Norvégok Európa csúcsán, Joachim Trier filmje komoly esélyesként léphet ringbe az Oscar-díjért is

A norvég Joachim Trier Érzelmi érték című filmje szombat este fölényes győzelmet aratott az Európai Filmdíjak berlini gáláján. A tavaly Cannes-ban nagydíjat nyert alkotás elnyerte a legjobb film, a legjobb rendező, a legjobb forgatókönyvíró díját (Joachim Trier és Eskil Vogt), valamint a legjobb férfi- és női főszereplőnek járó elismerést is: Stellan Skarsgård és Renate Reinsve alakítását díjazták. A film emellett a legjobb zeneszerző kategóriában is győzött – Hania Rani lengyel zongoraművész, zeneszerző és énekesnőnek köszönhetően.

A hazánkban is vetített metadráma egy idősödő filmrendezőről szól, aki utolsó munkájához próbálja megnyerni elhidegült, pszichés problémákkal küzdő lányát. A film az európai díjsiker után komoly esélyesként léphet ringbe az Oscar-díjért is a márciusi gálán. Az idegen nyelvű filmek mezőnye idén különösen erős: a Golden Globe-díjas argentin A titkos ügynök is a favoritok között szerepel.

Az Európai Filmdíj idei időpontváltása – a megszokott december helyett januárban rendezték meg a gálát – láthatóan bevált. Az esemény jobban illeszkedett az amerikai díjszezon előszobájába, és érezhetően nagyobb nemzetközi visszhangot kapott.

Joachim Trier köszönőbeszédében a mozi közösségteremtő erejéről beszélt. Úgy fogalmazott: egy olyan kritikus pillanatban élünk, amikor különösen fontos emlékeztetni magunkat arra, hogy a másik nem az ellenségünk. A művészet – legjobb esetben – segíthet empátiát teremteni a sötétségben. Idegenekkel együtt nevethetünk és sírhatunk a moziban, és ez egyben felhívás is a mozi életben tartására: arra a helyre, ahol sokan felnőttünk, és megtanultuk, mit jelent embernek lenni.

Az est másik nagy nyertese a spanyol Oliver Laxe volt, akinek egzisztenciális road movie-thrillere, a Sirāt – Tánc a sivatagban öt – elsősorban technikai – díjat kapott, köztük a hangtervezésért járó elismerést is. A film komor, brutális techno zenéje kulcsszerepet játszik a hatásában.

Meglepő módon díj nélkül maradt az iráni Dzsafar Panahi alkotása, a Csak egy baleset, amely tavaly Cannes-ban fődíjat nyert, és három kategóriában is jelölték. Panahi mindenesetre már a ceremónia elején markáns politikai állásfoglalással élt. A közelmúlt iráni eseményeire utalva úgy fogalmazott: ha csalódtunk a politikusokban, akkor legalább nem maradhatunk csendben. A bűncselekmények idején – hangsúlyozta – a csend nem semlegesség, hanem részvétel a sötétségben.

A legjobb dokumentumfilm díját a horvát Igor Bezinović Fiume vagy halál! című alkotása kapta. A film az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása utáni Fiuméban játszódik, 1919-ben, amikor Gabriele D’Annunzio költő és politikai kalandor katonai erővel elfoglalja a várost, majd önmagát annak teljhatalmú urává kiáltja ki. A tizenhat hónapig tartó groteszk rémuralom az olasz fasizmus előszelének tekinthető: bár az olasz állam végül felszámolta a kínos incidenst, néhány évvel később Mussolini hatalomra jutásával D’Annunzio már nemzeti hősként került be az olasz történelmi pantheonba.

Bezinović filmjében rijekai polgárok keltik életre ezt a tragikomikus korszakot, egyszerre reflektálva a múlt abszurditására és annak máig ható politikai tanulságaira.