Sem felelősségteljes szülőként, sem felelősségteljes apaként nem tervezem, hogy megmutatom a kisfiamnak a kormány legújabb, mesterséges intelligencia révén előállított „valóságát” a háború borzalmairól. Ha mégis erről akarnék neki mesélni, akkor Kateyerina Gorgyejeva könyvét (Vidd el a gyászom) nyomnám a kezébe, amelyben az egykori orosz tévés nem kevés bátorságról tanúbizonyságot téve ukrán sorsokat mutat be a háború valódi poklából. És persze a Donbaszban élő oroszok történetei is helyet kaptak benne, akiket az ukránok árulókként kezelnek, holott őket is meglepte és megviselte a hirtelenjében rájuk szakadó „orosz világ” megannyi kegyetlensége. A könyv révén valóban beszélgethetnénk arról, hogy bár a háború nem az értelmezés árnyalatainak kedvez, az igazság mégis lehet összetett, ahogy az áldozatok is sokfélék. És mindezt úgy, hogy egy pillanatig sem leplezi Oroszország, az agresszor szerepét. A szerző révén pedig arról, hogy miként őrizheti meg valaki a méltóságát a hazája ellenében, és állhat ki magáért és az ártatlanokért.
A kampányvideót már azért sem néznénk meg, mert a gyerek több kérdésére sem tudnám a választ. Például arra, amit már mások is felvetettek, hogy mégis ki lövi le a magyar apát abban a bizonyos lehetséges, minket fenyegető háborúban? Persze adódna a válasz, hogy az ellenség. De ki az ellenség, lenne a következő logikus kérdés. Talán az ukránok, akiket most annyira illik gyűlölni a kormány szemszögéből? Vagy tán a brüsszeli hivatalnokok fogtak volna fegyvert ellenünk? Miért is? És ezzel már végképp benne járunk az őrület mocsarában. Mert akkor Putyin Oroszországa mellett harcolunk? És hogyan keveredtünk hadba? A béke miatt?
Biztos megvan az a logika, amelynek mentén el lehet jutni ide, de észre kell vennünk, hogy minél inkább nyúl a Fidesz a mesterséges intelligenciához, annál kevésbé apellál az emberire. Egy pillanatig sem akarja megengedni a híveinek, hogy elővegyék a józan eszüket, mert akkor bukna minden: kiderülne például, hogy a szembenálló, most épp „baloldalinak” nevezett emberek, akik amúgy egy mérsékelt jobboldali pártra készülnek szavazni, nem vérszomjas, háborús konfliktust kereső polgárok. Csupán nem kérnek abból, ami eddig volt.
Amúgy a kérdéses videót előállító logika totális észszerűtlensége sokkal inkább idézi a háború abszurditását, mint bármi más. A háborúban ugyanis a vérontás alapvetően már csupán következmény, kirobbantani viszont leginkább olyan gondolatok szokták, amelyek eleve elvitatják az igazságot a velük egyet nem értőktől, amelyek letagadják az emberi mivoltukat (lásd még: poloskázás) és mindenáron a haza ellenségeiként tüntetik fel. Az ilyen elegy valóban elvezethet odáig, hogy egy napon valaki tényleg tarkón lövi a szomszédot. Persze ezt nehezebb filmre vinni, még az AI segítségével is. Az uszítás és a hergelés, főleg a béke érdekében, olyan orwelli gondolat, amelyre mindig ráfáztunk az elmúlt évtizedekben. Csak akkor volt kivétel, ha felfedeztük magunkban az önálló gondolkodás bátorságát.