Az előadás végén Petra kijózanodik, megpróbál új életet kezdeni. Megbecsülni végre azt, aki végig kitartott mellette. A szándéka némi reményre ad okot, még akkor is, ha kissé későinek tűnik.