Politikai blöffnek tűnik a „Tedd le a terhed!” program, a rendőrség nem gyűjt adatokat arról, hány jelzés érkezett gyermekvédelmi bántalmazásról

Fogalma nincs a rendőrségnek arról, hogy a gyermekvédelmi bántalmazás megelőzése és kezelése érdekében tavaly bevezetett szolgáltatásnak van-e bármi értelme. „Kérdésének megfeleltethető statisztikai adatgyűjtést nem végzünk” – írta lapunknak az Országos Rendőr-főkapitányság.

Tavaly augusztustól új funkcióval bővült a 112-es segélyhívószám – elindult a „Tedd le a terhed!” program - adta hírül akkor a gondoskodáspolitikai államtitkár. Fülöp Attila szerint ez a rendvédelem és a gyermekvédelem együttműködésében valósul meg, ez a szám a gyermekvédelmi bántalmazás vagy abúzus gyanúja esetén is hívható. Mint mondta, erre azért is van szükség, mert az elmúlt időszakban több olyan eset került napvilágra, amelyeket a gyermekvédelemben dolgozók jellemzően a sajtóban osztottak meg, pedig annak nem ott a helye.

Az eltelt fél év tapasztalataira voltunk kíváncsiak, így megkérdeztük az ORFK-t, és a Belügyminisztériumot, hány telefonhívás volt kifejezetten ilyen témában, kik és miben kértek segítséget, illetve, hogyan, miben, hány érintettnek tudott segíteni a rendőrség kifejezetten ennek a funkciónak köszönhetően. Az ORFK tehát erre nem tudja a választ, a Belügyminisztérium viszont kétszeri megkeresésünkre sem reagált. Egy szolgáltatás bevezetését követően elvárható lenne, hogy folyamatosan vizsgálják, értékeljék a hatását, ám, ha nincs adatgyűjtés, statisztika, akkor ez nem történhet meg.

A funkció bővítésekor egyébként azt közölte a Belügyminisztérium, hogy médiatartalom-szolgáltatók tudósításai és a közösségi média bejegyzései azt mutatják, hogy sokan rendelkeznek olyan információkkal, amelyek nem jutottak el a hatóságokhoz, viszont az információ birtokosa azokat szívesen megosztaná az illetékesekkel. Az érkező bejelentéseket a szakterületet értő gyermekvédelmi szakember értékeli majd, ami - a tárca szerint - nagyobb bizalmat ébreszthet a bejelentőben, oldhatja a hatósági jelleget. „A Hívásfogadó Központ operátora megnyitja a Hívásfogadó Rendszer adatlapját és a beszélgetésbe bekapcsolja a gyermekvédelmi szakembert, aki átveszi a kérdező szerepét. A rögzített információkat pedig a területileg illetékes vármegyei rendőr-főkapitányságnak továbbítják” – írta akkor a tárca. A megkeresést – a kormány tájékoztatása szerint - képzett szakemberek fogadják, akik a jelzés fogadását követően megteszik vagy kezdeményezik a szükséges intézkedéseket a veszélyeztetés megszüntetése érdekében.

Már akkor is jeleztük, azért sem világos az új intézkedés létjogosultsága, mert 2024. július 1-től a kormány „a gyermekvédelmi jelzőrendszeri tagok kötelezettségévé tette, hogy tájékoztassák a hatóságokat a látókörükbe tartozó gyermekeket érintő, kiemelt veszélyeztető okról, például a gyermek szexuális, fizikai bántalmazásáról, elhanyagolásáról. A jelzés elmaradása büntetést von maga után, két évig terjedő szabadságvesztés szabható ki ez esetben.” Csakhogy a jelzés kötelező, ahogy azt egyébként – börtönfenyegetés nélkül – az 1997 óta hatályos gyermekvédelmi törvény is előírja. Mindezek mellett pedig 2017 óta működik a Gyermekvédő hívószám, amit a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság működtet.  

Azóta kiderült, a hatóságok érkeztek jelzések, ám hiába. A Szőlő utca ügyében sok jelzés, beadvány volt a rendőrség birtokában, ám a nyomozásokat megszüntette. Kormánytagok, jelenleg is pozícióban lévő minisztériumi vezetők pedig 2013-ban már biztosan tudtak a Szőlő utcai intézet vezetőjének gyerekek ellen elkövetett szexuális visszaéléseiről, hiszen a gyermekvédelem legfelsőbb vezetői tájékoztattak őket erről, ám a munkáltató jogkört gyakorló tárca nem tett a kiskorúak védelmében semmit. Nyáron pedig a hatóságoknál voltak azoknak a Szőlő utcai bántalmazásoknak a felvételei, amelyen az intézmény tavasszal letartóztatott vezetőjének utódja brutálisan bántalmazza a fiatalokat, de a hatóságok ezzel összefüggésben sem léptek akkor.