Babamentők: intézményesített gyerekrablás zajlik az országban

Születése után a családja nem vihette haza, majd kedden a szülei tudta nélkül elszállították a tatabányai kórházból a február 6-án született kisbabát. Bai László és Juhász-Bauer Ágoston Bálint, a Babamentő Akciócsoportot vezető civilek, miután értesültek a történetről, azonnal a helyszínre siettek.

Lapunkat Juhász-Bauer Ágoston Bálint tájékoztatta, aki elmondta, hogy a család nehéz anyagi körülmények között, lakhatási szegénységben él, de szeretetben és gondosan neveli két nagyobbik gyereküket. Elmesélte, hogy a kislány ugyan nem hagyhatta el a kórházat, az édesanyát viszont kirakták onnan, ám a nő naponta kétszer járt be szoptatni. Szerdán viszont hiába ment, közölték vele, hogy a gyereke már nincs ott, de azt nem mondták meg neki, hogy hova, és miért vitték el. Juhász-Bauer Ágoston Bálint a főispánhoz küldte a családot, ott nem fogadták őket. A nagymama felkereste a megyei gyámhivatalt, onnan a helyi hatósághoz küldték, ahol azt a tájékoztatást adták, hogy a kislány nevelőszülőhöz került. A gyermekmentő úgy fogalmazott: nem tudni, mi az ok, de ha család házával kapcsolatban van kifogása a hatóságnak, akkor sem idegennél, hanem valamelyik családtagnál kellett volna ideiglenesen elhelyezni az újszülöttet. A nagymama például szívesen fogadta volna.

Megmutatta azt a levelet is, amit a kórház főigazgatójának írt. Ebben többek között arra hivatkozott, hogy a gyermekorvos szerint a kislány egészséges, gyámhivatali határozat pedig nem volt a baba kórházban tartásáról, ezzel személyi szabadságától megfosztották, ami bűncselekmény gyanúját veti fel. A gyermek szülői felügyeleti jogait az édesanya és az édesapa gyakorolja. Mindezek ellenére az intézmény megszakíttatta az egészséges érzelmi kötődés folyamatát. Megjegyezte azt is, a New York-i Gyermekjogi Egyezmény, mely Magyarországon is hatályos kimondja, hogy minden gyermek legfőbb érdeke a saját családjában, békességben, boldogságban, harmóniában, szeretetben felnevelkednie, amiben az állami intézményeknek segítséget kell nyújtani.

Az ügyben kerestük az egészségügyi intézményt, illetve a gyermekvédelemért felelős Belügyminisztériumot, valamint a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóságot.

A Belügyminisztérium általánosságban többek között azt válaszolta lapunknak: „a születendő gyermek haza nem adhatóságának megállapítására irányuló gyermekvédelmi hatósági intézkedés tavaly 2025 júliusában történt bevezetésének célja, hogy a gyámhivatal nem a már megszületett és súlyosan veszélyeztetett gyermek családból történő kiemeléséről döntsön, hanem előzetesen – azaz a gyermek születését megelőzően, a gyermeknek a születést követő kórházból történő kiadhatóságáról dönthessen.”

A BM szerint amennyiben a gyermekjóléti alapellátás a születendő gyermeket veszélyeztető körülményeket tár fel, és azokat a gyermekjóléti alapellátás keretében nem sikerül megszüntetni, a gyermekjóléti központ javaslatára a gyámhatóság hivatalból vizsgálja, hogy a gyermek szülei gondozásában történő nevelkedése veszélyezteti-e a testi, értelmi, érzelmi, illetve erkölcsi fejlődését.

A minisztérium azt írta, ha a vizsgálat azt állapítja meg, hogy a gyermek szülei gondozásában történő nevelkedése veszélyezteti a testi, értelmi, érzelmi, illetve erkölcsi fejlődését, dönt a születendő gyermek haza nem adhatóságáról, és megvizsgálja a gyámnak jelölt személy alkalmasságát. A család- és gyermekjóléti szolgáltatást nyújtó a gyermek kórházból történő haza nem adhatóságára irányuló javaslattételét megelőzően - és amennyiben a gyámhatóság a gyermek születését megelőzően a születendő gyermek haza nem adhatóságát állapítja meg, a gyermek születését követően is - alapellátás keretében gondozza a válsághelyzetben lévő várandós anyát/családot. Az e körben nyújtott szociális segítő munka alapvető célja, hogy a születendő gyermeket súlyosan veszélyeztető körülmények megszűnjenek, a krízishelyzetben lévő várandós édesanya/család képes legyen a gyermek egészséges testi, lelki, értelmi és erkölcsi fejlődését biztosítani és a gyermek a vérszerinti családjában nevelkedhessen.

