Egy civil kezdeményezés és több száz adományozó kellett hozzá, hogy megmenekülhessen Esterházy Péter egykori otthona

Javarészt a közösségi médiában alkalomadtán felbukkanó pár sor adott hírt Esterházy Péter egykori otthonának épp aktuális állapotáról, na meg az az időközben számtalanná érett hozzászólás a felajánlott segítségről. Szóval innen lehetett tudni leginkább, hogy a budapesti Emőd utca 20. alatt található, a felújításra felettébb rászoruló épület munkálatai haladnak a legutóbbi, júniusban történt nyilvános házbejárás óta. Akkor még csak a belül csupasz, hat éve üresen álló ház vázának megerősítése állt a középpontban, hogy megmentsék az azt vissza bitorolni igyekvő természettől: a burjánzó kerttől és a fagerendák iránt túlságosan is érdeklődő rovaroktól. Ennek viszont már nyoma sincs: a foghíjas tető, a hulló vakolat átadta helyét többek között a felújított parkettának, kívül-belül a friss festésnek, valamint az új színt kapott fürdőszobáknak és lakóhelyiségeknek hála – csak a bútorok híján – egy mondhatni nyugodt szívvel költözhető épületnek.

„Azt hittem, hogy csak kívül-belül ki kéne festeni” – jegyezte meg Vámos Miklós író a megnyitón, aki az elmúlt bő egy évben projektmenedzserré is avanzsálódott, miután 2024-ben Dragomán György és Daniel Kehlmann írókkal létrehozták a Magyar Irodalom Barátainak Alkotóháza (MIBA) Alapítványt az immár hivatalosan Villa Esterházy néven működő ház megmentésére, pontosabban alkotóházzá alakítására, miután a család eladásra kínálta azt. Mint az a hónapok alatt kiderült, a süllyedő házon nem segít már csak egy kis festék és Vámos optimizmusa, vagy ahogyan a megnyitón ő fogalmazott, „improvizatív” jelleme, így hónapok alatt több százan csatlakoztak önként segítséget nyújtani. „Egész hosszú a lista, három oldalnyi, rengeteg név, itt van például egy: női név és zárójelben “ami kell” – utalt a magánadományozók számtalan féle felajánlott segítségére Vámos. (Kisebb-nagyobb barkácsmunkák, kertgondozás, tárgyi és pénzadományok, sőt még a biztosítási papírmunka fedezése is.)

A projektben már a kezdetektől fontos volt, hogy úgymond bárminemű megkötés, felülről érkező szigor elkerülése végett a ház állami segítség nélkül jöhessen létre, így többnyire a sors és szerencse együttese, valamint a közösségi média kommunikációs lehetőségei segítették hozzá a házat segítőihez. Így értesült a hírről Scheer Sándor is, a Market Építő Zrt. vezérigazgatója, aki személyesen kereste meg Vámost a felújítás gondolatával. „Tényleg improvizatív volt, azt mondta, csak kicsit ki kell festeni, ezt akkor elhittem, azt nem tudtam, mekkora fába vágtuk a fejszénket” – emlékezett vissza Scheer a megnyitón, hozzátéve, hogy a pár ecset és némi festék árát bőven meghaladta végül a munka költsége:

Ehhez az építőipari cég társadalmi felelősségvállalás programjában ingyen vállalta a felújítást, kapcsolatai révén pedig mintegy további ötven építőipari cég (köztük a tervekért felelős Hetedik Műterem Kft.) bevonásával fedezte többek között az állapotfelmérést, a tetőszerkezet és a kémény felújítását, a vízelvezetési rendszer és a hőszigetelés, valamint az elektromos hálózat, a festés és a kertrendezés biztosítását.

Az alkotóház egyszerre két helyet biztosít majd egy hónapra, ingyen reggelivel és ebéddel, a fürdőszobák és a hálók véges száma miatt, elsősorban az irodalmi élet azon szereplőinek, akik a magyar irodalom elkötelezettjei és/vagy magyar irodalmat fordítanak. A pár hónapja még viseltes falakkal tagolt épületben mára annyi szoba lett, hogy Vámos szerint egy részéről még azt se tudják, mire fogják használni – kivéve a földszinti tér egy részét, amely fixen irodalmi eseményeknek ad majd otthon (pláne, hogy ehhez már be is szereztek jó pár széket is) és Esterházy Péter egykori dolgozószobáját, amely egy kis emlékmúzeumként funkcionál majd, a közel tíz éve elhunyt író egykori személyes tárgyaival, amelyek egy részét Vámos szavaival élve még „koldulják” a családtól. „Lényeg, hogy Péter szelleme bejárja” – emelte ki az író, hozzátéve, nemigen tud olyan kezdeményezésről, amelyben magánadományozók és nagyvállalatok álltak össze, hogy egy év alatt létrehozzanak egy ehhez hasonló irodalmi színhelyet (ahol immár javarészt csak a közüzemi számlák fedezése jelenti a legnagyobb problémát).

