Zenésztársak, művészek, politikusok, intézmények, közéleti szereplők búcsúznak Fenyő Miklóstól

Leginkább a Facebook-oldalon köszöntek el közeli és távoli tisztelői Fenyő Miklóstól. – Elment „a barátom és tesóm”, mit is mondhatnék most... – ezekkel a szavakkal búcsúzott Szikora Róbert, aki a Hungária együttesben sokáig volt zenésztársa. Ugyanígy Dolly, aki posztjában arról írt: „Emlékszem arra a csillogó szemű fiúra, aki amikor először találkoztunk 1963-ban, a gimi klubszobájában énekelt – és közben rágózott. Csodálkozva néztem… nem is értettem. Aztán pár perc múlva már együtt énekeltünk. A barátságunk onnantól végigkísérte az életünket – még az átmeneti ‘haragszom rád’ időszakokban is. Egyelőre még fel sem tudom igazán fogni, hogy elmentél… Most már az angyalok zenekarában énekelsz.” Dolly pótolhatatlan barátjától, zenei testvérétől búcsúzott.

Ugyancsak egy régi zenésztárs Zsoldos Gábor így emlékezett: „20 éves voltam amikor apukám felment Fenyő Miklós lakására és »megengedte« Mikinek, hogy zenéljek a Hungária együttesben..., már amennyiben a koncertek nem veszélyeztetik a Zeneakadémiai előmenetelemet. Ennek 44 éve. Azóta így vagy úgy, de Miki része az életemnek. (...) Nekünk, zenésztársaidnak innentől kezdve az a küldetésünk, hogy tovább vigyük legendás és halhatatlan életművedet. Isten veled, drága Főnököm!”

– Nyugodj békében Fenyő Miki, legyen neked könnyű a föld! Részvétem a családnak. Üdv, Bill – írta Deák Bill Gyula.

Fenyő Iván színész csak névrokona, de őszinte barátja volt a néhai zenésznek. – „Miki. Pár hete hívtalak fel.. pont mielőtt írták, hogy tüdőgyulladásod lett... Kérdeztelek, tudod, erről a táblaavatásról, meg Rólad is, az életedről, hogy hogyan Vagy.. Néha felhívtalak.. félévente? Évente..? Csak úgy.. Morgós Voltál, nyegle, igazi kényes művész, érzékeny, mély, óriási szívvel.. Kis primadonna, igazi imádnivaló emberke.. Nagyon szerettelek. Kisfiam – viccelted sokszor.. Nem volt családi kapcsolat, a nevünket összekötötték párszor, pedig véletlen - ha van ilyen.. Közel Voltál nagyon.. és én is Neked” – írta, érezhetően megrendülten Fenyő Iván, hozzátéve, hogy nem búcsúzik, még beszél majd hozzá, nem akar elköszönni.

Geszti Péter szerint túl sokat hozott ez a hét veszteségből. – Szinte mindegyik reggel kibukott belőlem egy elkeseredett káromkodás, amikor a rossz hírek megnyíltak előttem. Fenyő Miklós, Voith Ági, Kőszegi Imre, Lattmann Béla. Nagyszerű művészek, érdemes életek, korszakos alkotók távoztak közülünk. Volt szerencsém rajongani értük, vagy találkozni velük személyesen. Emléküket szeretettel őrzöm, hangjuk, dalaik, zenéjük, sugárzó tehetségük legszebb útravalóim között maradnak – tette hozzá.

– Elment a Csókkirály, nyugodjon békében! Fenyő Miklós (1947–2026) – olvasható a Magna Cum Laude posztjában.

Vályi István újságíró, influenszer szerint „mondhat bárki bármit, jampikirály csak egy volt, amit maga után hagyott, azt még sok-sok évig játsszák majd a bulikban”. – Isten veled „Fenyőmiki”, a Hotel Menthol vár a túlparton! – írta.

