Unortodxia, végállomás! – Már rég euróval fizethetnénk, de az Orbán-kormánynak a korrupció fontosabb volt

Szinte minden mutató szerint le­lassult a magyar gazdaság felzárkózása a 2010–2025 közötti időszakban, és különösen szembetűnővé vált a lemaradás a 2020 utáni években. A 2008-as pénzügyi válság első áldozata volt a magyar gazdaság. A válság hatására az egész világon elzáródtak a finanszírozási csatornák, a nagy bankcsődök utáni bizonytalan pénzpiaci környezetben a magas hiánnyal, évek óta kiigazítási problémákkal küzdő országot a piac nem akarta finanszírozni, emiatt egyszerűen kiszáradtak a magyar állam hitelforrásai.

Ekkor fordult a Gyurcsány-kormány az IMF-hez és az EU-hoz, és kapta meg az ország a 20 milliárd eurós hitelkeretet, ami egyben a Gyurcsány-kormány hattyúdalát is jelentette. A válság nyomán hatalmasat (–6,7 százalék) esett a magyar GDP 2009-ben, csökkent a reálbér, nőtt a munkanélküliség, romlottak az életkörülmények – ez ágyazott meg az Orbán-kormány kétharmados többségének, amely révén lebonthatta a jogállamot.

Ennek hatására 2010–2011-ben már szolid (1,1, illetve 1,9 százalékos) gazdasági növekedést produkált a gazdaság. A második Orbán-kormány azonban nem tudott élni sem a kiigazítás eredményeivel, sem a kétharmados felhatalmazásával, és ekkor még nem tudta növekedési pályára állítani a gazdaságot. 2012-ben jött a Matolcsy György-féle unortodox gazdaságpolitika, amely nem az ország felzárkózását, hanem a NER cégbirodalmainak és az ehhez illeszkedő kormányzati rendszer kialakítását tekintette céljának. Ekkor államosították a magán­nyugdíjpénztári rendszert, vágták vissza a nyugdíjakat, kezdték lefaragni az oktatási, egészségügyi kiadásokat, szűkítették az önkormányzatok önállóságát. A magyar gazdaság az értelmetlen unortodox intézkedések miatt újra recesszióba került, majd 2013-tól állt előbb lassabb, majd 2014-től erőteljesebb növekedési pályára. 2014–2019 között az éves átlagos gazdasági növekedés 4,1 százalékra gyorsult, az időszak végén már 5 százalék felett volt a növekedés, vagyis olybá tűnt, hogy a gazdaság újra felzárkózó pályára állt. Az 2014–2019 évek növekedését a beáramló uniós pénzek, az új ipari munkahelyek létesítése, a foglalkoztatás jelentős bővítése, illetve az olcsó hitelek elegye támogatta – ám 2020-ra már kimerültek ennek a növekedési modellnek a forrásai.

2020 után amúgy is minden felborult: előbb a Covid-lezárások, majd az ukrajnai háború okozta sokk ütötte meg a magyar gazdaságot. Ezek gazdasági-társadalmi hatásait a kormány egyre inkább piac­ellenes intézkedésekkel igyekezte tompítani, amelyek bizalomromboló hatásai később is megmaradtak. Eközben egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a nyugati cégek nem hoznak Magyarországra fejlett tudásalapú technológiákat, munkahelyeket, mert egyrészt elfogyott az olcsó munkaerő a demográfiai problémák miatt, másrészt riasztóvá vált számukra a magyarországi korrupció mélysége, a jogbiztonság hiánya. 2022-től az uniós támogatások is egyre inkább bezárultak, ezek pótlására a kormány a korrupcióra kevésbé kényes távol-keleti cégek betelepítésével próbálkozott – ekkor érkeztek sorra az akkumulátorgyárak, illetve a kínai BYD és a német BMW-autógyárak. Az akku­gyárak betelepítése teljes gazdasági csőd lett, ezek a cégek a mintegy 2000 milliárd forint állami támogatásért cserébe a mai napig sem járultak hozzá érdemben a GDP-növekedéshez. Ráadásul mára ezen gyárak közül többnek a technológiája versenyképtelenné vált, így a termékeire a jövőben sem lesz szüksége az európai elektromos­autó-gyártásnak. A debreceni BMW ugyan tavaly év végén elindította termelését, ám gazdasági hatása még ennek a gyárnak sem lehetett, talán idén lesz érezhető hatása a működésnek. A szegedi BYD e-autógyár még mindig a beruházás fázisában van.