Vámos nem is áll túlságosan távol attól a jelenlegi magyar kultúrpolitikai valóságtól és a vele szemben példátlan módon itt történtekről, amely utóbbit dr. Kiss László, (a házat megvásároló, majd a MIBA alapítvány használatára azt felajánló) III. kerületi önkormányzat polgármestere úgy jellemezte, hogy a kerületben „ezek ilyen evidens dolgok”: a lakosok legkisebb pénzadománytól a nagyvállalkozók támogatásáig, a politikai törésvonalakat félretéve összefog „az egyetemes magyar kultúráért”. Az elmúlt hónapokat – sőt inkább éveket – ugyanis a magyar kultúrában a politikai irányvonalak mentén kiosztott vagy épp nem kiosztott támogatások és az erre válaszul túlélésből vagy a kényszerhelyzet miatt leleményes módon működő kezdeményezések jellemezték. A kormányzati hatalomátvétel után a Színház és Filmművészeti Egyetemből kiugrott Freeszfe Egyesület a Közép-Európai Egyetemen (CEU) lelt ideiglenes otthonra, öt év után a fővárosi önkormányzat segítségével költözhettek végre saját helyre a Szabolcs utca 27-be, amelyet immár elapadt állami támogatások híján önerőből, magánadományokból tartanak fent. De volt, aki eleve nem is próbálkozott az állam óvó tekintete mellett működni, mint a 2014-ben, egy csapat művészeti szakember által létrejött OFF Biennálé, amely az ország legnagyobb kortárs művészeti eseményévé nőtte ki magát és amely következetesen nem pályázik állami támogatásra. „Ez egy politikai nyilatkozat, ugyanakkor gyakorlati megoldás a művészi kifejezés szabadságának és a szakmai integritás védelmére” – írják honlapjukon. De emílthetnénk a fennállása óta a társadalmi ügyek melletti kiállásuk miatt támadások folyamatos kereszttüzében működő VIII. kerületi, a Marom Klub Egyesület által önkéntesek segítségével felújított Auróra épületét is, amely épp 2025 őszén jelentette be, 10 év működés után jó eséllyel befejezi működését, illetve a független társulatok inkubátorházaként működő Jurányi Házat, amely enyhén szólva kevés reménnyel pályázhatott állami támogatásokra, különösen, mióta az elmúlt bő egy évben a függetlenek nyilvánosan is a kulturális minisztérium feketelistáján szerepelnek.

Túlságosan jobb sors nem jutott az alkotóházaknak sem. Demeter Szilárd három évvel ezelőtt jelentette be a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft., vagyis a MaNK megszűnését pontosabban beolvadásával az általa vezetett Magyar Kultúráért Alapítvány cégébe, a Petőfi Kulturális Ügynökségbe, így a jelenleg nemzeti kultúrkincsért felelős miniszterelnöki biztos irányítása alá került a MaNK-hoz tartozó művésztelepek és alkotóházak, annak érdekében, hogy utóbbiak „funkcióit újragondolják a válságállóság jegyében.” – nyilatkozta akkor a Telexnek Demeter, mondván, ő a „racionalizáció” híve. A HVG értesülései szerint viszont az elmúlt években annyi fejlemény történt az ügyben, hogy létrejött 2024-ben a Petőfi Alkotóházak Kulturális Ingatlanhasznosító Nonprofit Kft., honlap híján a nyilvános működés különösebb nyomai nélkül valamint Lázár Jánoshoz közeli építészhez kerül egy balatoni alkotóház. A HVG kiemeli, a többi épület is hasonló sorsra juthat, mivel láthatólag egyet bezártak és jó pár azóta is üresen áll. Miután az állami források apadnak, a függetlenek feketelistán vannak jól jönnek idővel a Villa Esterházy esetéhez hasonló kiskapuk, jobban mondva olyan ösvények, amelyeken az egyetemes magyar kultúra tényleg a politika önhittsége felett áll.