Izrael csodafegyvere a startup

Amikor Jahja Szinvár Hamász-vezért 2024 októberében levadászta az izraeli haderő, számos tévécsatorna bemutatta, ahogy egy romos helyiségben repkedő drón videóra veszi haláltusáját. A csúcsdrónt szállító izraeli Xtend cég vezetője, Aviv Shapira ugyan elzárkózott a csapásmérés képi részleteinek kommentálásától, annyit azonban elárult a Reuters hírügynökségnek, hogy a mesterséges intelligenciával felfegyverzett drónjuk úgymond lát mindent, akár 9 ezer kilométer távolságból irányítva.

Az Xtend azonban csak egyike annak a több mint 300 izraeli kisvállalkozásnak, amely hadiiparral foglalkozik – angol elnevezésük után e startupok száma röpke két év alatt megkétszereződött. Fontosságukat jelzi, hogy tavaly a technológiai szektor adta az izraeli hazai össztermék (GDP) 19 százalékát, egyben az export több mint felét, s a jövedelmi adók negyedét. Az ott dolgozók részaránya ugyanakkor kevesebb, mint a teljes munkaerő-állomány 10 százaléka. Nem kis részben a startupok üzleti teljesítményének köszönhető – hangsúlyozza egy vonatkozó izraeli tanulmány –, hogy még ezekben a háborús időkben is fenntartható az ország gazdasági növekedése.

Ez a fajta védelemtechnikai startup boom persze nem valamilyen véletlen vakszerencse műve. Izraelben a szakadatlan háborús készültség közepette örökös harci feladat a védelmi célokat szolgáló termékek és szolgáltatások fejlesztése, továbbá az arab szomszédok haderejét meghaladó technikai fölény fenntartása. A katonai szektor stratégiai fontossága ugyanakkor messze túlnyúlik a védelmi célokon, egyfajta innovációs hajtóerőt jelent. A nagy bevándorlási hullámokkal érkezett talentumok sokasága, a jól képzett szakembersereg kezdetektől fogva ébren tartja az üzleti vállalkozás szellemét is. Izrael már hosszú évtizedek óta a startupok földje: művelői mesterien kitanulták, hogyan lehet egy innovatív ötletből világra szóló jószágot teremteni – okos kormányzati támogatásokkal, multinacionális óriáscégek csábításával és nemzetközi vállalkozói tőke bevonásával. Minderről a Dan Senor és Saul Singer szerzőpáros Startra kész nemzet (Start-up nation) című, magyarul is megjelent sikerkönyve tanulságos részleteket kínál. 

amelyet több mint 1 milliárd dollárért a Google vásárolt meg a világkarriert befutó GPS-es szoftver izraeli fejlesztőjétől.

E vállalkozói ökoszisztémában kulcsintézmény az Izraeli Védelmi Erő (IDF). A két-, illetve hároméves sorkatonai szolgálat ott mindenkinek, nőknek, férfiaknak egyaránt kötelező, a lányok még harci alakulatokhoz is csatlakozhatnak. Leszerelésük után azonban nem akaszthatják végleg szögre fegyvereiket, tartalékosokként bármikor mozgósíthatók. Az is sajátos regula, hogy a tizenéves koruk végén bevonuló fiataloknak – a sereg lapos hierarchiapiramisa folytán – olyan harci feladatokat kell teljesíteniük, amelyeket más haderőkben magasabb rangúakra bíznak. Szolgálatuk során nemcsak magas szaktudásra tesznek szert, hanem az önálló döntésekre sarkalló rendszer – mint egyfajta szociális katalizátor – megerősíti a katonák kockázatvállaló és együttműködési képességeit. Így aztán az obsitosok, köztük az elit alakulatként emlegetett 8200-as felderítő egység soraiból kerülnek ki Izrael sikervállalkozói, immár a polgári életben hasznosítva katonai ismereteiket. Ők gyarapítják a gyors növekedést ígérő, innovatív startupperek népes seregét, akiknek találmányait nagy számban vásárolják a nemzetközi nagyvállalatok is, nem egyszer súlyos dollármilliókért.

