„A Szőlő utcánál nem szólaltál fel!!! Nem láttalak Gödön sem! De még az MNB-nek sem tettél fel kérdéseket!!!! Hogy is van ez?” Ez csupán egy az olimpiai bajnokoknak címzett dühödt kommentek sokasága közül, amelyek a Nemzeti Sport felületén megjelent „Petíció a magyar sportélet jövőjéért” kampányt kíséri.
Az akció nagyon hasonlít egy egy nemzeti konzultációra, amennyiben itt is egy nem létező veszély elhárítását kérik az aláíróktól. A petíció arcainak olimpiai bajnokokat kértek fel, eddig egyetlen „politikus” igyekezett nyomatékosítani a kezdeményezést, de Nyitrai Zsolt a C-osztályban játszik, olyan színtelen a Fidesz-palettán, hogy még Jackson Pollock is csak szürke portrét tudna festeni róla – emlékszik valaki egyetlen mondatára is?
Arról nem találni információt, hogy eddig hányan regisztráltak és töltötték ki, pedig nyilván árulkodó lenne, már amennyiben a szám tényleg a valóságot mutatná és nem történne az, mint a megannyi nemzeti konzultáció esetében, amikor hivatalos és független számlálók helyett csak hasra ütés után, blöffgyanú árnyékában közli az állampárt, hogy a „Brüsszel” elleni harcban milliók támogatják.
A sportpetíció olyan veszélyeket vázol, miszerint a sporttámogatási rendszer megszüntetése súlyos következményekkel jár, váltás esetén sportegyesületek ezrei kerülnek veszélybe, gyerekek maradnak edzési lehetőség nélkül, ellehetetlenül az utánpótlás-nevelés, az akadémiai rendszerek összeomlanának, eltörölnék a sportolói adókedvezményeket, a sportlétesítmények bezárnának, és az összes elért „eredményt” beszántaná a …. na, ki?
Hát pont ez maradt ki belőle, de mivel a petíció apokaliptikus képet fest a jövőről, hát nem kérdés, hogy ez a rémes helyzet csakis a legnagyobb ellenzéki párt győzelmekor veszélyeztetné a sportoló néptömegeket és az ő szórakoztatásukra, valamint a nemzet épülésére felesküdött profikat.
Ne hagyjuk, hogy elvegyék azt, amit együtt felépítettünk – adja meg a kegyelemdöfést a petíció, úgyhogy aki idáig jut, az már nyilván veszi is a lapot, és szavaz. Az üzenet a Tiszának szól, holott a párt sportpolitikusa, a Magyar Olimpiai Bizottság korábbi elnöke, a világbajnokból és olimpiai ezüstérmes vívóból előbb svájci bankárrá, majd magyar sportvezetővé avanzsáló Kulcsár Krisztián kijelentette: nincs ilyen terv, a sporttámogatásokat megtartanák, de az ellenőrzésre és számonkérésre a korábbinál nagyobb hangsúlyt fektetnének.
Beszállt a kampányba a Nemzeti Sport, petícióban támadja a Tisza PártotIlyesmivel nemigen bajlódott eddig a rendszer, 16 év alatt lényegében ellenőrizhetetlen mennyiségű közpénz áramlott a szektorba (csak a taóból 1400 milliárd forint, plusz az átgondolatlan, az igényeket messze meghaladó stadion- és sportcsarnoképítési program felfoghatatlan összege), ami pedig Felcsúton történt (és történik), az már nem is erkölcstelenség, felér egy fényes nappal elkövetett bankrablással, ami büntetőjogi kategória.
Azt, hogy az olimpiai bajnokok közül kik írták alá a petíciót, tiszteletünk jeléül nem soroljuk fel, hiszen alighanem nekik is rém kellemetlen ez, ha pedig mégsem, akkor indítékaikkal csak önmaguk előtt kell elszámolniuk. Mindenesetre a Tisza Párt mindenki számára elérhető programjában azt lehet olvasni, hogy kormányra kerülésük esetén véget vetnek a pénzszivattyúként működő rendszernek, átláthatóvá teszik a sportfinanszírozást. Fejlesztenék az amatőr- és tömegsportot, minden településen biztosítani akarják a sportolás lehetőségét. Az utánpótlás támogatását méltányos finanszírozással nemcsak az öt látványsportágra, hanem minden olimpiai és nem olimpiai sportágra kiterjesztenék. Egyúttal politikából a sportba ejtőernyőzöttek kiszorítása is cél, hogy szakemberek irányíthassanak. A Tisza elnöke pedig egyik országjárásán kijelentette: a taopénzeket nem buszokra, békemenetre és francia pezsgőre kell költeni, hanem a gyerekekre és a sport valódi céljaira.
Utóbbi valahogy kimaradt a petícióból.
Bemutatták a Tisza Párt programját, a jogállamiság helyreállításával, a milliárdosok különadójával és az euró bevezetésével jönne Magyar Péter kormánya