Eposzi kavalkád

Az ókori költőóriás, Homérosz világa máig foglalkoztatja az ókor- és irodalomtörténészeket, hiszen eposzaiból a görög mítoszokról, a történelemről és általában az ókori görögök gondolkodásáról tudhatunk meg többet. Ám a két fennmaradt mű, az Íliász és az Odüsszeia szövegeiből sem derül ki minden: hiányoznak belőlük nagy hősök, mint Héraklész, Thészeusz vagy Oidipusz, és a trójai háború egészét sem ismerjük meg. A trójai faló például – amelyet Odüsszeusz talált ki, és amelyben elbújtak a görög harcosok, hogy meglepjék a trószokat – nem szerepel az Íliászban, az Odüsszeiában is csak néhány sorban említik. Karsai György filológus, irodalomtörténész többek között ezekre hívta fel a figyelmet Kortársunk Homérosz című előadás-sorozatának második részében, a hidegkúti Klebelsberg Kultúrkúriában.

Homérosz alakját eleve titok övezi, így a filológus először azt vizsgálta, ki is lehetett valójában. Egyes elemzők már az ókorban is úgy vélték, hogy a név alatt nem egy, hanem legalább két szerzőt kell értenünk, mivel az Íliászt és az Odüsszeiát nem írhatta ugyanaz a személy: eltér a tempójuk és a földrajzi keretük. Ténybeli különbségek is akadnak: míg az Íliászban Héphaisztosz felesége egy kharisz, a báj istennője, addig az Odüsszeiában Aphrodité. Mások még tovább mennek, és úgy vélik, Homérosz mint konkrét személy nem is létezett, a műveket több szerző alkotta, amelyeket később egy név alá rendeztek.

Karsai további érdekességeket is említett: a Nagy Sándor alapította Alexandriában működő világhírű könyvtár számos Homérosz-kéziratot őrzött, és itt kezdődött el a homéroszi szövegek filológiai vizsgálata. Az is kiderült, miért huszonnégy énekre osztották az Íliászt és az Odüsszeiát: a görög ábécé is ennyi betűből áll, így az egyik eposz énekeit kisbetűkkel, a másikét nagybetűkkel jelölték.

Az előadás egyik legizgalmasabb része az elveszett görög eposzokról szólt, amelyek csak nyomokban fedezhetők fel a fennmaradt művekben – vagy még úgy sem, de létezniük kellett. Ide tartozik például a trójai faló története, vagy az a mítoszváltozat, amely a háború okát egészen Prométheuszig vezeti vissza. A titán a moiráktól megtudta, hogy születni fog egy fiú, aki felülmúlja majd az apját. Zeusz ezért kifürkészte a jövendölést, majd – miután Prométheusz nem árulta el a titkot – megbüntette, és a Kaukázus sziklájához láncolta. Később derült ki, hogy a gyermek anyja Thetisz istennő lesz, akit ezért halandóhoz, Péleuszhoz adtak feleségül. Az esküvőre nem hívták meg a viszály istennőit, akik bosszúból az aranyalmával indították el a trójai háborút.

A fennmaradt eposzok több hős sorsát sem követik végig. Nem tudunk például Meneláosz vagy Agamemnón hazatéréséről; utóbbit Mükénében, fürdőjében gyilkolja meg felesége és annak szeretője, Aigiszthosz. Létezett továbbá egy humoros eposz is, a Békák és egerek háborúja, amely a trójai konfliktust parodizálta, daktilikus hexameterekben, két állatsereg küzdelmén keresztül.

Karsai a homéroszi eposzok utóéletéről is beszélt. Márai Sándor 1952-es, először külföldön megjelent Béke Ithakában című regénye például Odüsszeusz alakját három szereplő – Pénelopé, Télemakhosz és Télegonosz – monológján keresztül mutatja be. A filológus megjegyezte: Márai alapos kutatásokat végzett a témában, és a Szabad Európa Rádióban az Odüsszeusz álnevet használta. Margaret Atwood Pénelopeia című, 2005-ös regénye hasonló elven épül fel, bár Karsai szerint nem valószínű, hogy a kanadai szerző ismerte volna Márai művét. Hozzátette: egyik feldolgozásból sem az derül ki, hogy Odüsszeusz ideális hős, férj vagy apa lett volna.