A pezsgő vállalkozói kedv, a sok kreatív ötlet azonban nem minden. E sorok írója egy korábbi HVG-cikkében kitért arra is, hogy Izrael még az élenjáróknál is többet, GDP-arányosan 6 százalékot meghaladó összeget fordít kutatás-fejlesztésre (K+F). Sokatmondó, hogy a közel tízmilliós zsidó állam 10 egyeteme közül a jeruzsálemi Héber Egyetemet, a Techniont (Israel Institute of Technologies) és a Tel-Aviv Egyetemet a világ legjobbjai között jegyzik. Mint ahogy Grünhut Zoltán, az MTA pécsi regionális kutatóintézetének munkatársa, az izraeli startupok belvilágban jártas elemző fejtegette: „A biztonsági kihívások miatti innovációs kényszer állandó intenzitásban tartja e tudáscsatornát. A katonai K+F magával húzza a civil innovációt, a hadsereg fejlesztéseinek jelentős része (főként az informatikai és a kommunikációs eszközök terén) hétköznapi hasznosításra is alkalmasnak bizonyult. Ily módon vált Izrael húzóágazatává a K+F, a sereget elhagyó műszaki szakembertömeg pedig annak humán bázisává.”

Mostanában számos történet szól arról, hogy kiből miként lesz védelemtechnikai startupper. Itt van például az ultrakompakt műholdas kommunikációs rendszereket kifejlesztő Commcrete. „Bevetések alkalmával éveken át a hátamon cipeltem a legalább tíz kilós adóvevőket” – elevenítette fel fejlesztési motivációit a cég egyik alapítója, Itzik Daniel Michaeli a Times of Israelnek.

tavaly megkétszerezte a forgalmát, s az idén is hasonló forgalombővülésre számít. De nemcsak a pénz- és a humán tőke, a kapcsolati tőke is erősítheti a versenyképességet. Legalábbis ezt sugallja a Jerusalem Post cikke. Ha egy induló tech-vállalkozó – írják konkrét nevek említése nélkül – harci körülmények között akarja kipróbálni az elektronikai hadviselésre kifundált termékét, ehhez elegendő a prototípus néhány darabját bepakolni a csomagtartóba és úgy másfél óra alatt elautózni a frontra. Mintha az arcvonal is a K+F kísérleti labor része lenne. Ott megint csak a sajátos kapcsolati viszonyok, a közös szolgálat, a katonamúlt, vagy az egységparancsnokokhoz fűződő régi cimboraság jóvoltából a startupper élesben bizonyíthat. Sőt mi több – állítja a lap –, ha minden stimmel, készülékét akár másnap használatba is veszik.

Mindez meglehetősen kiszínezett történetként hangzik, annyit azonban tényként megerősít a védelmi minisztériumi kutatási fejlesztési ügyekben illetékes igazgatósága, hogy a gázai háború 2023 októberi kezdete óta 100, összesen pedig több mint 300 startuppal kötöttek együttműködési szerződést. Az izraeli hadi konjunktúrát azonban legfőképpen a világ fegyveréhsége fűti (lásd keretes írásunkat). Az ország hadi exportja 2024-ben 14,8 milliárd dollárra rúgott, öt év alatt a kétszeresére növekedett. A forgalom több mint fele Európába irányult, és annak ellenére bővült, hogy a nyugat-európai demokráciák felemelték szavukat a Hamász bestiális vérfürdője után a Gázai övezetben indított könyörtelen, 70 ezer palesztin áldozatot követelő izraeli hadjárat ellen. Tiltakozásképpen a spanyol kormány visszavont, vagy felfüggesztett több nagy volumenű fegyvervásárlási üzletet, a franciák pedig nem engedték meg az izraeli cégeknek, hogy megjelenjenek a rangos párizsi légi kiállításon. Ám az újrafegyverkezési programok nyomán a kereslet mindennél erősebbnek bizonyult. Az izraeli hadiszállítók, élükön a három legnagyobb – a Rafael Advanced Defence Systems, az Elbit Systems és az Israel Aerospace Industries – vállalattal, bomba üzletek sorát hozták tető alá. Így a német kormány az Arrow-3 rakétavédelmi rendszerek mellett döntött, amely a maga 3,5 milliárd dollár értékével Izrael eddigi legnagyobb fegyverüzlete.