- írta a Belügyminisztérium,  A család- és gyermekjóléti szolgálat, illetőleg a család- és gyermekjóléti központ a gyermekvédelmi hatósági intézkedésre irányuló kezdeményezését/javaslatát minden esetben a gyermek veszélyeztetettsége részletes feltárását - melybe többek között beletartozik a gyermekkel, családdal kapcsolatban álló valamennyi jelzőrendszeri tag véleményének kikérése is - és annak szakmai értékelését - például esetkonferencia - követően teszi meg. A veszélyeztetettséget a család- és gyermekjóléti szolgáltatást nyújtó komplex egészében vizsgálja - fogalmazott a BM.

A gyermekmentő csapat hetente más-más kórházba jár, hasonló helyzeteket próbál megoldani. Juhász-Bauer Ágoston Bálint úgy fogalmazott:

Hivatalos információk szerint körülbelül 300 egészséges újszülött, és csecsemő rekedt jelenleg egészségügyi intézményekben – erre vonatkozó, pontosító kérdésünkre sem válaszolt a BM vagy az SZGYF – ebből legalább 100 gyermekről nem mondtak le a szüleik. Haza szeretnék vinni őket, de a hatóságok ezt nem engedik.

Juhász-Bauer Ágoston Bálintnak az egyik kórházban egy csecsemős nővér azt mondta, „felsőbb utasításra ezeket a kisbabákat tilos kivennünk, megvigasztalnunk, ha sírnak, nehogy hozzászokjanak a dajkáláshoz”. Azt is megjegyezte, a látókörükbe került családok nehéz anyagi körülmények között élnek, de szeretetben nevelnék a gyerekeiket.

Február 14-én a miskolci kórházból mentettek ki egy babát, a család ötödik gyermekét, Ábelt akarták elszakítani a szüleitől. Rendőri beavatkozásra volt szükség. A család nagy szegénységben él, házuk felújításra, korszerűsítésre szorul, ezt alapítványi támogatással oldja meg a Gyermekmentő Akciócsoport, de felajánlásokat is szívesen fogadnak támogatóktól. Azzal is segítenek, hogy 500 ezer forintot adományoznak a szülőknek, így a felújítás ideje alatt komfortos otthonban élhet majd a család.

Pár nappal előtte Szekszárdon voltak, onnan egy hat hónapos csecsemőt nem akartak elengedni a kórházból.

- Az osztályos orvos megvizsgálta a kicsit, és kijelentette, nincs egészségügyi indoka annak, hogy a kórházban tartsa. Majd amikor kértem, hogy ez esetben írja meg a zárójelentést, közölte, hogy talál mindjárt olyan indokot, hogy mégis a kórházban kelljen maradnia a babának. Figyelmeztettem, mint magánnyomozó, hogy ha ezt megteszi, az okirat-hamisítás bűntett gyanúját fogja megalapozni. – mondta Juhász-Bauer Ágoston Bálint. - Még 6-7 órát kellett küzdenünk a rendszerrel, rendőrök jöttek 6-10 fő változó létszámmal, és még egy 3-4 fős biztonsági szolgálat is akadályozta az eljövetelt, de végül sikerült. A rendőrökkel is volt egy szóváltás, a csapatirányító százados elszólta magát, azt mondta lesz gyámhatósági végzés. Figyelmeztettem, hogy délután két órakor nem tudja legalizálni, hogy reggel vagy már előző nap nem engedték el a babát. Ezt kimeríti a Btk. személyi szabadság megsértésére vonatkozó büntettet.” A baba végül hazamehetett – tette hozzá.

A szekszárdi kisbaba édesapjával is sikerült beszélnünk. Pozsonyi László elmesélte, hogy amikor megszületett a gyermekük, először csak a védőnő ment ki hozzájuk, aztán a gyerekorvos, majd a családsegítő.

- Nem lent a városban lakunk, hanem fönt a pincesoron, egy zárkerti ingatlanban. Kicsi a lakás, de van vezetékes víz, fürdőszoba, mosógép. Nem egy csodapalota, vannak rajta még feladatok, de nyugodt környezetben élünk. Autónk nincs, gyalogosan közlekedünk, vagy kerékpárral.

