Még egy edénykészlet szekrénybe helyezéséért is külön fizettek az MNB-székház felújításakor

Még az edénykészlet szekrénybe helyezéséért is külön munkadíjat számoltak fel a Magyar Nemzeti Bank (MNB) székházának felújításakor - derül ki abból a dokumentációból, amelyből újabb részleteket tett közzé a 444.

Egy edénykészlethez 42 ezer forintos díjat rendeltek. Ugyanez a számítási logika jelenik meg a nagy értékű eszközöknél is: a többmilliós konyhagépek elhelyezéséhez is külön, akár milliós nagyságrendű költséget tüntettek fel a dokumentációban. A felújítást a Somlai Bálint - Matolcsy Ádám fiának barátja - érdekeltségébe tartozó vállalkozás végezte, így ezek a tételek a kivitelezőhöz köthető költségek között jelentek meg. Az ebben szereplő konyhai tételek összértéke 442 millió forint volt.

A dokumentumok alapján a kisebb értékű eszközöknél és a nagy értékű konyhagépeknél is azonos árazási logika jelent meg: az elszámolt díjat minden esetben a beszerzési, vagyis anyagköltség 54 százalékában határozták meg. Ez a számítási mód a korábban említett kisebb tételeknél is megjelent. A dokumentáció szerint egy 11 721 forintos késhez 6330 forintos, egy 179 401 forintos rozsdamentes szállító-tároló kocsihoz pedig 96 876 forintos költséget rendeltek.

A tételeket áttekintette egy, az építőiparban dolgozó olvasója is, aki szerint ugyanez a logika érvényesült a 20-30 ezer forintos kisebb tételektől a több tízmillió forintos konyhagépekig. Állítása szerint a dokumentációban minden egyes tételnél az anyagköltséget szorozták meg 54 százalékkal, és ezt tüntették fel.

Ennek megfelelően egy, a dokumentációban „speciális pürésítő, krémesítő berendezésként” szereplő, 2 millió forintos beszerzési árú eszközhöz hozzávetőleg 1 millió forintos tétel társult. Így a kisebb értékű konyhai eszközök és a nagy értékű berendezések esetében is ugyanaz a számítási gyakorlat jelent meg. Van, ahol elmaradt az egyedi árazás, és egységesen ugyanazt a módszert alkalmazták. Példaként a bútorokat említette, ahol sok, egymástól nem teljesen azonos berendezési tárgynál - például székeknél, asztaloknál és szekrényeknél - egységes összegeket tüntettek fel: egymás után sorakoznak az 5872, 7221 és 8683 forintos tételek.

Hasonló mintázat látható egyes acélszerkezetek árazásánál is, egy olvasó a légtechnikai fejezetben is hasonló anomáliára hívta fel a figyelmet. Más esetekben pedig a leírásuk és méretük alapján azonos műszaki paraméterű termékeknél jelennek meg eltérő árak. Egyszárnyú, 875x2125 milliméteres ajtóra például 810 471 forintos és 785 363 forintos anyagár is szerepel ugyanazon az oldalon, a 61.-en, a 34-10-02-es és a 34-10-06-os tételszám alatt. A szakértő szerint ezek az árazási eltérések arra utalnak, hogy a költségvetés és a részletes tétellista egyes elemei nem tényleges piaci árazással, hanem becsült átlagárakkal készülhettek.

Emellett ugyancsak akadtak megmagyarázhatatlan tételek. Ilyen az orvosi szobában elhelyezett 18 csap, egy 1,4 millió forintba került gyermekjátszó-bútor, két darab fogmosópohár- és törülközőtartó 96 ezer forintért, jégkocka-gyártó gép 732 ezer forintért (utóbbiak átlagosan 200-300 ezerbe kerülnek), húszmilliós zuhanykabinok és egy 21 milliós csillár. Külön érdekesség, hogy tűzcsapszekrények több mint 614 ezerbe kerültek. Ezek jellemző piaci ára 100-200 ezer forint közt mozog, amely már tartalmazza az ajtót is.