farsang;karnevál;busójárás;

Télűző rémfigurák

Európa számos pontján különös, ijesztő alakok lepik el az utcákat január és február környékén. Szarvakat viselnek, bundába burkolóznak, arcukat faragott vagy festett maszk takarja, kezükben kolomp, derekukon harangok zúgnak. Zajongásuk egyszerre félelmetes és ünnepi, hiszen a tél elűzését, a tavasz közeledtét hirdeti. A magyar busóktól a bolgár kukereken és a szlovén kurenteken át az olasz és német nyelvterületek karneváli figuráiig ugyanaz az ősi vágy rajzolódik ki: elijeszteni a rosszat, és helyet csinálni az újnak.

Fekete vagy vörös álarcot, állati szarvakat és talpig szőrmét, bundát viselő alakok szelik át hajókon a Dunát, majd járják zajongva, kolompolva az utcákat több napon keresztül Mohácson minden februárban, a farsangi időszakban. 2009 óta az UNESCO világörökség része a külföldieket is idevonzó magyar népszokás, aminek a végén máglyát raknak, koporsót égetnek, és a tűz magasra csapó lángjaival űzik el a telet és a hideget a hangoskodó busók. Így tartja legalábbis a néphagyomány.

Egy legenda szerint ugyanakkor a busójárás sokkal inkább a Mohácson élő egykori horvát kisebbséghez, a sokácokhoz kapcsolódik, mintsem a magyarokhoz.

Több mint három évszázaddal ezelőtt állítólag a sokác férfiak azért bújtak ijesztő jelmezekbe, hogy elűzzék a közelben táborozó babonás törököket. A hódítók a megtestesült ördögnek gondolták a zajongva rájuk rontó szörnyetegeket és csapot-papot hátrahagyva elmenekültek. Hogy ebből mi igaz, azt valószínűleg sosem fogjuk megtudni. Az alakoskodás, vagyis a jelmezekbe, a mások bőrébe bújás és a tél rémisztő alakokkal és zajongással történő elűzése ugyanakkor nemcsak nálunk szokás. Európa számos országában élnek hasonló hagyományok ma is, a megjelenésük pedig meglepően hasonlít a magyarországi busókéra.

Busók helyett kukerek és kurentek hangoskodnak Bulgáriában és Szlovéniában

Február helyett januárban szállják meg maszkos, szőrös alakok az utcákat és még a házakat is Bulgáriában, főként Pernik városában és a környékbeli falvakban. Míg nálunk ez néhány nap, náluk akár márciusig, vagyis 1,5-2 hónapon keresztül is eltarthat.

A busókhoz hasonlóan a kukerek is állati szőrméket, szarvakat és fából készült maszkokat viselnek és kolompolnak, zajonganak. Míg azonban nálunk a telet űzik a rémisztő figurák, addig Bulgáriában az óévet búcsúztatják el ilyen hálátlan módon. A táncuk a rossz szellemek és egyéb szerencsétlenségek elűzése mellett annak szól, hogy termékenyek legyenek a földek, az állatok és az emberek is. Gerald Creed antorpológus könyvet írt a szokásról, aminek az eredete szerinte annyira régi, hogy tulajdonképpen meghatározhatatlan. A The New Yorker pedig korábban dokumentumfilmet is készített a kukerek új generációjáról, akik büszkén viszik tovább a hagyományokat és öltöznek be már kisgyerekként is a bundákba annak ellenére, hogy a történelem során számos alkalommal – legutóbb például a szovjetek – próbálták meg megfosztani őket a furcsa szokástól.

Az öltözet súlya egy felnőtt esetében, a ráaggatott tucatnyi harang és kolomp miatt akár 80 kilogramm is lehet.

Szerintük ugyanis az ennyi haranggal való zajongás és a súlyos, ijesztő jelmez elengedhetetlen ahhoz, hogy a családjaikat és a népüket elkerüljék az olyan szerencsétlenségek, mint a szegénység és az éhezés. A szokás apáról fiúra száll, ahogy a maszkok és a jelmezek elkészítése is.