Ki mondta, és melyik DPK-gyű(lö)lésen? „Nyugtalanságra ad okot a módszerek radikalizálódása. Megnőtt az ellenséges, ugyan kis létszámú, de hangos erők agresszivitása. A társadalom jó irányba halad előre, de rögös az út, és benne van a bukás esélye is. A harc eredménye csak tőlünk függ. Attól, hogy képesek vagyunk-e visszanyerni önbizalmunkat, magunk mellé tudjuk-e állítani a józan erőket, s ha kell, határozottan fel tudunk-e lépni az ellenséges erőkkel szemben. Ha igen, megmarad a rend, a biztonság, túljutunk gazdasági nehézségeinken, megőrizzük értékeinket. Ha nem, az anarchia, a káosz fog eluralkodni.” Csodás Orbán-gondolatok, ugye? Az egyetlen szépséghiba, hogy Grósz Károly kommunista pártfőtitkártól származnak 1988-ból. Igen, ez az a bizonyos fehérterroros beszéd - az idézett bekezdés érdemi részéből csak magát a fehérterrort hagytuk el, amiről az egész szónoklat elhíresült.
A történelmünkben nem csak a vezérkultusz meg a politikai hegemónia hagyománya ismétlődik; az egyes rezsimek életciklusai is sok hasonlóságot mutatnak. Az új hatalom berendezkedik, maga alá gyűri a gazdaságot, a saját inkompetenciája és a körülmények összjátéka nyomán külső segítségre szorul, majd kifogy a mások pénzéből, és megrendül. A Horthy-rendszer és a létező szocializmus után most legalább harmadszor látjuk/halljuk ugyanezt száz éven belül. Akinek éppen kifelé csúszik a kezéből az ország, az a leváltása esetére mindig káosszal, terrorral, apokalipszissel fenyeget. Nincs új a Nap alatt: itt a korszakos politikus arról ismerszik meg, hogy kizárólag addig hisz a politikai váltógazdálkodásban, amíg bele nem ül az uralkodói székbe. Maga Orbán Viktor ráadásul már másodszor balettozza el a közelítő világvégét: 2002-ben is azzal riogatott a TF-nél, hogy ha jönnek a szocik, akkor eltörlik a „polgári” berendezkedés összes vívmányát, valamint „a nagytőke és a pénztőke kerül kormányra” (utóbbi különösen bájos annak ismeretében, hogy a 2010 óta egymást követő Orbán-kormányok harmadik vonalában noname Fidesz-milliárdosok cserélődnek monoton rendben, a második vonalat szintén két effektív milliárdos, Rogán és Lázár alkotja, akik ugyancsak gondban lennének, ha el kellene számolniuk a vagyonosodásukkal, az első vonal pedig maga Orbán, aki egyszerre a magyar történelem és a kortárs Európa leggazdagabb kormányfője úgy, hogy mielőtt kormányozni kezdett, nem volt semmije).
Egyszóval kaotikus jövőt prognosztizálni a NER jelen fázisában körülbelül annyira unikális és hiteles, mint anno a Grósz-féle fehérterrorozás. Azt persze aláírjuk, hogy a szocializmus összeomlása nem volt fáklyásmenet, de egyrészt az a rendszer ugyanúgy fenntarthatatlan volt, mint a mostani, másrészt pedig, ha kivárjuk, míg összeroskad, azzal sem jártunk volna jobban. Ellenkezőleg, pont az ilyen helyzetekre találták ki a demokráciákban a választást: hogy amikor már látszik, hogy egy garnitúra végképp elhasználódott, kulturáltan, európai módon meg lehessen szabadulni tőle, és ne kelljen megvárni, amíg káoszba fullad.