A baj akkor kezdődött, amikor a kisbabánknak volt egy kisebb rohama. Mentőt hívtunk, elvitték a Szekszárdi kórházba, onnan átszállították Pécsre, és megállapították, hogy epilepsziás. Felírtak a klinikán egy olyan gyógyszert, amit minden nap reggel és este kell adni, illetve egy másikat, amit csak akkor, ha a görcs kettő percnél tovább tart. Ez a környékbeli gyógyszertárakban nem volt, meg kellett rendelnünk. Én ezt jeleztem a háziorvosnak, és a védőnőnek, a családsegítőhöz már úgy jutott el az információ, hogy mi nem adjuk a gyereknek a gyógyszert. A másik probléma a tápszer volt. A feleségemnek elapadt a teje, a gyerekorvos felírt egy tápszert. Én ennek utána olvastam, és láttam, hogy több ilyet visszahívtak már, féltem attól, hogy a tápszerrel megmérgezem a babánkat. Szerettük volna, ha eloszlatják a félelmeinket, de csak kioktatást kaptunk, felvilágosítás helyett a védőnő, a családsegítő, meg a gyámos jelentek meg nálunk, és megfenyegettek minket, mert a babának tehéntejet, meg kecsketejet vettem. Ezt gáztűzhelyen fölforraltuk, visszahűtöttük, és babamama ásványvízzel hígítottuk. Megkezdtük a hozzátáplálást is, házilag megpucolt, lereszelt almával. Azt mondták, megmérgezzük a gyerekünket. Valószínű, emiatt volt, hogy amikor a roham miatt kórházba kellett vinni a kisbabánkat, onnan már nem akarták hazaadni. Az egyik orvos azt mondta, nincs indok a bent tartására, másnap egy másik doktor is megerősítette ezt, majd egyszer csak azzal jött, talált indokot arra, hogy ne vihessük haza. Nekünk semmilyen információt nem adott, nem volt hajlandó megmondani, ki, és mit mondott neki rólunk. A táplálással kapcsolatban pedig még annyit mondanék, hogy láttuk, az a tápszer, amit a kórházban adtak, nem mérgezi a gyerekünket. Beszélgettünk róla az orvossal, megnyugtatott, és ki is váltottam. Együttműködőek vagyunk, csak vannak félelmeink. Most például időpontunk van a pécsi kórházba az epilepsziával kapcsolatos kivizsgálásra. De ezek után hogy menjünk oda? Kérdezem én, most megint ez lesz, hogy ott meg megpróbálják elvenni tőlünk?

Ezt megelőzően lapunk számolt be arról, hogy január végén a Bodnár család ötödik gyerekét Lilient is csak civil segítőkkel adták ki a miskolci kórházból, őt a védőnő javaslatára nem akarták hazaengedni. A sorban a legkisebb, kétéves kisfiuk oltásával maradtak el a szülők, a költözés és a gyerek betegsége miatt csúsztak meg a kötelező ellátással. A védőnő emiatt indokoltnak tartotta, hogy az új családtagot elszakítsák a szüleitől és a testvéreitől, a kórházban emberrablónak, gyerekgyilkosnak és oltástagadónak nevezték az édesapát és az édesanyát. Az egyik nővér azt is odavetette, 6000 pár vár olyan gyerekre, mint az övék. 

Juhász-Bauer Ágoston Bálintnak az egyik kórházban egy csecsemős nővér azt mondta, „felsőbb utasításra ezeket a kisbabákat tilos kivennünk, megvigasztalnunk, ha sírnak, nehogy hozzászokjanak a dajkáláshoz”. Azt is megjegyezte, a látókörükbe került családok nehéz anyagi körülmények között élnek, de szeretetben nevelnék a gyerekeiket.

Február 14-én a miskolci kórházból mentettek ki egy babát, a család ötödik gyermekét, Ábelt akarták elszakítani a szüleitől. Rendőri beavatkozásra volt szükség. A család nagy szegénységben él, házuk felújításra, korszerűsítésre szorul, ezt alapítványi támogatással oldja meg a Gyermekmentő Akciócsoport, de felajánlásokat is szívesen fogadnak támogatóktól. Azzal is segítenek, hogy 500 ezer forintot adományoznak a szülőknek, így a felújítás ideje alatt komfortos otthonban élhet majd a család.

Pár nappal előtte Szekszárdon voltak, onnan egy hat hónapos csecsemőt nem akartak elengedni a kórházból.

