Nagyon-nagyon szeretné Orbán, hogy mindenről beszéljünk, csak Gödről ne. Inkább hülyét csinál magából, évértékelőre felvonultatott trashcelebekkel sokkol, disznót vág, pálinkázik, ultizik, bosszúpornóval próbálja fenyegetni a politikai ellenfelét. Hátraszaltózna is, ha menne neki.
Csak Gödről szó ne essék.
Az ugyanis nagyon úgy fest, hogy Csernobil kicsiben.
Csernobilban sem csak egy erőmű robbant fel, hanem a rendszer. Itt sem csak a Samsung mérgez, hanem a NER az, ami toxikus.
A Csernobil-mechanizmus lényege, hogy az autoriter rendszer minden tagja jó ideje tökéletesen tisztában van azzal, hogy nagy a baj.
Azonban a megoldáshoz a rendszer hazugságaival is le kellene számolni.
Esetünkben azzal, hogy az akkumulátorgyártásra alapozott vas és acél országa hetedik sokéves terv rossz elgondolás volt, a kormányzat pedig nem mer fellépni a melósait tudatosan mérgező koreai cégvezetéssel szemben, mivel talán kiderül, hogy az aksigyártás addig nagy buli, amíg nem kell méregdrága szellőzőket is beépíteni. Innentől a rendszer résztvevőinek két választása van. Vagy megpróbálják megoldani a problémát, azonban ehhez a rendszer alaphazugságait kellene lerombolni, azaz a pozícióját féltő többi csinovnyik azonnal rásüti a külön utasra, hogy belső ellenség. Így a rendszer haszonélvezői jobbára a hazudozásban és a felelőtlenségben lesznek érdekeltek, a rendszer pedig folyamatosan tologatja maga előtt az ilyen problémákat, míg azok egy ponton kritikus tömeggé válnak és berobbannak.
Ez történt Csernobilban, és ugyanilyen mechanizmus játszódott le Gödön.
A kormányzat simán végignézte, hogy emberek mérgeződnek, mivel csak a párt egysége számít, az emberélet nem.