Kígyót és trópusi pókot is tartott a Szőlő utcai javítóintézet alagsorában Juhász Péter Pál

Szakmai és intézményi működéssel kapcsolatos tapasztalatairól beszélt a Partizán adásában a Budapesti Javítóintézet megszüntetése miatt kirúgott korábbi alkalmazottja. 

Proics Lilla a Telex beszámolója szerint  két hónapon keresztül dolgozott nevelőként a Szőlő utcai javítóintézetben. Azok közé a próbaidőn lévő munkavállalók közé tartozott, akiket kedd reggel, az intézmény bezárásával egy időben elküldtek a Szőlő utcából. Proics Lillát Kovács-Buna Károly megbízott igazgató vette fel, néhány héttel azelőtt, hogy nyilvánosságra hozták volna azokat a felvételeket, amelyeken a vezető indulatos mozdulatokkal reagál, tárgyakat hajít el, valamint a földön bántalmaz két felügyeletére bízott fiatalt.

A korábbi nevelő „fura, feszült figuraként” írta le a korábbi megbízott igazgatót, de ő személyesen nem tapasztalt a részéről fizikai bántalmazást. Különösen szokatlannak tartotta viszont, hogy az igazgató megjelenésekor a felnőtt munkatársak vigyázzállásba merevedtek. Proics Lilla neve a színházi közegben sem ismeretlen, mivel színikritikusként több írást publikált, emellett testnevelő tanárként is dolgozott, és a Tilos Rádióban is volt műsora. Elmondása szerint azért pályázott a Szőlő utcai javítóintézetbe, mert a saját szakterületén nem jutott álláshoz, ott viszont pedagógusi diplomával is lehetőség nyílt nevelői munkára.

Ő maga is megfelelt az alkalmassági vizsgálatokon. Elbeszélése alapján „két kedves szakember” kereste fel, akik „megkérdezték a szomszédját”, milyen embernek tartják, majd vele is beszélgettek arról, kik alkotják a baráti körét, és mivel tölti a szabadidejét. Proics Lilla szerint a pszichológiai alkalmassági vizsgálat azt mérte, kellően empatikusan tud-e közeledni a neveltekhez, a mindennapi gyakorlat azonban ettől élesen eltért. Példaként említette, hogy a házirend előírta: a fiúkat kizárólag vezetéknevükön kell szólítani, a nevelőket pedig valamelyik néniként vagy bácsiként.

Felidézett egy alkalmat, amikor Kovács-Buna Károly összehívta az intézmény munkatársait, és elmondása szerint a megbízott igazgató „egészen vad dolgokat mondott”, amelyeket ő feljegyzett. Ilyenek voltak például az a kijelentés, hogy „a nevelés hatalmi kérdés, akaratrákényszerítés”, illetve hogy „az empátia minden nevelésben káros, mert kiváltja a gyerekek ellenállását”, továbbá az is, miszerint „a győzködés, a kérlelés, a növendék bevonása a döntési folyamatokban rombolja a tekintélyt.” Ennek következtében szerinte még a „feszkós helyzeteknek” is úgy kellett lezárulniuk, hogy a fiúk elfogadták: ők itt fogvatartottak.

Ezzel szemben a fiúk Juhász Péter Pált inkább kedvező megítéléssel említették, mivel a hozzáállása több ponton ellentétben állt a merev Kovács-Buna Károly szemléletével. Szólt arról is, hogy a fiatalok elmondása szerint Juhász Péter Pál programokat szervezett számukra, sőt, egzotikus állatokat, köztük kígyót és trópusi pókot tartott az alagsorban.

Proics Lilla állítása szerint az állatok Juhász Péter Pál letartóztatása után is az épületben maradtak, noha ő maga már nem mehetett le oda. Az intézményben eltöltött ideje alatt több nevelő kapcsán is felmerült a gyanú, hogy bántalmaztak gyerekeket. „A második munkanapomon én is hallottam egy pofont” – idézte fel, hozzátéve: elmondása szerint a gyerek azért részesült ilyen bánásmódban, mert nem akart kimenni a mosdóba. Mindezt annak ellenére tapasztalta, hogy az irányítási feladatokat ellátó bv-parancsnok külön is hangsúlyozta: tilos akár egy ujjal is a gyerekekhez nyúlni, ennek ellenére később is előfordult néhány eset - az érintetteket jellemzően elbocsátották.

Az intézetben dolgozó nevelők többsége nem rendelkezett pedagógusi végzettséggel, ugyanakkor Proics Lilla szerint nem kizárólag ez határozza meg az alkalmasságot, és voltak kifejezetten érzékeny kollégái is. Azon nevelők nagy része azonban, akik ebben a rendszerben szocializálódtak, nem partnerként tekintettek a fiatalokra. A pedagógus úgy látja, a tekintélyelvű hozzáállás nem működik a nevelésben, mert ezeknek a gyerekeknek az életében nem erre van szükség, hiszen éppen az alávetett helyzetekhez szoktak hozzá. „Ahhoz, hogy az életükben boldoguljanak, hogy önismeretre, valós partneri együttműködésre, barátságra, társkapcsolatra alkalmasak legyenek, nem ez kell.”

A Szőlő utcai javítóintézet bezárásáról szóló rendelet hétfő este jelent meg, kedden reggel pedig állománygyűlést tartottak az intézményben, amelyről több dolgozó feldúlt állapotban távozott. Proics Lilla szerint ők is csak kedd reggel szereztek tudomást a bezárásról, ugyanakkor már számítottak erre, miután egyre több fiút szállítottak át más intézményekbe, és új munkavállalókat sem vettek fel. A bent élő 67 fiú felét az ünnepek környékén helyezték át máshová.

A volt nevelő úgy fogalmazott, valószínűleg hosszabb távon sem tudott volna a Szőlő utcában maradni, mivel csak olyan környezetben tudna dolgozni, ahol „az empátia és a humánum nem ellentétes a neveléssel”. A beszélgetésben szólt arról is, hogy nem normális, amiért ennyire zártak ezek az intézmények, és ennyire nem tudni semmit sem a működésükről. Mindez szerinte beágyaz annak, hogy bármit meg lehet csinálni.