A Vasnyaláb (Iron Beam) fantázianévre keresztelt rendszer – amely összpontosított lézersugárral állítólag tízezer méter magasságig egy szemvillantás alatt leszedi az ellenséges aknavető-gránátokat, a rövid hatótávolságú rakétákat és drónokat – a már korábban kiépített Vaskupola és a Dávid parittyája nevű rakétavédelem újabb légelhárító rétege. A Vasnyaláb még nem tökéletes, felhős időben a lézer nem lát jól – jegyzik meg a sajtóbeszámolók, de egyöntetűen kiemelik olcsóságát. Mint írják, a lézerfegyverrel minden egyes ellenséges rakéta megsemmisítése mindössze 3 dollár, szemben az Vaskupola darabonkénti 50 ezer dolláros ellenrakétáival. „Csak a villamosenergia költség kevesebbe kerül, mint New Yorkban egy hot dog” – poénkodott Yuval Steinitz, a fejlesztő Rafael Advanced Defence Industries elnöke a Fox Newsnak.

Mindemellett gyanítható, hogy a lézerfegyver tíz éven át tartó kifejlesztése dollármilliárdokat emészthetett fel. A Stockholmi Békekutató Intézet (SIPRI) szerint 2024-ben Izrael katonai kiadásai 46,5 milliárd dollárra szöktek fel, a GDP 9 százalékát tették ki, ami történelmi csúcs: legutóbb az 1967-es hatnapos háború idején fordítottak ennyit honvédelemre. A rekordkiadás azonban még közel sem mond el mindent a háborús erőfeszítésekről. Benjamin Netanjahu tavaly szeptemberben egy konferencián arról beszélt, hogy Izraelnek katonanemzetté, egyfajta „szuper-Spártává” kell válnia. A kormányfő metaforája szerint Izrael egyszerre hordozza az athéni (innovatív, nyitott, virágzó) és egyúttal a spártai (katonai erejére támaszkodó, önellátó) vonásokat. A beszéd központi gondolata, hogy a gázai háború és a nemzetközi bojkottok miatt az ország politikai-gazdasági elszigeteltségbe kerülhet, ami kényszerűen zártabb, központosítottabb gazdaságpolitikai modellt követel.

A „Spárta-beszéd” nagy vihart kavart, a politikai-gazdasági elitből sokan elvetették a kormányfő „disztópikus jövőképét”, amely a békés megoldások helyett az örökös háborúra és az izolációra alapoz. A technológiai szektor képviselői is indulatosan reagáltak. Mint hangoztatták, az autarkia zsákutca, a külföldi beruházások elapadnak, visszaesik a gazdaság. Netanjahu a bírálatok, de főként a tőzsdei árfolyamesések miatt már beszédének másnapján, rendkívüli sajtótájékoztató keretében igyekezett finomítani vízióján. Decemberben viszont ismét arról beszélt, hogy a következő tíz év folyamán 140 milliárd dollárt irányoztak elő az önálló fegyveripar kiépítésére. Az a cél – így a kormányfő –, hogy Izrael csökkentse függőségét a külső szállítóktól, még a barátiaktól is, közben pedig tovább növelje katonai fölényét. Számos elemző úgy vélekedik, hogy még kormányváltás esetén is lényegében marad a stratégiai irány. Ebben a helyzetben – teszi hozzá Grünhut Zoltán – a tech-vállalkozások szerepe még inkább felértékelődik. Már csak azért is, mivel a korábbi programok azt bizonyították, hogy a startupok sikeresebben teljesítettek az állami vállalatok többségénél.