Hosszú bejegyzésben emlékezett meg a zenészről a Mazsihisz (Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége), idézve Fenyő Miklós sorait: „Néha én magam is elsírom magam a saját soraimon.” Kiemelték, hogy ma elhallgatott a Hungária alapító frontembere, a magyar könnyűzene megkerülhetetlen alakja, legendája. – Fenyő Miklós életének 79. évében távozott, maga mögött hagyva egy egész birodalmat, amit az amerikai 1950-es évek életérzéséből épített fel nekünk. Ő volt az örök híd a nagyvilág és a pesti aszfalt között: Elvis Made in Hungária, Made in Újlipótváros – írták.

Megjegyezték, hogy a művész zsidóságáról szinte sosem beszélt nyíltan, de a szövegeiből ez az identitás mindig visszaköszönt. – Ott volt a sorok között a szabadságvágya, a „sehol sem lenni teljesen otthon” élménye, az imádott Újlipótváros utcáihoz és a gyökerekhez való makacs hűség. Fenyő Miklós úgy ment el, ahogy élt: szabadon, pesti vagányként és örök álmodozóként. Emlékéből és emlékeiből fakadjon áldás! – fűzték hozzá.

A József Attila Színház, ahol számtalanszor fellépett az ő és zenésztársai történetét feldolgozó Made in Hungária című zenés színdarabban, azt posztolta: „Búcsúzunk Fenyő Miklóstól. Öröksége tovább él a dalokban, a színpadon és mindannyiunk emlékeiben.”

A politikusok is megemlékeztek a korszakos zenésztől. 

– Életünk egy darabját is magával vitte. Isten nyugosztalja Fenyő Miklóst! – ezt Orbán Viktor miniszterelnök írta. Magyar Péter ellenzéki vezető, a Tisza Párt elnöke pedig ezt: „Elment a Csókkirály. Isten nyugosztalja Fenyő Miklóst.”

Tóth József, a XIII. kerület polgármestere emlékeztetett: „Fenyő Miklós 2004 óta volt kerületünk díszpolgára. A legendás Hungária együttes alapítójaként egész pályafutását végig kísérte kerületi kötődése, dalszövegeiben gyakran visszaköszönnek kerületi helyszínek. »Az Angyalok földjén az álom a régi...« Fenyő Miklóst önkormányzatunk saját halottjának tekinti. Nyugodjék békében! – zárta sorait – a művész egyik dalát idézve.

Varju László, Újpest-Angyalföld jelenlegi DK-s országgyűlési képviselője is posztolt. – Fenyő Miklós 2004 óta volt a XIII. kerület díszpolgára. Egész pályafutását végigkísérte angyalföldi kötődése: dalai, szövegei tele vannak a kerület utcáival, hangulataival, emlékeivel. Angyalföld nemcsak lakóhely, hanem ihletforrás volt számára – emelte ki.

Ugyanakkor angyalföldi létrére Fenyő Miklós közismert Újpest szurkoló volt. Egy a főváros IV. kerületéhez köthető oldalon közzé is tettek egy videót, amelyen kedvenc csapata szombati mérkőzésén a zenésztől egyik dalával búcsúzott a lila-fehérek közössége.

Az örök rivális csapat, a Ferencváros elnöke, Kubatov Gábor, aki a Fidesz alelnöke is egyben, szintén megemlékezett: „ Búcsúzunk Fenyő Miklóstól, a rock’n’roll magyar királyától, a Hungária frontemberétől.”

– „ÉGIG ÉRT A FENYŐ” – így nyomtatott betűkkel búcsúzott a zenésztől Márki-Zay Péter. – A zenéje összefonódik a fiatalságunkkal. Összejövetelek, klubdélutánok, házibulik Fenyő Miklós nélkül elképzelhetetlenek voltak. Minden dalában, rezdülésében ott volt az öröm, a szabadság, a szeretet és a szerelem. Fantasztikus művész volt, aki örökre beírta nevét a magyar kultúrába még akkor is, ha ezért ő nem kaphatott Kossuth-díjat. Szeretettel és hálával emlékezem rá – tette hozzá Hódmezővásárhely polgármestere.