Nagy-Britannia;Munkáspárt;zöldek;Egyesült Királyság;időközi választás;Sir Keir Starmer;

Hannah Spencer, a Zöld Párt jelöltje szelfit készít Zack Polanskival, a Zöld Párt vezetőjével, miután megnyerte a Gorton és Denton parlamenti időközi választást a Manchester Central Kongresszusi Komplexumban, Manchesterben, Észak-Angliában, 2026. február

Rekorddal nyertek a Zöldek

A brit Munkáspárt súlyos népszerűségvesztését jelzi, hogy földcsuszamlásszerű parlamenti választási győzelme után másfél évvel az egyik legbiztosabb körzetét bukta el. 

A legbefolyásosabb brit közvélemény-kutató a hagyományos kétpártrendszer megroggyanását is érzékeli a manchesteriek döntésében.

2024. július 4-én még a szigetország 38. legbiztosabb munkáspárti kerülete volt a Nagy-Manchester részét képező Gorton és Denton. Tizenkilenc hónappal később az eddigi honatya erkölcsi botlását, majd egészségi állapotának megromlását követő lemondása után azok a Zöldek küzdötték le a 13 ezer fős hátrányt, akik korábbi 86 időszaki voksukat rendre elvesztették. Nemrégiben megválasztott új vezetőjük, a homoszexualitását nyíltan vállaló, lengyel zsidó háttérrel rendelkező, dinamikus Zack Polanski gyoran új életet lehelt a pártba. Ráadásul a szakképzett vízvezetékszerelő, Hannah Spencer személyében egy keményen korteskedő, helyi, baloldali gyökereit és hozzállását kitűnően kommunikáló jelöltet talált.

A Zöldek 47,62 százalékos részvétel mellett a szavazatok imponáló 40,7 százalékát szerezték meg, 12 ponttal megelőzve a Reform UK-t és 15 ponttal a Munkáspártot, amely közel száz éve folyamatosan őrizte itteni mandátumát. 

A legdrámaibb eredményt a Konzervatív Párt produkálta, mely 1,9 százalékával még az 500 fontos (214 ezer forintos) választási kauciójának is búcsút mondhatott.

Ahogy arról korábban írtunk, a munkáspárti képviselők hetek óta aggódtak egy esetleges zöld győzelem miatt, még ha tudják is, hogy időszaki választáson elszenvedett vereségek mögött gyakorta húzódik inkább tiltakozás, mind támogatás. A zöldek magabiztos győzelme és első észak-angliai képviselői helye - a Guardian szerint - "világosan jelzi a progresszíven gondolkodó szavazók felé, hogy nem kell a Munkáspártot választaniuk, ha le akarják győzni a Reformot. Ez pedig a következő években katasztrofális következményekkel járhat a kormány számára".

Eredményét értékelve a 34 éves Hannah Spencer a Sky News műsorában elmondta, hogy "érezhető az igény a változásra, és mind az ő választókerületében, mind ezen túl az emberek elutasítják a régi politikai pártokat és valami jobbat akarnak elérni pozitív és reményteljes úton". Az új képviselő legfontosabb célkitűzései az illegális hulladéklerakás megszüntetése, az egészségügyi ellátás javítása, a megélhetési költségek csökkentése és az embereknek a politikába és a politikusokba vetett hitének visszanyerése.

A kormány nevében elsőként Heidi Alexander közlekedési miniszter reagált a vereségre, amiből nem akart következtetést levonni a 2029-ben esedékes következő parlamenti voks kimenetelével kapcsolatban.

"Az, hogy egy zöld képviseli Gortont és Dentont Westminsterben nem jelenti azt, hogy az emberek Zack Polanskit, vagy akár Nigel Farage-t akarják kormányfőjüknek. De természetesen értékelni fogjuk a történteket" 

- tette hozzá.

Még kevésbé elegánsan állt hozzá "ezüstérméhez" a Reform UK vezetője. Nigel Farage "a vallási-etnikai alapon történő szavazás és csalás győzelmeként" élte meg a Zöldek diadalát. Szerinte több szavazókörzetben tapasztaltak ún. családi szavazást, amikor törvénytelen módon családtagok csatlakoztak a szavazóhoz a fülkében, és parancsolták meg neki, kinek a nevét ikszelje be.

Sir John Curtice politológus a BBC választási műsorában kiemelte, hogy "egy kivételes esettől eltekintve ez volt az első olyan alkalom, amikor sem munkáspárti, sem konzervatív jelölt nem végzett az első két helyen időközi vokson. Miután mindkét párt 20 százalékon vagy ez alatt áll a pollokban, a háború utáni brit politikát meghatározó konzervatív-munkáspárti duopólium soha nem látszott gyengébbnek. A Konzervatív Párt a Reform által jelentett kihívással küszködik, a spektrum másik végén pedig a Zöldek veszélyeztetik a Munkáspárt, mint a brit politika első számú baloldali pártjának hagyományos pozícióját".

Sir Keir Starmer "kiábrándítónak" nevezte a vereséget. "Kormányok gyakorta kapnak ilyen visszajelzést parlamenti ciklusok közben, de megértem a változásra váró szavazók frusztráltságát és türelmetlenségét" - tette hozzá. Ünnepélyesen megígérte, hogy "utolsó leheletéig fog küzdeni az emberek jobb megélhetéséért és a jobb- és baloldali politikai szélsőségek ellen". A kormányfő bírálta az ellenzék "sérelmeken alapuló" hozzáállását, a Zöldeket pedig külön is, amiért az "ukrajnai háború közepette ki akarnak lépni a NATO-ból és felnőttek számára legalizálnák a kábítószereket, köztük a heroint és crack kokaint".

A csalódást követően a munkáspárti frakció több tagja is megkérdőjelezte Sir Keir Starmer döntésének helyességét, hogy megakadályozta a riválisának tekintett közkedvelt manchesteri főpolgármester, Andy Burnham indulását a választáson. A Munkáspárt vezetőjének igazi erőpróbája azonban a május 7-i részleges helyhatósági és skóciai-walesi tartományi nemzetgyűlési voks lesz. 

A miniszterelnök arra szólította fel Volodimir Zelenszkijt, hogy engedje be a magyar és szlovák ellenőröket, valamint biztosítsa a munkájához szükséges feltételeket.