Rossz közhely vagy inkább közkeletű tévedés, hogy nem érdemes feltenni a „mi lett volna, ha” kérdést. Ebben az esetben pontosan lehet ismerni egy alternatív forgatókönyv eredményét: ha folytatódik az uniós felzárkózás, az integráció elmélyítése és célként kitűzik az euró bevezetését, akkor ma a magyarok a mienknél már jóval magasabb lengyel életszínvonalon élhetnének, és akár euróval is fizethetnének, ahogy a később csatlakozó horvátok vagy bolgárok. Az Orbán-kormány történelmi bűne, hogy az uniós pénzekből, a közös piac előnyeiből fakadó lehetőségeket elherdálta, és egy az Unió perifériájára szorult, gazdaságilag elmaradott, politikailag elszigetelt országot hagy maga után.

A felzárkózás elmaradt

Nehéz szívvel vállaltam el a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) felkérését Magyarország uniós felzárkózását vizsgáló előadás megtartására, mert mindnyájan tudjuk, hogy Magyarország lemaradt – így kezdte előadását Darvas Zsolt, a brüsszeli Bruegel Intézet kutatója az MKT és a Magyar Tudományos Akadémia konferenciáján még február végén. Darvas különböző mutatók mentén vizsgálta a 2004-ben és 2008-ban csatlakozó 11 régiós ország teljesítményét. Az egy főre jutó GDP-t nézve mindegyik csatlakozó állam közeledett az EU fejlett országaihoz, ám Magyarország teljesítménye ezen a területen gyengébb volt. Míg 1995-ben a 11 térségbeli ország közül a harmadik legfejlettebbek voltunk, 2010-re már a 4–5. helyre csúszott vissza hazánk, 2025-re pedig már csak a 8. helyen voltunk a fejlettséget tekintve, mögöttünk Szlovákia, Románia, Lettország és Bulgária volt. Az utóbbi három évben leállt a felzárkózás, hiszen nem volt idehaza gazdasági növekedés. Csak annak köszönhető, hogy 2022 után nem csökkent az egy főre jutó magyar GDP az EU fejlettebb országaihoz mérten, mert a magyar népesség csökkent, miközben Nyugat-Európában a gazdasági növekedéssel együtt a népességszám is emelkedett. Hasonló a helyzet, ha a munkatermelékenységet, vagyis az egy munkaóra alatt megtermelt GDP-t vizsgáljuk. Az elmúlt években ezen a területen is minden új tagállam növelte fejlettségét, ám Magyarország itt is a lemaradók között van: 1995-ben a 3–5. helyezett volt, ezt 2010-ben még megtartottuk, ám 2025-re a 6–7. helyre csúszott vissza az ország a 11 tagú mezőnyben. A foglalkoztatás területén viszont Magyarország kiváló teljesítményt mutat: a térségbeli utolsó előtti helyről (2009) 2024-re a harmadik helyre lépett előre, ami mindenképpen nagy siker – mondta Darvas Zsolt.

A lakossági jövedelemnövekedést nézve viszont Magyarországon a leglassabb a konvergencia. 2004-ben a magyar háztartások mediánjövedelme még a harmadik legmagasabb volt a régióban, csak a csehek és a szlovének voltak előttünk, mára a medián lakossági jövedelem vásárlóerő-paritáson az utolsó helyre került, vagyis a magyarok keresik a legkevesebbet. Egy szinten vagyunk Szlovákiával, e két országban a tíz legfejlettebb EU-tagállam mediánjövedelmének 45 százalékát kapják meg a háztartások – 2010-ben ez 39–40 százalék volt. Lengyelországban ugyanez a mutató most 60 százalék felett van, Szlovénia pedig megközelíti a 10 legfejlettebb EU-tagállam átlagának 90 százalékát – vagyis gyakorlatilag az Unió fejlett országai közé tartozik. A kutató szerint az elmúlt 20 évben minden új tagállam folytatta a felzárkózást, ám Magyarország azon tagállamok egyike, amely a legkevésbé tudott élni az EU adta lehetőségekkel. A jóléti mutatókat nézve sem teljesítünk jól: a magyarok születéskor várható élettartama az egyik legalacsonyabb, a nyugdíjba vonuláskor (65 éves korban) várható hátralévő évek száma pedig ténylegesen a legalacsonyabb az összes tagállam közül.

A sikertelen felzárkózás okairól Halmai Péter akadémikus kifejtette: nem egyedülálló, hogy a magyar gazdaság felzárkózása lelassult a régióban 2010 után, az egész régió ebben a cipőben jár. A magyar felzárkózás azonban az átlagosnál is lassabb, érdemi eredményről csak 2017–2022 között beszélhetünk. A problémák közül az akadémikus kiemelte az innovációs deficitet, a romló demográfiai folyamatokat, a képzett munkaerő elvándorlását. Az Orbán-kormány megpróbálkozott egy-egy nagyobb ipari beruházás letelepítésével, de ebből nem lesz tartós felzárkózás. Ahhoz intézményi reformokra, az innováció erősítésére és az ipar helyett a magasabb hozzáadott értéket teremtő szolgáltatások előtérbe helyezésére lenne szükség – mondta Halmai Péter.