Figyelmeztettem, mint magánnyomozó, hogy ha ezt megteszi, az okirat-hamisítás bűntett gyanúját fogja megalapozni. – mondta Juhász-Bauer Ágoston Bálint. - Még 6-7 órát kellett küzdenünk a rendszerrel, rendőrök jöttek 6-10 fő változó létszámmal, és még egy 3-4 fős biztonsági szolgálat is akadályozta az eljövetelt, de végül sikerült. A rendőrökkel is volt egy szóváltás, a csapatirányító százados elszólta magát, azt mondta lesz gyámhatósági végzés. Figyelmeztettem, hogy délután két órakor nem tudja legalizálni, hogy reggel vagy már előző nap nem engedték el a babát. Ezt kimeríti a Btk. személyi szabadság megsértésére vonatkozó büntettet.” A baba végül hazamehetett – tette hozzá.

A szekszárdi kisbaba édesapjával is sikerült beszélnünk. Pozsonyi László elmesélte, hogy amikor megszületett a gyermekük, először csak a védőnő ment ki hozzájuk, aztán a gyerekorvos, majd a családsegítő.

- Nem lent a városban lakunk, hanem fönt a pincesoron, egy zárkerti ingatlanban. Kicsi a lakás, de van vezetékes víz, fürdőszoba, mosógép. Nem egy csodapalota, vannak rajta még feladatok, de nyugodt környezetben élünk. Autónk nincs, gyalogosan közlekedünk, vagy kerékpárral.

A baj akkor kezdődött, amikor a kisbabánknak volt egy kisebb rohama. Mentőt hívtunk, elvitték a Szekszárdi kórházba, onnan átszállították Pécsre, és megállapították, hogy epilepsziás. Felírtak a klinikán egy olyan gyógyszert, amit minden nap reggel és este kell adni, illetve egy másikat, amit csak akkor, ha a görcs kettő percnél tovább tart. Ez a környékbeli gyógyszertárakban nem volt, meg kellett rendelnünk. Én ezt jeleztem a háziorvosnak, és a védőnőnek, a családsegítőhöz már úgy jutott el az információ, hogy mi nem adjuk a gyereknek a gyógyszert. A másik probléma a tápszer volt. A feleségemnek elapadt a teje, a gyerekorvos felírt egy tápszert. Én ennek utána olvastam, és láttam, hogy több ilyet visszahívtak már, féltem attól, hogy a tápszerrel megmérgezem a babánkat. Szerettük volna, ha eloszlatják a félelmeinket, de csak kioktatást kaptunk, felvilágosítás helyett a védőnő, a családsegítő, meg a gyámos jelentek meg nálunk, és megfenyegettek minket, mert a babának tehéntejet, meg kecsketejet vettem. Ezt gáztűzhelyen fölforraltuk, visszahűtöttük, és babamama ásványvízzel hígítottuk. Megkezdtük a hozzátáplálást is, házilag megpucolt, lereszelt almával. Azt mondták, megmérgezzük a gyerekünket. Valószínű, emiatt volt, hogy amikor a roham miatt kórházba kellett vinni a kisbabánkat, onnan már nem akarták hazaadni.

A táplálással kapcsolatban pedig még annyit mondanék, hogy láttuk, az a tápszer, amit a kórházban adtak, nem mérgezi a gyerekünket. Beszélgettünk róla az orvossal, megnyugtatott, és ki is váltottam. Együttműködőek vagyunk, csak vannak félelmeink. Most például időpontunk van a pécsi kórházba az epilepsziával kapcsolatos kivizsgálásra. De ezek után hogy menjünk oda? Kérdezem én, most megint ez lesz, hogy ott meg megpróbálják elvenni tőlünk?

Ezt megelőzően lapunk számolt be arról, hogy január végén a Bodnár család ötödik gyerekét Lilient is csak civil segítőkkel adták ki a miskolci kórházból, őt a védőnő javaslatára nem akarták hazaengedni. A sorban a legkisebb, kétéves kisfiuk oltásával maradtak el a szülők, a költözés és a gyerek betegsége miatt csúsztak meg a kötelező ellátással. A védőnő emiatt indokoltnak tartotta, hogy az új családtagot elszakítsák a szüleitől és a testvéreitől, a kórházban emberrablónak, gyerekgyilkosnak és oltástagadónak nevezték az édesapát és az édesanyát. Az egyik nővér azt is odavetette, 6000 pár vár olyan gyerekre, mint az övék.